Nem egészen sima ügy

Napjaink legragályosabban terjedő kozmetikai, testápolási divatja a szőrtelenítés. Mesterséges szőrtelenségünkben már csaknem lekörözzük az amúgy természetből adódóan alig szőrözött raszszokat, például a kínaiakat és a japánokat. Tudomásul kell vennünk, hogy a kaukázusi típusba tartozó emberek, bizony, a legszőrösebbek, a negroidok és a mongol típusúak pedig alig. A szőrzet eltávolítása sokféle módszerrel történhet, alapvetően ideiglenes és tartós szőrtelenítési eljárásokat különböztetünk meg. Az ideiglenes módszerek nem kezelik a szőrzet növekedéséért felelős sejtcsoportokat a hámban, ezért a kezelések tartóssága 1 naptól maximum 1 hónapig tart. A szőrszál növekedése nem áll meg, viszonylag hamar újra kinő, és a beavatkozás ismételhető. Melyek az ideiglenes módszerek? A borotválás, a szőroldó kémiai anyagok, a csipeszelés, a gyantázás és a viszonylag újabb cukorpasztás szőrtelenítés. Bármennyire ideiglenes eljárások, mégis lehet sok mellékhatás, ami megkeseríti a szőrtelenítés utáni közérzetet. A borotválás mellékhatása lehet a hámfelület megsértése, elvágása a borotvával. Gyakoriak a mikrosérülések, szemmel ugyan nem láthatók, de kórokozók behatolását teszik lehetővé, bőrfertőzést, szőrtüszőgyulladást, gombásodást okozva. Borotválás után tehát feltétlenül dezinficiáljuk a bőrfelületet borotválás utánra ajánlott alkoholmentes balzsamokkal. Ezek az égő érzést is csökkentik. A vegyi anyagokkal való szőrzetleoldás sem veszélytelen: a hámrétegben ugyanolyan szaruanyag van, mint a szőrszálban, ezért óhatatlanul károsodik a hámfelület. Ez bőrvörösségben, viszketésben, irritációban nyilvánul meg, ráadásul az erre a felületre gyógyító szándékkal felkent kozmetikumokkal szemben idővel allergia fejlődhet ki. Már maga a szőroldó hatású anyag is allergizálhat. A vegyi anyaggal történő depiláló kezelés után ne menjünk néhány napig szoláriumba vagy napozni, mert csúnya bőrgyulladást és maradandó pigmentfoltokat kaphatunk szövődményként. A csipeszelés a legkevésbé haladó módszer, csak néhány szál eltávolítására, kisebb igazításra alkalmas. Jó csipesz, jó szem, ügyes kéz kell hozzá. Ellenkező esetben bőrsérüléseket okozhatunk, következményes fertőzéssel, esetlegesen ótvarral. A gyantázás a legelterjedtebb szőrtelenítő módszer, nagyobb felületek gyors kezelésére is megfelelő. Hátránya, hogy a bőr bársonyosságát adó piheszőröket is eltávolítja, emiatt a bőrfelület tapadóssá válik. A melegített gyanta égési sérülést, pigmentzavart okozhat, ez a mai korszerű termosztátos gyantamelegítőkkel és a patronos gyantával már nem fordul elő. A gyanta viszont szintén allergizálhat, laza hámszerkezet esetén leemelheti a szaruréteget, nagyfelületű sérülést hagyva maga után (bizonyos akne elleni gyógyszerek szedése esetén a gyantázás ellenjavallt). A gyantázás legrettegettebb szövődménye azonban a benőtt szőrök keletkezése. A folyamat lényege, hogy a szőrtüszőből kitépett szőrszál újranövése kapcsán nem talál ki az eredeti hámcsatornán át a felszínre, hanem eltéved a hámrétegek között, és ez a visszafordult szőrszál idegentest-reakciót vált ki, gyulladásos csomóképződéssel, gennyesedéssel. A folyamat addig nem nyugszik meg, míg a szőrszál ki nem hámlik vagy ki nem lökődik a hámból. Egyszerre egymás mellett sok szőrtüszőt érinthet a folyamat, kifejezetten csúnya bőrképet hagyva maga után. A gyulladásos csomók ráadásul pigmentációs rendellenességgel gyógyulhatnak. Mit tehetünk benőtt szőrök jelentkezése esetén? Feltétlenül meg kell változtatni az eddig használt szőrtelenítő eljárást. Ez az alap, de csak sokára mutatkozik a pozitív változás, hiszen több hónapot is igénybe vesz, amíg minden szőrtüsző egészsége helyreáll. A cukorpasztás szőrtelenítés lassabb, igényesebb és kevesebb benőtt szőrrel jár, mint a hagyományos gyantázás, ugyanis a cukorpaszta használatakor a szőröket növekedési irányukkal azonosan tépjük ki a szőrtüszőből, és kevesebb a hámsérülés. (A hagyományos gyantázásnál növési iránnyal ellentétesen depilálnak.)