Jézus, az Egyház és a Da Vinci kód
A Da Vinci kód könyv és film világszerte szenzáció lett. Úgy véljük, a iker nagyrészt annak tudható be, hogy Jézus Krisztus személye, valamint az Egyház ma is az érdeklődés középpontjában áll. Mert ha senkit sem érdekelne, akkor nem vennék a könyvet millió számra.
Aki ezt a könyvet írta, nagyon jól ismerte a társadalom lelkületét, hogy t. i. valamit tud Jézusról, és szívesen vesz valami szenzációs újságot, amit a jólértesültség jegyében adagolnak neki. Célja az Egyház lejáratása, hogy az emberek elforduljanak az Egyháztól.
Annyi haszna mindenképpen volt a műnek, hogy a figyelmet Jézus személyére irányította, és lehetővé tette, hogy Jézus személyét hitelesen bemutassuk. Nézzük meg, mi van a durván keresztényellenes szerző állításai mögött.
A mű meséje az, hogy Jacques Sauniére, a Louvre fő gondnoka mielőtt megölték volna, rá akart mutatni Leonardo da Vinci művének egyik titkára. Mikor egy angol professzor utána akar nézni, Jézusnak egy vérségi vonalára bukkan rá, amit a Szentszék, és egy titokzatos szervezet, az Opus Dei, mindenáron el akar titkolni. Így lesz Dan Brown könyve, ami telve van összesküvésekkel, titkos társulásokkal, korunk egyik legnagyobb sikerű könyve. Filmet is készítettek róla, már 100 millió dolláros bevétellel. (A százmilliós bevételt nem az Egyház kasszírozta be!)
A könyv világszerte ismert műremekeket és dokumentumokat kever a történetébe, ezek valóban vannak, és bizonyos csúsztatással ferdítéseit ezekkel kívánja hitelesíteni. Valóban igazak Dan Brown állításai?
1. A Sion priorátus, a Sion Testvériség Rendje, a melyet 1099-ben alapítottak, egy titkos társaság, a mai napig működik. 1975-ben, írja tovább a könyv: felfedeztek a párizsi Nemzeti Könyvtárban egy titkos dokumentumot, amelyből kiderül, hogy egy sor világhirű ember a szervezethez tartozott. Így Isaac Newton, Sandro Botticelli, Victor Hugo és Leonardo da Vinci.
Megjegyzés: az átlagolvasók 98 százalékának halvány fogalma sincs arról, hogy mi a priorátus. Azt azonban sejti, hogy ez valami egyházi intézmény, továbbá azt is magától értetődőnek tartja, hogy akkor titkos, a társadalomra káros és veszélyes. (Hogy azért a cikk olvasóinak fogalma legyen az intézményről: a priorátus egy kolostorkezdeményezés, még nem kolostor, mert nem apát, hanem prior perjel áll az élén.)
Sion priorátus létezik. 1956-ban alapította egy csaló, aki magát a francia királyok leszármazottjának adja ki. Okmányokat gyártott, amelyeket szabadon kiagyalt dokumentumok másolataként adott közre. Hogy társaságának tekintélyt adjon, lemásolta a soha nem volt nagymester által soha nem készített taglistát. Így kerültek világhírű emberek nevei a listára. Ügyeskedése nem ismert határt, emiatt már plágiumpert is indítottak ellene. De ennek fejtegetése most messzire vezetne.
SZEX, KRIMI, ALKÍMIA
2. "Leonardo da Vinci egy kicsapongó homoszexuális és a természet isteni rendjét tisztelő ember, ami őt Isten és az Egyház ellenségévé tette... Ő úgy vélte, hogy az alkímia birtokában ólomból aranyat tud készíteni. " " Vallásos tárgyú lélegzetelállító festményeket gyártott nagy termékenységgel, és százával nagy pénzt biztosító műveket a Vatikán számára, hogy kicsapongó életmódja kiadásait fedezni tudja."
Megjegyzés: mert mit is mondhat egy magát korszak írójának képzelő férfiú regénye hőséről, hogy véleménye szerint a regényhős elfogadott legyen? Természetesen, hogy homoszexuális volt. A homoszexuális korunk hőse - a médiákban. Továbbá, hogy tiszteli a természet isteni rendjét, vagyis a zöld mozgalomhoz tartozik, És ezért - megint a világ legtermészetesebb dolga - ő Istennek és az Egyháznak ellensége lesz, mert az Egyház - mi is lenne más - egy alapvetően gonosz intézmény.
Leonardo da Vinci életéről nem sokat tudunk. Kicsapongó biztosan nem volt. És nagyon termékenynek sem lehet nevezni. Tizenhét műve maradt fenn, ebből tizenhárom vallásos tárgyú, valamint nagyon sok természetről készített és technikai jellegű vázlata. Egy Vatikántól kapott megbízatása befejezetlen maradt, viszont X. Leó pápa számára kidolgozta a Pontini mocsarak lecsapolásának tervét. Az alkímiát, mint az ostoba tömeg becsapását utasította el. Nyoma sincs annak, hogy bármilyen titkos társasághoz tartozott volna.
3. Leonardo Sziklabarlang Madonnája jelenti az ő sötét oldalát. A festmény ugyanis azt mutatná, hogyan áldja meg a gyermek Keresztelő szent János a gyermek Jézust, miközben a Madonna (Szűz Mária) kezét védelmezően görcsbe rándulva a kis János fölött tartja. Uriel arkangyal pedig mutatóujjával gyilkos mozdulatot tesz, mintha a gyermek Jézusnak Mária által görcsösen tartott fejét akarná levágni.
Valójában Brown összecseréli a két gyermeket. Ha visszacseréljük, a kép egyértelmű lesz. Akkor ugyanis a térdelő gyermek Keresztelő Szent János, őt áldja meg a kis Jézus, miközben Uriel mutatóujja János későbbi sorsára, lefejezésére utal. Közben Mária a kezét áldóan képzelt fejére helyezi. Valójában a motívumnak van egy változata is, egy másik festmény, amely az utalást egyértelművé teszi: a térdelő gyermek János botját tartja a kezében, a Keresztelő jelképét. Egyébként pedig Leonardo nem azért nem fejezte be a második képet, mert a milánói testület tagjai arra elborzadva reagáltak, mint Brown állítja, hanem azért, mert egy műpártoló többet fizetett neki.
4. Leanordo faliképe, "Az utolsó vacsora" leleplezi az igazi Grál-történetet, Mária Magdolnát Jézus mellett mutatja. Kettőjük alakja egy "M" betűt képez, ami a Matrimonium-ra (házasság) mutat. Mária Magdolna és Krisztus között egy "V" díszeleg, mint a nőiségnek, a Grálnak a jelképe. Az asztalon nincs kehely, mert Jézus társa volt az igazi Grál. Péter fenyegető mozdulatot tesz, mintha Mária Magdolna torkát akarná átvágni, az asztal széle felett megjelenik egy senkihez sem tartozó kéz késsel.
Művészettörténészek mosolyognak ezeken a kijelentéseken. Végeredményben a kép nem az oltáriszentség alapítását ábrázolja (Mt 26,26-29), hanem az árulás bejelentését (Jn 13,21-25). Az evangéliumok szerint János apostol ült "Jézus oldalánál" (Jn 13,23). Mivel Jézus őt gyermeknek szólította és a hagyomány szerint 101 éves korában halt meg, Leonardo-t megelőzően őt állandóan szakáll nélküli, hosszú hajú tanítványnak ábrázolták. Az evangéliumban Péter felszólítja őt, hogy "kérdezze meg, kiről beszél Jézus" (Jn 13,14).
KÉZ A KÉSSEL
Amint János visszahajol, hogy hallja Péter kérdését, a tanítványok feje összeér és Péter keze János vállán nyugszik. Ez kettőjük bizalma kapcsolatára utal. A kéz a késsel Péteré és azt mutatja, hogy az apostol Jézus foglyul ejtése alkalmával a poroszlók egyikének fülét levágta. Miközben látszik a tanítványok megrökönyödése, Jézus végtelen nyugalomban a kép központját képezi. Mint mindenki előtt, aki az asztalnál ül, előtte is pohár van borral.
Leonardo Utolsó Vacsora képe beletartozik abba a sorozatba, amely a 15. és 16. századbeli festők kezéből ezzel a motívummal kikerült. Ez érvényes János elhelyezésére és ábrázolásmódjára is. Ha a Jézus jobbján levő fiatalember nem János volna, szemére vetették volna, hogy Jézus kedvenc tanítványát lehagyta a festményről. A műnek egy Ponte Capriaca-ban (Lugano) levő korai másolatán az apostolokhoz a nevüket is odaírták. Leonardo faliképe egyébként egy milánói kolostor ebédlőjének a falát díszíti - bizonyosan nem megfelelő hely, hogy Jézus házasságát nyilvánosságra hozzák.
5. A Szent Grál az ősi francia nyelvben Sangreal vagy Sangraal. A szó az "isteni nő" metaforájából, és a "Sang Real", "királyi vér"-ből származik. Következtetés: Krisztusnak és Máriának volt egy gyermeke. Mária Magdolna volt a "kehely, aki Krisztusnak a királyi vérét felfogta, az ő méhe szülte a törzs fejét" . Ebből a frigyből származott a Meroving dinasztia, amely Párizst alapította.
Az igazság az , hogy a "Grial" egy ősi spanyol szó, ivóedényt jelent. A 12. század óta egy spanyol kolostorban egy kőpoharat tiszteltek azon a címen, hogy az volt Krisztus ivópohara, ma ez Valenciában, a katedrálisban van. Míg a Grál legenda legelső verziójában, a "Perceval''-ban, amely Chretien de Troyes-tól származik (1180), egy Grál-ról van szó, amely egyértelműen ivóedény, a 15. századtól már "Szent Grál" -nak nevezik.
A Grál legenda népszerűsége ellenére miatta nem törtek ki háborúk - mint Brown állítja. Amikor megkérdezi, hogy miért nem váltott ki más ereklye ilyen érdeklődést, megint téved. A kereszt ereklyéje, amelyet Szent Ilona császárnő jelenlétében azonosítottak 325-ben, sokkal nagyobb tiszteletben állt. Az egyházi évben két ünneppel emlékeztek meg róla (május 3. és szeptember 14.), miatta vezetett Heraklius császár a perzsák ellen hadjáratot a 7. században, ez volt a keresztesek legszentebb ereklyéje, pénzeken és pecséteken ábrázolták. Az Egyház a Grál legendában mindig az eucharistia jelképét látta, az igazi keresztet azonban a liturgiában tisztelte.
Az eredetileg pogány Merovingok a frankok királyi családja voltak, akik csak az 5. században, a népvándorlás alkalmával hagyták el germániai hazájukat és költöztek Galliába. Dávid házával kapcsolatba hozni, vagy Jézustól származtatni abszurd állítás. Párizst pedig "Lutetia" néven már Julius Cesar említi a "De bello gallico" művében.
Egyetlen utalás sincs arra, hogy Jézus megházasodott. Férfi rokonai, Jézus unokatestvérei a második századig vezették a jeruzsálemi közösséget, a legcsekélyebb nyoma sincs leszármazottainak. Végül is az ősi zsidóságban is volt cölebs életforma, az ún. nazireusok. A nazirt arról lehetett megismerni, hogy sem haját nem vágta, sem szakállát nem borotválta - egészen úgy, ahogyan Jézus a turini leplen látható.
Még ha Brown az ellenkezőjét állítja is, az Egyház soha nem kísérelte meg, hogy Mária Magdolna létét eltussolja. Jézushoz való közelségét minden evangélium bemutatja, neve kilencszer szerepel: ő ott állt a kereszt alatt, ő volt az első, aki felfedezte, hogy Jézus sírja üres, számtalan templom tiszteletére van szentelve.
6. Konstantin császár vezette át egy propaganda hadjárattal a világot a pogány matriarkális a nyakultuszból a patriarkális keresztény kultuszba, és az istennőket egyszer s mindenkorra kiszorította a vallási gyakorlatból.
Konstantin császár a 313-ban kiadott milánói türelmi rendelettel tette a kereszténységet "religio licita"-vá (szabad vallás) egyenlő rangúvá a Birodalom pogány istenkultuszával. Ezzel lett vége az évszázadokon át tartó keresztényüldözésnek. Jóllehet volt anyakultusz a Birodalomban (Isis- és Kybele-kultusz), sem a római társadalom nem volt matriarkális, sem nem volt ez államvallás, az államvallás patriarkális volt. A legfőbb isten Jupiter. A Birodalmat ezeréves története alatt egyszer sem kormányozta nő, és a római parlament, a szenátus is csak férfiakból állt, "patres" (apák). A kereszténység nem küzdötte le az istennőket - kultuszukat a Mária tisztelettel helyettesítette. Így az asszony nem lett démon, hanem csak közvetítő Isten és az emberek között.
7. A katolikus inkvizíció kiadott egy könyvet, amelyet talán az emberiség legvérszomjasabb könyvének lehetne nevezni. A nép által "Boszorkányok kalapácsának" nevezett latin könyv, a "Malleus Maleficorum" , felhívta a világ figyelmét a szabad gondolkodó asszonyok veszélyére, és rávette a klérust, hogy ezeket a veszélyes asszonyokat kutassa fel, kínzásokkal vegyen ki tőlük vallomást, és végül tegye ártalmatlanná őket. A boszorkányüldözés három évszázadában az Egyház ötmillió asszonyt vitt máglyára és égetett el borzalmasan.
Nem az Egyház és nem az inkvizíció jelentette meg "Boszorkányok kalapácsá" -t, hanem két túlbuzgó német domonkos szerzetes. A legtöbb püspök, pl. a Bosen-i, elutasította művet, mint túlbuzgót és gyerekes művet. A 7. évszázad óta nem az Egyház harcolt boszorkányok ellen, hanem a pogány-germán népi hit, amely szerint vannak boszorkányok. Csak a két domonkos, Sprenger és Institoris követelte a boszorkányszekta megállapítását, és indítottak szektás pereket a vádlottak ellen. Szörnyű tévedés, amihez a protestánsok is hamarosan csatlakoztak. És mivel a szekta a római jog szerint felségsértés volt, a vádlottakat átadták a polgári bíróságnak. Nem egyházi, hanem világi bíróság ítélte őket máglyahalálra. Az ötmilliós szám teljesen légből kapott. Komoly kutatók 30.000-re becsülik az esetek számát. A katolicizmus központjában, Itáliaban, csak néhány tucat volt, Írországban egy sem, Spanyolországban 1526. óta az inkvizíció maga harcolt a vádak ellen (Magyarországon Könyves Kálmán király, aki papnak készült, adta ki a rendeletet, hogy "boszorkányok pedig nincsenek" , az Egyház soha nem indított boszorkánypert.
8. Mivel az istenanya kultuszt felfedezte, az Egyház a templáriusok rendjét szétzúzta: Kelemen pápa egy iratában azt állította, hogy Isten látomásban megjelent neki, és közölte vele, hogy a templáriusok veszedelmes szektások, és sátánimádásban vétkesek. Azon az október 13-án számos templomárius lovagot fogságba vetettek, borzalmasan megkínoztak, és végül, mint eretneket máglyán elégettek. Sokat közülük - akik még megmaradtak, Rómában a Tiberisbe vetettek. A templáriusok ugyanis a keresztény kultusz kereszt alaprajzú templomát elvetették és helyette a nap tiszteletére körtemplomot építettek.
A pápa állítólagos irata, amire Brown hivatkozik, kitaláció. Valójában Franciaország csődkirálya, IV. Fülöp (Szép Fülöp) nagy összeggel tartozott a rendnek. Ő indította el a rend ellen az eljárást, és vádolta őket eretnekséggel. V. Kelemen pápát meglepte az eljárás, és két hét múlva egy éles tiltakozó iratot jelentetett meg: "Ennek ellenére elkövettétek ezt a merényletet azon férfiak személye és javai ellen, akik a mi alattvalóink. Aki ezt elkövette, számoljon megvetésemmel és az Egyház megvetésével." Csak a király nyomására, aki egyébként nagyban segítette őt, hogy pápa legyen, adta meg magát a pápa és oszlatta fel öt évvel később a rendet, ami igazán egy kompromisszum volt. Párizsban 1314-ben lobbantak fel a máglyák - Rómában nem, ahol egyetlen templáriust sem ítéltek el. Ellenkezőleg: több olasz püspök nyilatkoztatta ki a templáriusok ártatlanságát.
A templomok kereszt alakú alaprajza a középkorban vált általánossá; a régebbi templomok háromhajós bazilikák voltak. Nagy Konstantin Jeruzsálemben a szent sír fölé a régi római császári mauzóleumok mintájára egy kupolatemplomot építtetett, ami az arab építőket a sziklatemplom építésében befolyásolta. A templáriusok, akik a sziklatemplomot Salamon templomnak tartották, átvették ezt a formát (mint ahogyan Nagy Károly is az aacheni dóm építése alkalmával). Körtemplom Magyarországon is volt már a templáriusok előtt. (Eger, Abasár stb.)
9. Konstantin korszakáig Jézus követői Jézust halandónak tartották. Isten Fiává a Niceai zsinat ez irányú szavazása után nyilvánították. A zsinatot Nagy Konstantin hívta össze 325-ben. A Római Birodalom államegyházának hatalmát kívánták megrendíteni azzal, hogy az ember Jézusból Isten Fiát csináltak.
Az első keresztények Jézust Isten Fiának tisztelték. Erről szól a János evangélium központi üzenete, amely valamikor 65 és 100 között keletkezett Krisztus után. "Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16) Tamás apostol feltámadása után így szólította: "Én Uram, és én Istenem." (Jn 20,28). Az Újszövetségnek több mint negyven helye Jézust kifejezetten Isten Fiának mondja. Minden korai keresztény író követi ezt a hitvallást, mint pl. Justinus, aki 165-ben halt vértanúhalált. "Ő Isten volt, az örök és egyetlen Isten Fia." Az első keresztények hitük megvallására használták a halat, (görögül: ichtys: lesous Christus Theou Hyios Soter - Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó. A niceai zsinaton csak azt a kérdést vitatták meg, hogy "egylényegű" az Atyával, vagy "hasonló lényegű" ; a püspökök többsége az egylényegűség mellett szavazott.
Egyébként Konstantin keresztény volt, attól kezdve, hogy 312-ben látomása volt a keresztről, amikoris egy hang azt ígérte neki: E jelben győzni fogsz. Mivel pedig mondták nek i, hogy a keresztség minden bűnt lemos, és abban az időben gyakorlat volt, ő is várt a keresztséggel haláláig.
10. Konstantin új evangélium gyűjteményre adott megbízást, és ezt ő pénzügyileg támogatta. A régebbieket törvényen kívül helyezték, elkobozták és elégették. Így országában követőinek ezrei jegyezték fel Jézus életét, több, mint nyolcvan evangélium keletkezett. Végül Jézus, mint a jövendölések Messiása királyokat buktatott meg, emberek millióit vezette új utakra, és új világszemléletet vezetett be.
Jóllehet Konstantin valóban elkészíttette az új szövetségnek 50 másolatát 50 templom számára, de az evangélium-kánonhoz nem nyúlt; az már a 2. században szilárdan készen állt, mint azt Papiastól (meghalt:130), Szent János apostol egyik tanítványától tudjuk. De Ireneus egyházatya (135-202) és Tertullián (155-230) is felsorolják a ma is ismert evangéliumokat, éppúgy, mint a Muratori töredék a 180-as évekből. A 2. és 3. századból származó számtalan evangéliumtöredék bizonyítja, hogy Konstantin idejében semmiféle cenzúra nem volt; az evangéliumot szó szerint tovább származtatták. Csak Konstantin után, nevezetesen 367 (Athanáz húsvéti levele) és 419 (a 2. karthágói zsinat) rögzítette, hogy mely könyvek tartoznak a Szentíráshoz. Több régebbi pápai levelet, melyek addig a kánonhoz tartoztak nem, vettek fel a kánonba.
A SAJÁTSÁGOS TITOK
Hogy ezrek jegyezték volna fel Jézus életét, szégyenletes találgatás. A négy evangélium sem Jézus életében keletkezett, hanem az 1. században, feltámadása után. A nyolcvan evangélium is képzelődés. A 2. és 3. században a gnosztikus szektáknál jött divatba, leginkább Egyiptomban, hogy életmódjukat saját maguk által kiagyalt evangéliumokkal akarták megtámogatni. Ezek a Pseudo-Evangéliumok telve vannak abszurditásokkal (a Péter-Evangélium szerint Krisztus keresztje kivonul az üres sírból és hirdeti a feltámadást) és történetileg bizonyíthatatlan elemekkel.
Hogy Jézus királyokat buktatott meg, Brown teljesen új felfedezése; országának egyetlen királyát, Herodes Antipast sem ő tette le, hanem Caligula római császár Kr. u. 39-ben. Jézus Pilátus előtt hangsúlyozta: "Az én országom nem e világból való." (Jn 18,36) Valószínű, hogy ezreknek, sőt tízezreknek beszélt, de biztosan nem millióknak. Az első évszázadban Palesztina lakosságát a Jordántól nyugatra kb. egy millióra becsülik.
11. Az igazi Grál történetet elbeszélő bizonyítékokat 1950-ben fedezték fel a Holt-tenger mellett. "Természetesen a Vatikán minden eszközzel megkísérelte megakadályozni, hogy ezeket nyilvánosságra hozzák." Ez áll a Nag Hammadi kopt iratokra is, amely Mária Magdolnával foglalkozik. "Fülöp Evangéliuma" Jézus társát jelöli, ami kb. annyi, mint felesége, a "Mária Magdolna Evangélium" szerint pedig rivalizált Péter "Macho" -jával.
A Holt-tengeri tekercseket 1947-ben fedezték fel, és 99 %-ban a Kr. előtti 2. századból származnak. Kiadásukat először a jordániai, később az izraeli régészeti hivatal intézte. A Vatikánnak semmi köze nem volt hozzá. Az épen maradt tekercseket 1958-ban jelentették meg. Egyedül a számtalan, gyakran postabélyeg nagyságú töredék megjelentetése tartott abban az időben, a computer előtt, évtizedekig. Ebből fabrikáltak a szenzációvadász szerzők, akik Brown művéhez is szállították az anyagot, Baigent/Leigh botrányt. Nag Hammadi-ban nem kopt tekercseket fedeztek fel, hanem görög kódexeket, a mi könyveinknek elődjeit, gnosztikus evangéliumokkal a 3. századból. Ezeket is a Vatikán közreműködése nélkül hozták nyilvánosságra. A legtöbb gnosztikus minden testi vonatkozást, mint ördögit utasított el, a húsevést és a szerelmi kapcsolatot is. Némelyik szektájuk a keresztre feszítést is vitatta, Jézust egy fény-angyalnak tartotta, mások Júdást dicsérték, mert Jézust megszabadította a testtől. Nemi kapcsolat Jézus és egy nő között számukra elképzelhetetlen lett volna, és nincs is róla sehol szó.
12. Még az ószövetségi "Jehova" szóban is a "szent házasság" szó van elrejtve. Ez a hímnemű Jah és az ősi héber Eva, Hava szavak összekapcsolásából keletkezett.
Hogy a kifejezetten patriarkális zsidóság a nőket nem engedte be a templomba és megtiltotta nekik a tóra tanulmányozását, de ezt Brown nem tudja, elképesztő. Valójában a héber istennév kiejtése nem Jehova volt, hanem JHWH, amit valószínűleg Jahve-nak ejtettek. És nem a Jah és Havah szavak összetétele, hanem olyasmit jelent, hogy "Én vagyok, aki vagyok" - az örök. A Biblia szerint lsten nem férfi és nem nő, még kevésbé egy nemző pár egy "szent házasságban": "Isten Lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell őt imádniok." (Jn 4.24)
13. Az Opus Dei egy katolikus ultrakonzervatív szekta. "A szervezet a legutóbbi időben agymosás, kényszer alkalmazása és önkasztrálás egészségveszélyeztető gyakorlata által viták középpontjába került". Az Opus Dei központokban férfiak és nők számára elkülönített bejáratok vannak, a nőknek ingyen kell takarítani a férfiak házait. A szervezet megvásárol magának egy pápai, vagy vatikáni prelatúrát. A regényben az óriástermetű albino szerzetes, Silas azzal foglalkozik, hogy megöli a tilos tudás hordozóit.
Valóságban XVI. Benedek pápa úgy jellemezte az Opus Dei szervezetet, hogy "meglepő kapcsolatban van náluk az Egyház hagyományához, és a hithez való ragaszkodás, valamint a világ minden kihívására" való válasz. Nem szekta tehát, mert a szekta elválasztást (latin: sektare) jelent. Az Opus Dei az Egyházzal egységben van, és az Egyház legfelsőbb körei nagyra becsülik. Igaz, hogy a szervezet a tagjaitól feltétlen engedelmességet kíván, de ez érvényes a szerzetesrendekben is. Kényszer tehát nincs.
A nők szerepével kapcsolatban is téved a regény. Valóságban az Opus Dei, mint az egész Egyház meg van győződve a férfiak és nők egyenrangúságáról. Ezért a nők a rendben mindentisztet betöltenek. Aki pedig a rend házait takarítja, tisztességes fizetést kap. Külön bejárat férfiaknak és nőknek, mint Brown állítja, nincs.
Az Opus Dei személyi prelatúra, püspökség terület nélkül, szervezet az Egyházban, de kiváltsága nincs. Nem közvetlenül a pápának, vagy a Vatikánnak van alárendelve, mint a püspökségek, ha ezt Brown úgy sejteti is. Az Opus Dei nem szerzetesrend. Opus Dei szerzetesek, akik csuhát hordanak, csak a szerző képzeletében vannak.
A da Vinci Cod valóságos titka abban áll, hogy annyi ember komolyan vette ezt a fércmunkát. Talán úgy hat, mint a kábítószer, eltérít a gondolkodástól az őrjítő tempó, a lélegzetelállító feszültség, amelyet a mű teremt. Úgy látszik, mintha Brown azt akarná írni, amit mindenki hallani akar, népszerű keverékét a szexnek és kriminek, kételkedést az Egyházban és összeesküvés elméleteket, emberi talányokat, misztériumszövetségeket, misztikát, szexuálmágiát, feminizmust és fétisizmust. Hogy egy ilyen keverék egyszer jönni fog, azt a Biblia előre megírja. Nem egy kódban, hanem Szent Pál Timóteushoz írt második levelében. Nem úgy cseng-e, mint Brown könyvének szelleme: " Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandozatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak." (2Tim 4,3-4)
Mindenesetre áll a könyvre, amit a haldokló Louvre-gondnok, Jacques Sauniére ferdén keresztül ráírt Mona Lisa képére: "So Dark the Con Of man". " Sötét fejezet az ember becsapására."
Michael Hesemann cikke alapján, Az eredeti cikk Die Tagespost 2005. május 20-i számában jelent meg. Fordította és a magyar viszonyokhoz szóló néhány megjegyzéssel ellátta Czakó István.
http://davinci-kod.fw.hu/ |
AJÁNLOM AZ OLDALT
