|
Angyalok és démonok |
|
|
Bevezetés |
Az ember ősi tapasztalata, hogy vannak láthatatlan lények, és hogy egy részük jó, más részük viszont gonosz. Manapság van, aki a létüket is tagadja, és a róluk szóló beszámolókat, a velük való találkozást pszichológiai jelenségnek tekinti. Mások viszont állandóan ezekkel az erőkkel foglalkoznak, minden rosszat a gonosz szellemek számlájára írnak. A Biblia adatai azonban ezúttal is segítenek eligazodni. |
|
|
1. A láthatatlan világ lakói |
A láthatatlan világ lakói a "kerubok" (héber köruvim, 1Móz 3:24, 2Móz 25:18-22, Ez 1:4-5, 10:15-20, 28:14-16, 41:18-20, Zsolt 18:11), a szárnyas "szeráfok" (héber szerafim, 1Móz 3:24, Ézs 6:2, Ez 1:4-24, Zsid 9:5), huszonnégy "vén" (Jel 4:4), négy másik "élőlény" (Jel 4:6), és az "angyalok" (héber mal'ák = követ, küldött, görög: angelosz = hírnök), akik erőben és dicsőségben az ember és a démonok (lásd alább!) fölött állnak.
Megjegyzés A bibliai világkép szerint nincsenek "személytelen szellemi erők", amelyeket az ember felhasználhatna (lásd mágia), csak személyes szellemi hatalmak, amelyek vagy jók (angyalok) vagy gonoszak (démonok), és amelyekkel az ember nem kezdeményezhet kapcsolatot (az angyalokat Isten küldi, a démonok maguktól is jönnek kísérteni). |
|
|
2. Az Istenhez hűséges angyalok |
Ők is teremtmények (Neh 9:6, Zsolt 148:1-5, Kol 1:16), akik...
-
a föld teremtése előtt is léteztek (Jób 38:7)
-
nem szaporodnak (Mt 22:30), nem halnak meg (Lk 20:36); a számuk nagy (Zsid 12:22, Júd 14, Jel 5:11)
-
személyek, kettőnek a nevét is tudjuk: Mihály (Dán 10:12, Jel 12:7), Gábriel (Dán 8:16, 9:21, Lk 1:19,26)
-
mind szentek (Dán 4:23, Mk 8:38, 1Tim 5:21)
-
valószínűleg eltérő rangúak, mert vannak főangyalok is (Dán 10:13, Júd 9, 1Thessz 4:16); kijelölt területük és eltérő hatáskörük van, ezért vannak köztük "uralkodók", "fejedelmek, "trónok" (Ef 3:10). |
|
|
3. Az angyalok megjelenései |
A Bibliában kétezer év alatt csak 29 embernek, és alig 45 alkalommal jelentek meg, tehát igen ritkán, csak nagy jelentőségű események alkalmával. A fizikai világba mindig Isten parancsára léptek át:
-
szemmel láthatóan vagy vízióban (4Móz 22:31, Csel 10:3)
-
láthatatlanul, de hallhatóan (Csel 8:26)
-
személytelenül mutatkozva (2Móz 3:2)
-
teljesen ember módjára viselkedve (1Móz 19:1-3)
-
repülve (Dán 9:21, Jel 14:6), vagy hirtelen eltűnve (Csel 10:7)
-
az angyalok imádata tilos, és ezt az angyalok is tudják (Kol 2:18, Jel 19:10, 22:8-9). |
|
|
4. Az angyalok szolgálata |
Az angyalok hivatásuk szerint "szolgáló szellemek" (Zsid 1:14, Jel 22:9)
-
Isten jelenlétében Istent dicsőítik (Jób 38:7, Zsolt 103:20-21, Dán 7:10, Jel 5:11, 7:11).
-
Feladataik közé tartozik az Isten és ember közötti közvetítés (2Móz 33:22, Gal 3:19, Zsid 2:2), az embereknek való hírvivés (2Kir 1:3-4, Zak 1:9, Lk 1:26-28, Csel 1:10-11, 8:26,29, 10:3-32, 27:23-25, Jel 1:1, 8:2, 14:6), esetenként kiszabadításuk (4Móz 20:16, 2Krón 32:21-22, Csel 12:6-11) vagy védelmük (2Móz 23:20, Zsolt 91:9-12, Dán 10:21, Mt 2:13, 18:10).
-
További feladatuk a démonok elleni szervezett küzdelem (Dán 10:13,21, Júd 9, Jel 12:7), Isten ítéletének végrehajtása (1Krón 21:11-12, 1Kor 10:10, Mt 13:41-50, Jel 8:5-13, 14:8-10, 16:1), illetve a meghaltak lelkének vezetése a túlvilágon (Lk 16:22).
-
Krisztus szolgálatát végig kísérték (Mt 1:20, 2:13-15, 4:11, 26:53, 28:1-2, Jn 1:51, Lk 22:42-43, Csel 1:10-11), Krisztus visszatérésekor ők gyűjtik össze a választottakat (Mt 13:39, 49, 24:31, 1Thessz 4:16).
Megjegyzés A Jel 2-3. fejezet leveleinek címzettjei egyes fordításokban a gyülekezetek "angyala"-i, valójában a gyülekezetek "hírvivő"-i (minek üzenne Jézus papíron az angyaloknak?); a Bibliában nincs olyan szó, hogy "őrangyal", Jézus egyszeri utalásán kívül (Mt 18:10) semmit sem tudunk a gyermekek "angyalairól". |
|
|
5. A démonok |
A magyar Úsz. fordításokban található "ördögök" kifejezés mögött a "démon" szó többes számú alakja áll (Mt 8:31, 9:34, Mk 3:22, Lk 4:41, 8:27, 10:17, 1Kor 10.21, Jak 2:19), de helyenként az egyes számban álló "ördög" is rájuk utal (Mk 7:29, Lk 4:33, Jn 10:20-21). A démon (héber séd, görög daimón, daimonion) vagy szellem (héber rúah, görög pneuma) eredetileg olyan angyal volt, amelyik vétkezett Isten ellen (2Pt 2:11), fellázadva elhagyta kijelölt helyét, azaz feladatát (Júd 6). Ezek a "gonosz" (2Krón 11:5, Lk 8:2 stb.) vagy "tisztátalan" (Jel 16:13 stb.) szellemek lettek a pogány, sokistenhívő népek istenei is (5Móz 32:17, 1Kor 8:20) és a hívőket is tévtanokkal igyekeznek eltévelyíteni (1Tim 4:1). Szervezetten küzdenek Isten ellen, a jó angyalokkal (Dán 10:13, Jel 12:7) és a hívők ellen (Ef 6:12, 1Thessz 2:18, 1Pt 5:8, 1Tim 4:1). Az Úsz. szerint a démonok hercege (arkhón daimonión) Belzebub vagy Beelzebul (= maga a sátán vagy egy alvezére?).
A démonokat nem szabad káromolni (2Pt 2:10-12), de a tőlük való félelemben sem kell élni (Jak 4:7, Ef 6:13), hiszen minden hívő fel van hatalmazva arra, hogy a gonosz erőkkel szemben megállva Isten szabadítását, segítségét kérje (Mt 6:13, Ef 6:10-18). A démonokról tudhatjuk, hogy...
-
a szent angyalok erősebbek náluk (2Pt 2:11)
-
Krisztus mindet legyőzte (Lk 10:18, Ef 6:11-12, Kol 2:10,15, 1Pt 3:22) és mind ki lettek dobva a mennyből (Lk 10:18, Jel 12:10,13), és az Ezeréves Királyság alatt teljesen meg lesznek kötözve (Ézs 24:21-23, Jel 20:1-3)
-
sorsuk a Sátánnal együtt megpecsételtetett, és ezt ők is tudják (Mt 25:41, Lk 8:31, 1Pt 3:19-20, 2Pt 2:4, Júd 6 vö. 1Kor 6:3). |
|
|
6. A Sátán |
A magyar Úsz. fordítások sajátos "ördög" kifejezése mögött (néhány kivétellel) a görög diabolosz (szó szerint: "összevissza dobáló", ti. vádakkal) áll, ami a héber szátan = "ellenfél, vádló, ügyész" fordítása (görögösítve szatanasz, magyarosan Sátán). Az ősi keresztény hagyomány szerint Babilon bukott királya – vsz. mint előkép – azonosítható a Sátánnal (Ézs 14:12-14), egy Isten ellen lázadó kerúbbal vagy angyali fejedelemmel (Lk 11:15, Ef 2:2, 6:12, 2Kor 4:4, Jel 9:11). A közismert "Lucifer" név nem bibliai, hanem latin szó, jelentése "Fényhordozó", és az Ézs 14:12 latin fordításában (Vulgata) található. A "Beliál" (héber Blijaál) szó eredete bizonytalan, de jelentése kb. haszontalan, sőt gonosz; mivel szinte minden gonoszság megstestesítője, "fiai", "lányai", "emberei" a vallási-erkölcsi értelemben "elvetemült" emberek (Bír 19:22, 20:13, 1Sám 2:12, 30:22 stb.). A LXX diabolosz-nak (vádló), az Úsz. ponérosz-nak (gonosz) fordítja, tehát a Sátánnal azonosítja (vö. 2Kor 6:15. A "Belzebub", vagy pontosabban Baál-Zevul ("A Csarnoktemplom Ura") név egy filiszteus istené; Jézus kortárs kritikusai azt állították, hogy ő áll Jézus démonűzése mögött, Jézus válaszából azonban úgy tűnik, hogy azonos a Sátánnal (Mk 3.22, Lk 11:15-19). Jézus továbbá a pergamoni Zeusz-oltárt a Sátán trónjával azonosítja (Jel 2:12-13). Úgy látszik, a hamis istenkultuszok és minden gonoszság mögött – az eltérő megjelenési formák ellenére is – a Sátán áll (vö. 5Móz 32:17, 1Kor 10:20).
Megjegyzés Furcsa módon Jézus egyszer azt mondta Péternek, hogy "Távozz tőlem, Sátán!", mert Péter isteni eredetű hitvallása után (Mt 16:16-17) heves emberi ötleteivel (16:21-22) Isten ügyét gátolta volna (Mt 16:23 vö. 1Jn 3:10); mivel a gondolkodásmódja volt istentelen, Jézus csak tovább tanította; Júdást azonban már konkrétan diabolosz-nak, azaz "vádló"-nak nevezte (Jn 6:70, vö. 13:2,27).
Amit a Bibliából biztosan tudunk a Sátánról, hogy...
-
gonosz (Jn 17:15), hazug és embergyilkos (Jn 8:44 vö. Jel 9:11)
-
Krisztust is megkísértette (Mt 4:1 stb.)
-
a hívők ellensége (1Pt 5:8, Jel 2:10), vádlója vagy rágalmazója (Zak 3:1, Jób 1:6-12, Jel 12:10), kísértője (1Móz 3:1, 1Krón 21:1, Lk 22:31, Csel 5:3, 1Thessz 3:5), tévútra vezetője (2Tim 2:26 vö. 1Tim 4:1)
-
a világ félrevezetője (1Jn 5:19, 2Thessz 2:9, 2Kor 11:14, Jel 12:9), akadályozza az igehirdetést (Mk 4:15), ő munkálkodik az engedetlenekben (Jn 13:2, Ef 2:2),
-
ő munkálkodik a "Krisztus-pótlékokban" (1Jn 2:18, a görög antikhrisztosz-nak ez a jelentése), és ő fog fog munkálkodni az abszolút értelemben vett Antikrisztusban is (2Thessz 2:13, Jel 13:4 stb.)
-
Isten végleges ítélete van rajta (Lk 10:18, Jel 12:7-9,12, 20:2,10).
Megjegyzés A sátán csak teremtmény, Istennek nem egyenrangú ellenfele, amint azt a dualista vallási rendszerek vélik; a Biblia nem közli, hogy Isten miért nem pusztította el azonnal a lázadó angyali lényeket, és miért engedte őket tovább tevékenykedni; azt azonban világosság teszi, hogy korlátozza a hatalmukat, illetve gonosz szándékaikat is felhasználja, beépíti a saját terveibe (lásd a sátán látszólagos diadalát Jézus kereszthalálakor). | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
