Adachi Mitsuru (あだち充)

Születési ideje: 1951.02.09

Mitsuru Adachi 1951.febr.9-én született Isezakiban. 19 éves,amikor debütál a Shonen Sunday-ban első mangája, a Kieta Bakuon. 1978-ban jelenik meg a Nine, ami az első igazán sikeres mangája.Itt már megmutatkozik Adachi stílusa: a könnyed atmoszféra, az iskolai környezet;na meg a legfontosabb: a sport, azon belül is a baseball. 1981-ben jelenik meg Adachi talán legsikeresebb munkája, a Touch. Sokat fejlődik a stílusa: a hosszú történet folyamán egyre jobban figyel a szereplőkre, finomít a vonalvezetésen, az arcok egyre karakteresebbek, a jellemeket jobban kidolgozza. 1983-ban megnyeri a Shogakukan Manga Award-ot. 1986 – ’87-re igazán népszerű mangaka lesz, nem csak Japánban, hanem más ázsiai országokban is.Talán ez az időszak pályafutása csúcsa,ekkor jelenik meg a Slow Step és a Rough. 1990-ben megpróbál változtatni addigi stílusán, próbálkozik a vicces félreértésekkel,de ez Takahashi Rumiko szakterülete. A Niji iro Tougarashi (Szivárvány színű csípőspaprika) a középkori Japánban játszódik;) , ahol 7 fiú keresi az apját. 1990-ben a rövid és sikertelen iskola-mentes korszak után visszatér saját stílusához a H2-vel. Nagyon szereti a baseballt,saját csapata is van,a Vitamin-A. Munkái még: Miyuki ; Hiatari Ryoukou ; Heart no Ace ; Short Program ; Katsu! ; Itsumo Misora

Születési ideje:

Aoki Kotomi január hetedikén született a Bak jegyében. 154.5 cm magas és B vércsoportja van. Ehime tartományban él. Első munkája a ´ 99 no Na-Mi-Da ´ 1998. nov. 15-én jelent meg a Sho-comi Special számában. Azóta is nekik dolgozik. Leginkább shoujo mangákat készít. Más művei: Ai Shikata Mo Wakarazuni; Asa mo, Hiru mo, Yoru mo; Boku no Hatsukoi wo Kimi ni Sasagu; Ijiwaru Shinaide!; Koisuru Heart ga No to Iu; Taiyou ga Ippai

Aoyama Gosho (青山剛昌)

Születési ideje: 1963.06.21.

A híres mangaka Yoshimasa Aoyama néven látta meg a napvilágot Tottori tartományában, Kiotó közelében. Három testvére van. Már gyerekkora óta érdekelte őt a rajzolás és a krimi, így nem volt csoda, hogy a kiotói egyetem művészeti karára került.
1986-ban jelent meg első alkotása, a Chotto matte (Egy pillanat!), amiért elnyerte még ebben az évben a 19. Shogakukan Inc. "Az év felfedezettje"-díját. Ezt egy rövidtörténet-gyűjtemény követte az "Aoyama Gosho Tanpenshuu", amiben a Chotto matte is szerepet kapott. Mivel egyik kedvenc sportja a baseball, ezért készített egy sport mangát is ebben a témában "3rd Base 4th" címmel.
Ezután kiadott ismét egy "Gosho Aoyama rövidtörténet-gyűjteményt". Ezt követte aztán a Yaiba sorozat, amit Akira Kurosawa (A hét szamuráj alkotója) és a 10 évig űzött kendó sport ihletett. Össszesen 24 kötet készült belőle. Ezért 1989-ben megkapta a 38. Shogakukan Comic-díját. Aztán jött "Magic Kaito", ami eddig 3 kötetet ért meg, de Aoyama úr kilátásba helyezte ennek folytatását, lévén, hogy a főszereplő Kaito a kedvenc figurája.
1994-ben pedig megalkotta az eddigi legsikeresebb művét a "Meintantei Conant" vagyis a Detektív Conant. Ezért 1996-ban a 46. Shogakukan Comic-díjjával jutalmazták. A sorozatot azóta is folytatja, s immáron 53 Conan kötettel a háta mögött dolgozik a történeten tovább Tottori egy kis városában Daieiben.
Sikerének mértékét jól mutatja az a tény, hogy a mai napig a 10 leggazdagabb japánja között van.
2005. május 5-én pedig feleségül vette Takayama Minamit (akinek ezen a napon van a születésnapja), a Two-Mix énekesnőjét, aki egyben Conan japán szinkronhangja is.

Születési ideje: 1970. 08. 30

Azuki Ryou Shimaneban született. Csillagjegye Szűz, vércsoportja A. Hobbija a filmnézés, mangagyűjtés és e-mailezés. Kedvenc kajája a csokis süti és van egy kutyája. Debütáló mangája az "Oniichan wa Seigiman!" volt 1993-ban a Ribon Bikkuri egyik téli különkiadásában. Ja, és azt gyorsan leszögezem, hogy ő egy NŐ!!

CLAMP

Születési ideje:

A CLAMP csoport 1985-ben alakult, 11 taggal, akik iskolai barátok voltak, és együtt rajzoltak különféle dounjishi mangákat. Az első manga, mely már saját történetük volt, az RG Veda készítése alatt négyen kiléptek, majd utána még három tag hagyta el a csapatot, és próbálta megtalálni saját, egyéni stílusát, karrierjét. A maradó négy tag volt az, akik mind a mai napig a CLAMP tagjai, és a kezdeti idők óta a CLAMP alkotói.

A négy tag (mindannyian hölgyek) felosztotta egymás között a munkát, mindegyiküknek pontosan behatárolt feladata van, így érdekeik és elképzeléseik nem ütköznek és egyetértésben tudnak dolgozni.
Nanase Ohkawa felelős a történetért, és a grafikai tervezésért. Ő tervezi meg a könyvek külalakját, de a hírdetéseket is.
Mokona Apapa a fő grafikus, a tulajdonképpeni manga-rajzoló,
Mick Nekoi az SD alakokért és a kifestésért felel, míg
Satsuki Igarashi tulajdonképpen asszisztensként dolgozik, ugyanakkor sokszor ő a CLAMP szóvivője, valamint a CLAMP tagjait megjelenítő rajzok is az ő munkái.

A CLAMP elsősorban a shoujo-manga híres, azonban a legutóbbi munkáik között fiúknak szánt sorozatok is megjelentek, melyek a shoujo sorozatokhoz hasonló, hatalmas sikert arattak. Jelenleg ők a leg-ismertebb és legnépszerűbb manga-alkotók, és Shirow mellett talán az egyetlenek, akik elérték, hogy senki nem szólhat bele abba hogy mit és hogyan csinálnak. Határozott elképzeléseik és összeszokottságuk miatt sokan elviselhetetlennek és kezelhetetlennek tartják őket, azonban nem tisztázott, hogy ezek az állítások megfelelnek-e a valóságnak, vagy mindössze a féltékenység eredményei.

Hino Matsuri (樋野まつり)

Születési ideje: 01.24

Születési ideje: Január 24
Vércsoportja: B
Csillagjegye: Vízöntő
Kedvenc sportja: tenisz
Első műve: Kono Yume ga Sametara (1995)

Hino Matsuri (ami egyébként egy álnév) karrierje 1995-ben kezdődött, a LaLa DX magazinnál. Ekkor készítette el első művét, a Kono Yume ga Sametarat. Azonban a hírnév csak 4 évvel később adatott meg a számára, amikor elkészült első hosszabb mangájával, a Toraware no Minoueval (1999-2002 - 5 kötet).

Az, hogy kezdetben a karakter ábrázolása nem volt túl eredeti és a díszítő elemek majdnem mindig hiányoztak, a grafika minősége nem volt mindig tökéletes, a szerző kevés gyakorlatának tudható be. A finom és gondos vonalvezetéssel, a képek dinamikus elhelyezésével jól kifejezi a személyek érzelmeit és belső gyötrelmeit. Az aprólékos műgond, amellyel a ruházatot és a frizurákat sok részlettel megrajzolja adja színes illusztrációinak a szépségét.

Következő 4 kötetes mangája, a Merupuri (Märchen Prince/Mesebeli herceg) volt, ami 2002 nyarán indult a LaLában, és 2004-ben fejeződött be. Ez a munkája volt az, ami végleg bebizonyította a hihetetlen tehetségét. A vonalvezetés tökéletesedett,könnyedebbé és finomabbá vált, az arcok tisztábbak lettek és a karakter ábrázolás elvesztette a kezdeti merevségét.
Az igazi közönségsiker Japánban következett be, ahol a 4 kötetet több mint 1 millió példányban adták el. A Merupuri az a manga, amely Hino Matsurit a legelfogadottabb és legnépszerűbb shoujo művészek közé emelték. Egyre több idegen nyelven jelent meg, először Ázsiában (Kína, Korea…), majd az Egyesült Államokban és végül Európában (Franciaország, Németország, Spanyolország, Olaszország…).

Ezt követte a WANTED, egy egykötetes történet, majd egy új novella melynek a Vampire Knight (Vámpír Lovag) címet adta; sokkal komorabb és erőszakosabb, mint a Merupuri, de azok, akik látták azt a csodálatos gyűjteményt, amelyet a LaLa szerkesztői állítottak össze, ugyanolyan sikert várnak. A történetnek nagy sikere van, az egyedi szépségű rajzok és az izgalmas és titokzatos történet miatt.

Művei:
• Toraware no Minoue : LaLa 4/1999 - LaLa 2/2002 (5 kötet)
• Merupuri - Märchen Prince : LaLa 8/2002 - LaLa 9/2004 (4 kötet)
• WANTED : LaLa DX 9/2003, LaLa DX 5/2004, LaLa DX 11/2004 (1 kötet)
• Vampire Knight : LaLa 1/2005 - ??? (3 kötet, még fut)

Hojo Tsukasa (北条司)

Születési ideje: 1959.03.05

A Coamix kiadó társ-alapítója, a City Hunter, a Cat´s Eye és a Family Compo alkotója, hogy csak párat említsünk. Mangaka pályafutását 1979-1980 között megjelent apróbb munkái után az 1981-ben, a Wekly Shonen Jump-ban útjára indított első hosszabb mangájával, a Cat´s Eye sorozattal alapozta meg. De lássuk a kezdetektől...

Hojo Tsukasa 1959-ben született Kitakyushu városában, Fukuoka prefektúrában, Japánban. A művészetek és rajzolás iránti szenvedélye már egész korán utolérte. Hat éves korában alkotta meg első történetét, s iskolásévei alatt mind szólóban, mind a barátaival folytatta a képregények rajzolását. Ezek általában sci-fi történeteken alapultak. Ugyan kiskora óta rajzolgatott, de sosem gondolta komolyan. Középiskolában kezdte kicsit komolyabban venni a rajzolást, de nem volt túl gyors, ezért nem is gondolta, hogy képes lenne igazi mangát csinálni. Csak akkor döntötte el, hogy manga művész lesz, amikor már azzá vált.

Fiatal korában nem igazán vásárolt mangákat, mivel körülbelül a születése után terjedt el és vált közhellyé a TV Japánban. Abban az időben indultak a TV-s animációk is. Ezért Hojo-t inkább ezek befolyásolták, nem a képregények. Olyan műsorokon nőtt fel, mint a Tetsuwan Atom (Astro Boy). Állítása szerint, ha megkérdeznénk tőle hogy melyik a kedvenc animéje, nem tudna rá válaszolni, mivel akkoriban mindent érdekesnek talált. Mindent megnézett, amit épp adtak. És nem ő az egyetlen. Szerinte valószínűleg az összes ismerőse többet tud az animékről, mint ő maga.

Középiskola után egy tervezői iskolába, a Kyushu Sangyou Daigaku művészeti karára jelentkezett. Még diplomázása előtt beindult a karrierje, amikor 1978-ban jelentkezett a Shounen Jump 18. évi Tezuka Díj pályázatára, amiben Space Angel (Űrangyal) című mangájával második helyezést ért el. Profiként való debütálása az 1980-as "Ore wa otoko da!" (Férfi vagyok!) című rövid történet volt, ami előrevetítette az eljövendő sikerét. Ez a vígjáték olyan lányokról szól, akik a fiúk középiskolájának kollégiumában laknak. A történet vegyíti a humort a romantikával és a drámával, amint a szupermacsó főszereplő, Shou leküzdi zavarát az összes női dologgal kapcsolatban.

Az első manga sorozata a Cat´s Eye (Macskaszem) volt. Az alapötletét akkor találta ki, amikor a főiskolai haverjaival iszogatott. Kezdetben az ötlet egy családról szólt, amiben az apa és a fia zsaruk, a feleség és a lánya pedig tolvajok. Természetesen a fiú és az apja nem tudja, hogy a család többi tagja rabló. Éjjel az anya az ágyban kikérdezi az apát és így jut fontos információkhoz. De végül a három szexi lánytestvér - a művelt Rui, az elbűvölő Hitomi és az aranyos Ai - teszi még érdekesebbé a történetet a fiúk számára. A történetbe szőtt elegendő intrika teszi még szélesebbé a közönség sorait. Amikor a lányok szupertolvajokká váltak, a sorozat akciódússá válik és még addiktívabbá. A lányok Hitomi rendőrfelügyelő barátjának munkahelyével szemben működtetik kávézójukat. Ezzel Hojo egy rakás humort és romantikát is belecsempészett a történetbe. A 18 kötetes sorozat 1981-ben kezdődött és 1983-ban animésítették meg. Az anime 1984-ig tartott és összesen 73 rész készült belőle. Azóta a három dögös lány a Cat´s Eye tolvaj öltözékükben anime ikonokká váltak.

1985-ben, miután befejezte a sorozatot, egy újabb nagyobb sorozatba kezdett, ami ugyancsak a Weekly Shonen Jumpban jelent meg. Ez volt a City Hunter. Főszereplője, Ryo Saeba korábban két rövid történetben is feltűnt, a City Hunter XYZ-ben és a City Hunter - Double Edged-ben, 1983-ban. Ezeknek igen nagy sikerük volt az olvasóközönség sorai között. A city Hunter-ral párhuzamosan, 1988-ban megjelent az első rövid történeteket tartalmazó kötete, a Tenshi no Okurimono (Angyali ajándék). 1991-ben végül befejezte a City Huntert. Ez időben Hojo az egyik legismertebb mangakává nőtte ki magát, míg a City Hunter Hojo legsikeresebb sorozata lett.

Mint sok más művész egy-két hosszabb siker után, a több mint 10 év heti-megjelenésre ütemezett munka után úgy döntött, hogy szakít egy kis időt magára és a családjára. Hojo tehát egy kis szünetet tartott. Ekkorra már olyan hírnévnek örvendett, hogy ezt megtehette. Szakított a saga-kkal és inkább pár rövid történetet rajzolt, amelyeket az 1993-ban megjelent második gyűjteményes kötete, a Sakura Hanasaku koro (Mikor a cseresznyefa virágzik) tartalmaz. Ezek és az összes későbbi munkája kiaknázta Hojo mesterien művészi képességeit, ami a City Hunter idején tetőzött, de gyilkosok és drog dílerek fegyvereinek ropogása helyett a feszültséget valósághű helyzetekkel érte el, mint pl a fiú, aki elveszett egy áradó folyóban vagy a fényképész, aki elvesztette a szeme világát egy tragikus balesetben.

Ez a gyűjteményes kötet volt az ugródeszka a 3 kötetes sorozathoz, a Konorebi no Moto da (Lombok tarka árnyékában), ahol felhasználta a gyűjteményes kötet címadó történetében szereplő karaktereket. Egy csomó édes és érdekes történetet tartalmazott, amiben a növények meghatározó szerepet játszanak. 1993-ban indult útjára a Weekly Shonen Jump-ban. Ez egy rövidebb sorozatként ért véget 1994-ben, amit aztán egy még rövidebb sorozat, a Rash!! követett. A manga egy szexi orvosnőről szól, pedig a shounen történetek magabiztos, felnőtt nő főszereplésével elég ritkák; akárcsak az olyanok, amelyek a bárpult mögötti férfiakat úgy ábrázolják, mint bűnözőket. Dr. Youki pimasz magabiztossága és hozzáértése rengeteg humort csempész az akció és dráma mellé. A sorozat 1995-ben fejeződött be.

A JUMP Magazine-nal karöltve készített 3 rövid történetet a Második Világháború befejezésének 50. évfordulója alkalmára. Ez volt a Shounen-tachi no Ita Natsu ~Melody of Jenny~ (Fiúk nyara ~Jenny dallama~ - Hojo Tsukasa 3. rövid történetes gyűjteménye) kis teret enged csak a humornak. Akárcsak a Hotaru no Haka (Grave of the fireflies - Szentjános-bogarak sírja), a Fiúk nyara is bepillantást enged abba, hogy hatnak az embertelen természetű politikai és katonai konfliktusok az emberek személyes életére. De Hojo ezt a témát multikultúrális elemek hozzáadásával közelíti meg. Ez a három magával ragadó tragikus történet, másik két - a témához nem kapcsolódó - mangával kiegészülve alkotja a kötetet. Mindegyik manga mellé megjegyzéseket fűzött Hojo, ezért jó vásár ez azoknak a rajongóknak is, akik már találkoztak a történetekkel korábban.

Majd következett egy újabb sorozat, a Family Compo (másnéven F. Compo), amelyik 14 kötetet futott - elég különös alaptörténete miatt a Shounen Jump helyett - a Shuueisha Allman antológiájában. A City Hunter után ez lett a második legnépszerűbb sorozata, egyesek szerint pedig ez Hojo legjobb munkája. Az árván maradt Masahiko-t magához fogadja nagynénje családja, ami rideg ellentétben áll azzal az élettel, amit apjával élt. A család hatása rá súlyos nemi válságba sodorja, aminek következményében már csinos unokahúga felől is kétségei támadnak. A rögös kezdetek után Masahiko élete rengeteg humoros helyzettel és elgondolkodtató esettel teli új családjában. Végül megtanul elfogadni és ráébred, hogy a szeretet az szeretet, nemtől és megjelenéstől függetlenül. 2001-ben fejeződött be.

Ez idő alatt kiadott egy újabb egy-kötetes mangát, a Parrot-ot (Papagáj, 1999-2000), majd 2001-ben kezdte jelenlegi munkáját, az Angel Heart-ot (AngyalSzív). Nem tudni, hogy erdetileg is így tervezte, de hamarosan a City Hunter folytatásaként jelentette be, talán hogy folytassa a sorozat népszerűségét. A történet hasonló a Return to Me (David Duchovny és Minnie Driver főszereplésével) című amerikai filmhez, de Hojo története hamarabb látott napvilágot. Az Angel Heart jelenleg is fut a Coamix Weekly Bunch magazinjában.

Hojo majdnem mindig napszemüveget visel és megszállotja a fegyvereknek. A Coamix céget 2000. júniusában alapították meg. Más alkotók munkáit nem olvassa, állítása szerint ehhez túl elfoglalt. Ennek igazi okát talán Nobuhiko Horie (Coamix társalapítója) szavai rejtik:
"Japánban a legtöbb mangaka nem olvassa a többiek munkáját. Ez azért van, mert amikor más munkáját olvasod, a szemed előtt csak az lebeg és a képzeleted nem képes szárnyalni. Ezért a legtöbben megpróbálnak tartózkodni attól, hogy más munkáját megnézzék."

Hojo átlagos munkanapja, amit mangarajzolással és történetírással tölt, körülbelül 11:30-tól 00:30-ig vagy 02:30-ig tart. Négy aszisztense van, akik az utolsó simításokat végzik a durva vázlatokon és a háttereken. A mangarajzoláshoz ún "spoon" ("kanál") tollakat alkalmaz. A kedvenc sorozata a saját mangái közül mindig az, amit éppen rajzol. Erről ő:
"Mert úgy vélem, amin éppen dolgozom az a legérdekesebb és legszórakoztatóbb. Nem lennék képes olyat rajzolni, ami ne lenne legalább olyan érdekes, ha nem érdekesebb, mint a korábbiak."

A természetfeletti elemen kívül ami még minden munkájában felbukkan, az talán a család gondolata. Manga stílusát szavaival élve minden befolyásolta, ami eddig a szeme elé került. Nagy népszerűséget ért el csodálatos művészetével, a szép női szereplőkkel és a nevetséges képi gegekkel. Mindig ügyesen ábrázolja a szereplőket és jól ütemezi az akciót. Ugyan legismertebb munkája a Cat´s Eye és a City Hunter - mely utóbbi anime feldolgozását valószínűleg a legtöbb anime rajongó látta - jó példa ezekre, semmi esetre sem ezek az egyedül említésre méltó művei. Igazából a legújabb munkái, amik a legjobban szemléltetik képességeit, mint érett történetmesélő és tehetséges manga művész.

Hojo tehát már mielőtt befejezte volna egyetemi tanulmányait, a mangák sikeres sztárjává vált. A mangák világában a neve manapság egyet jelent a kiválósággal, kiváltképp az adott műfajban. Több manga sorozata magára vonta a figyelmet Japánban és a világ más országaiban egyaránt.

Takahashi Rumiko (高橋留美子)

Születési ideje: 1957

Takahashi Rumiko 1957 Október 10.-én született Niigatában. Gyerekkorában is szeretett rajzolni, azonban a manga iránt nem érdeklődött jobban, mint más, korabeli fiatalok. A középiskola alatt azonban ez a hobbi egyre erősebbé vált, és a Japan Women´s Universityn végzett tanulmányai alatt már jelentkezett a Gekiga Sonjuku nevű manga iskolába, melyet az akkor már nagyon híres Koike Kazuo vezetett. Takahashi két évig tanult Koike iskolájában aki a legnagyobb hangsúlyt az egyedi és érdekes karakterek kialakítására fektette.
1976-ban, Takahashi végre hasznát is látta az iskolának, amikor a Japan Women´s University Manga Club tagjaként publikált rövid történeteket, mint a "Bye-Bye Road". A karrierje korai éveiben meg kellett hoznia a nehéz döntést, állást vállal, vagy manga-művészként próbál megélni. Ha a mangát választja, de nem lesz sikeres, később, pár évvel idősebben már nehéz lesz elhelyezkednie. Szülei természetesen ellenezték a bizonytalan pályát, ő azonban mégis azt választotta.
A munkái felkeltették a Shogakukan kiadó figyelmét, és felkérték egy történet publikálására egyik magazinjukban, a Shounen Sunday-ben, ez Katte Na Yatsura (Overbearing People) című műve volt. Ez a magazin lett aztán a hely, melyet Takahashi azóta is az otthonának nevez. Első profi munkája, az "Azok az önző idegenek" elnyerte a "Legjobb új művész" díját, és megnyitotta elötte az utat az első sorozatához. Így 1980-ban belekezdhetett a mára klasszikus alapműbe, az Urusei Yatsurába, melyen 87-ig dolgozott.
Bár az Urusei Yatsura sikeres volt, a kezdő manga-művésznek nem volt könnyű az élete. Két asszisztensével együtt lakott egy apró lakásban, gyakran a szekrényben aludt és ramenen élt. Ezek az idők érlelték meg benne a Maison Ikkoku ötletét, mely máig is Takahashi leg-hétköznapibb, ugyanakkor legfelnőttebb munkája.

1995 Július 6.-án ünnepelték Takahashi Rumiko százmilliomodik eladott könyvét, a Ranma 1/2 34. kötetét. Az új évezredben Takahashi még mindig tele van alkotóvággyal, nem ment férjhez, és alapított családot, hanem követi az utat, melyre fiatalon lépett.

Shinohara Chie (篠原千絵)

Születési ideje: 19xx.02.15

19xx február 15.-én született Kanagawa tartományban, /hogy melyik évben, azt jótékony homály fedi, de valamikor az 50-60 években/. A vércsoportja 0. 1981-ben mutatkozott be a "Akai Densetsu" –val /vörös legenda/Hobbija a vezetés, szenvedélyes golfjátékos, és imádja a macskákat, de arról nem szól a fáma, hogy mennyit is tart otthon. Szeret esténkét eljárni valahová (ki nem?) Előszeretettel rajzol természetfölötti történeteket, horrot és fantasy-t, amelyekből természetesen nem hiányozhat a romantikus szál sem. Állítása szerint a munkáját Anne Rice, Clive Barker és Poppy Brite művei befolyásolják. Két munkája, a Yami no purple eye és az Anatolia Story elnyerték neki a 32. és 46. Shogakukan Maga Award-ot, egyébként az összes mangáját a Shogakukan adja ki.
Főbb munkái:
1981 – Akai Densetsu – rövid történetek
1981-1984 – Shinohara Chie Kessaku – rövid történetek gyűjteménye
1984-87 – Yami no purple eye – 12 kötet
1984 – Houmonsha wa mayonaka ni – 1 kötet
1986 – Mokugekisha ni sayounara – 1 kötet
1986 – Nanika ga yami de iru – 1 kötet
1987-1991 – Umi not yami tsuki not kage - 18 kötet
1988-1991 – Ryouko no shinrei jikenbo – 4 kötet
1992 – Sanninme ga kieta – 1 kötet
1992-1994 – Ao no fuuin – 11 kötet
1995-2002 – Sora wa akai kawa not hotori
(Anatolia Story [németül] = Red River [angolul]) – 28 kötet
1996 – Toubou kyuukou – /Escape Express/ 1 kötet
2003 – Akatsuki ni tatsu lion ( két rövid történet) –1 kötet
2003 – Mizu ni Sumuhana (Románc a sötétben) - eddig 3 kötet