Nyáron történt

Esős nyári éjszaka volt. Az utcák kihaltan áztak. Csak egy lány lépkedett a vizes kockaköveken. Léteit megszaporázta majd elkezdett futni. Az öreg toronyóra éjfélt ütött. A Sora névre hallgató lány az edzőterem bejáratához futott. Az eső egyre csendesedett. Néhány perc múlva már nem is verte Los Angeles utcáit. A Hold újra fényét csillogtatta. Ugyanekkor egy szürke szemű hosszú fehér hajú férfi is az edzőterem bejáratánál állt meg.A lány felé fordult és belenézett dió barna szemeibe:

- Nos Sora! Folytatódjon a kiképzésed!

- Értettem Leon! Sora is belenézett a fiú szürke szemibe.

Egy ideig farkas szemet néztek egymással majd Sora törte meg a csendet:

- Akkor most bemegyünk, vagy itt kint folytatjuk? A lány nem vette le tekintetét a fiúról és még mindig egymás szemeibe, néztek. Sora már éppen be akart menni de Leon megragadta a karját és nem engedte be. A lány nem értette, miért nem mehet be. ’’Miért nem engedi, hogy bemenjek?’’ Gondolkodott Sora.

-         Figyelj! Ha ki akarsz szállni, akkor szállj ki most!

-         Tessék? Már miért akrnék kiszállni? Ha belekezdtem akkor végig is, csinálom! Megmutatom, hogy alkalmas vagyok arra, hogy a partnered legyek!

’’ Megdöbbentő, hogy ebben a lányba mennyi akaraterő szorult!’’

-Rendben van Sora! A két fiatal bement az edzőterembe és folytatódott Sora kiképzése.

- Jól van! Akkor most állj fél lábra, és ne mozdulj meg ameddig én, nem szólok, hogy abba hagyhatod!

- Rendben!

’’ Sora már több mint 5 órája áll fél lábon és egy hangja sincs! Az alapokat nem tanulta meg rendesen és mégis kibírja! Elképesztő!’’

-         Jól van Sora! Abba hagyhatod!  A lány teste nem bírta tovább a megerőltető edzéseket és felmondta a szolgálatot. Sora ott helyben összeesett. Leon felkapta, és karjaiban vitte fel a saját lakására. Sora arra ébredt, hogy Leon vizes kendővel a homlokát borogatja, és lila haját simogatja.

-         Mi történt? Hol vagyok? Mi történt?

-         Ne aggódj! Már nincs semmi baj! A kiképzés végén összeestél, és én elhoztalak ide a lakásomra.

-         Értem! És köszönöm! Hány óra van?

-         7 óra lesz!

- Szeretnék lezuhanyozni, ha nem baj!

-         Egyáltalán nem baj! A mosdó balra a második ajtó. Nyugodtan zuhanyozz le én, addig csinálok reggelit!

-         Oké! Kösz! ’’Furcsa! Leon nem szokott ilyen kedves lenni! Főleg nem velem!’’ Mire Sora végzett a reggeli már készen volt és az asztal is meg volt terítve.

-         Köszönök mindent! Mondta Sora és leült az asztalhoz.

-         Nem kell semmit köszönnöd! Most már bebizonyosodott, hogy alkalmas vagy arra, hogy a partnerem legyél!

-         Ennek örülök! Mire a reggelivel végeztek elmentek ismét az edzőterembe.

-         Ma mi lesz a feladatom? Most a másik lábamon kell állnom?

-         Nem! Ma már együtt fogunk gyakorolni!

-         Szóval akkor átmentem a kiképzésen?

-         Igen! De most már kezdjünk el gyakorolni! Sora annyira boldog volt, hogy León nyakába ugrott és egy puszit nyomott az arcára. A fiú fehéres rózsaszín arc színéhez most piros szín is csatlakozott és mosolygott egyet.

-         Le..Leon! Te mosolyogtál!

-         Nem nagydolog!  Csak azokra az emberekre szoktam mosolyogni, akiket szeretek! Sora ismét Leon nyakába ugrott és hanyatt estek egyenesen rá az ugróasztalra. Mind a kerttejük arcára pír szökött. Leon magához húzta Sorát majd megcsókolta. Sora egy kicsit tétovázott de viszonozta a csókot. A fiú lassan benyúlt a lány ruhája alá és haladt, fölfelé míg végül elérte Sora kerek melleit. Nem tudták türtőztetni magukat egyre kevesebb és kevesebb ruha volt már rajtuk de egyre több a földön. Amikor már minden ruhától megszabadultak végre egymáséi lehettek. A levegő csak úgy izzott körülöttük. A sikítások betöltötték a termet. Néha egy női néha egy férfi sikolyt lehetett hallani. Mind a kettejük testét verejték áztatta. Érezték, hogy ez a nap csak az övék és ezt senki és semmi nem ronthatja el! Amikor már úgy döntöttek, hogy ideje lenne haza menni, összeszedték ruháikat és felöltöztek. Az edzőterem ajtaja előtt átkarolták egymás derekát. Elhatározták, hogy öszze költöznek, és egymás mellet fogják leélni az életüket. Nem telt bele 3 hónap és Sora hasa szépen el is kezdett gömbölyödni. Elmentek az orvoshoz és kiderült, hogy Sora várandós. Leon felkapta Sorát megölelte majd megcsókolta.

-         Sora! Ma este el szeretnélek vinni, vacsorázni!

-         Rendben! De mégis hová?

-         Az titok! Majd este megtudod. 7 órakor a két fiatal lement a tengerpartra ahol egy megterített asztal várta őket. Sora és Leon leültek. Vagyis csak Sora ült le, mert Leon letérdelt elé.

-         Sora! Már régóta a barátnőm vagy és nem soká szülők leszünk! Leon kivett a zsebéből egy dobozt, amiben egy gyűrű volt.

-         Sora! Lennél a feleségem?

-         Igen! Igen! Igen! Persze, hogy leszek a feleséged! Azzal megcsókolták egymást és a tengerparti gyertyafényes vacsora után hazamentek.

                                    6 hónappal később

Sora már a korházban volt, mert nem volt sok idő a baba érkezéséig. Már tudták, hogy kislányuk lesz. Hajnali fél egykor Sorának iszonyatos fájdalmai voltak. Leon kint aludt a váróteremben. Az egyik nővér szólt neki, hogy megindult a szülés, ha akar, bemehet. Leon egy percet sem tétovázott rögtön felállt és a nővér után ment. Szerencsére a szülés simán zajlott.

-         Szia Sora!

-         Szia Leon! Nézd! Itt a kislányunk!

-         Igen! Olyan szép, mint az anyukája!

-         Mit akarsz, mi legyen a neve? Az, amit megbeszéltünk?

-         Igen!

-         Én is azt szeretném!

-         A mi kislányunk! A miénk!

-         Igen! A mi kislányunk! Lina Oswald.

         *The End*           

                                                                       Írta: Cseh Réka