Síró Angyal
Forró nyári este volt. Egy fekete ruhás, derekát verő fehér hajú lány gyalogolt a kihalt utcán. A Kaleido Színpad bejáratához ment, majd benyitott. A Nagy színpadhoz sietett, felugrott az ugróasztalra, és onnan tripla hátra szaltóval az éppen fölötte 50 méterre lebegő trapézra. A csodás gyakorlatsorban, amit végrehajtott, szerepeltek elemek a Démon spirálból, az Angyalok táncából és az Arany Főnixből is. A mostani időkben Ő volt a Kaleido Színpad sztárja. Édesanyja és édesapja szintén Kaleido sztárok voltak, ám ők már felhagytak az artista élettel. Egyesek megmerték kockáztatni, hogy még szüleinél is jobb, ám Ő ezzel nem értett egyet. Nem dicsekedett azzal, hogy kiváló artista, és nem utolsó sorban eszes és szép. A színpad igazgató az elődje Kalos Eido fia volt.
Úgy 8 óra körül járhatott a vén idő, amikor három árny lépett be a Nagy színpad ajtaján.
- Szervusz Lina! Hogy haladsz a gyakorlással?- kérdezte egy szőke hajú, szintén artista lány, Sophi.
- Szervusz Sophi! Kösz, nagyon jól haladok, már csak pár elemet kell tökéletesítenem, és minden készen áll a Cirkusz Fesztiválra!
- Megnézhetnénk még egyszer ezt a csodás gyakorlatsort?- érdeklődött egy másik viszont már férfi artista Huan.
- Persze! Nagyon szívesen megmutatom Nektek!- hangzott a válasz Linától majd ismét felugrott a trambulinra. A gyakorlatsor még tökéletesebben sikerült, mint az előbbi.
- Felvetted kamerára?- súgta oda a harmadik artista Trinity Huannak.
- Igen! Sikerült felvennem az egészet! – mondta Huan majd egy ördögi mosoly jelent meg az arcán.
- Hú Lina! Elképesztően ügyes vagy!- dicsérte meg Trinity a már verejtékben úszó lányt.
- Köszönöm a szép szavakat!
- Hallottad mi történt?- kérdezte Huan a meglepett Linát.
- Mi?
- Azt mondták, hogy egy csapat nem indulhat a versenyen, mert valaki elárulta a szervezőknek, hogy Leon Oswald és May Wong gyakorlatát szerették volna újra előadni.
- Az én édesapám és May gyakorlatát?- Lina nem értette, hogy miért.
- Így egy másik csapatnak kell indulni, de még nem találtak jelentkezőket.- fejezte be Huan.
- Csak szólni akartunk de már későre jár, és mennünk kell.
- Sajnálom, hogy máris mentek! Azért örülök, hogy benéztetek!
- A legjobb barátnőnkre mindig jut időnk!- mondta Sophi majd átölelte Linát.
- Akkor szisztok!- köszönt el Lina barátaitól.
- Szervusz Lina!- mind a hárman elköszöntek a kifulladt lánytól.
Másnap:
Lina reggel nyolckor ébredt majd elindult zuhanyozni. Tudva levő, hogy Lina is látta a Színpad Fantomját Foolt és zuhanyzás előtt mindig mekszokta kötözni a perverz kis fantomot majd a lábánál fogva fellógatni.
- Ne csináld ezt velem te lány!- kiabált a már zuhany alatt álló Linára.
- Nyugodj meg! Ha végeztem, kioldom a kötelet! Vagy még nem döntöttem el!- huncutkodott a lány Fool-lal.
- Teljesen olyan, vagy mint az édesanyád!
- Tudom! Ő mondta, hogy ha megint előjön a perverz géned, akkor kötözzelek meg és lógassalak fel! Amikor Lina végzett felvett egy kék rövidnadrágot és egy toppot majd lement reggelizni. Evés után irány az edzőterem! Amikor odaért furcsának találta, hogy senki sincs ott gyakorolni, mivel már kiosztották az új előadás szerepeit.
- Furcsa! Azt hittem, hogy tömve lesz a terem!- Lina a trambulinon egy üzenetet talált:
Lina!
Gyere az irodámba, de azonnal!
Josh
- Ez mit jelentsen?- Lina nem értette mi rosszat, tehetett, hogy a főnök hivatja. Összeszorult gyomorral lépett be főnöke ajtaján mivel már történt egyszer ilyen, hogy hívatták és az lett a vége, hogy majdnem kirúgták!
- Jó napot főnök úr!- köszönt Lina.
- Ülj le!- Josh nem nézett Linára az ablakon kibámulva nézte a Napot, ahogy az a horizont alá bukik. Óráknak tűnő percekig nem szóltak egymáshoz és Lina gyomra még jobban görcsbe rándult. „Akkor is így kezdődött, amikor majd nem kirúgott”- gondolta a lány.
- Te tudsz valamit erről az egészről?- kérdezte Josh a megilletődött Linát. A lány felkapta a fejét és farkas szürke szemével már nem a Napot néző főnökére pillantott.
- Elnézést de miről beszél?
- Sophi, Huan, Trinity.
- Valami történt velük főnök úr?- aggodalmaskodott Lina.
- Felmondtak!
- M… mi?- Lina a szavakat kereste de erre az egészre szavakat sem talált.
- Fél órával ezelőtt. Azt mondták, hogy még találkozunk és, hogy mondjam meg Neked, hogy ne légy béna!- a főnök arcán egy csepp sajnálat sem látszott. Ugyan olyan komoran nézett, mint mindig.
- Én ezt nem értem! És miért pont ma mondtak fel? Pont a Cirkusz Fesztivál előtt egy nappal!
- Éppen ez az Lina! Még nem értetted meg?- mondta Josh egy csöppnyit lenézően, hogy a lány még mindig nem értette meg.
- De hát mit kellene meg értenem főnök úr?- Lina nem tudta most mit tegyen. Elrohanjon, vagy maradjon?
- Nem rég hívtak a Fesztivál szervezői, hogy betöltötték azt az egy üresen, marad helyet, és így már újra van még egy ellenfél.- Lina már az egészet értette. Felállt és sírva kirohant.- „Hogy tehették ezt velem? Azt mondták, hogy a legjobb barátaim! Most már kiderült, hogy csak hazug árulók!”
- UTÁLOM ŐKET!- kiabált sírva a lány.
Elérkezett a Fesztivál napja. Lina még mindig nem tért magához a tegnapi sokk miatt.-„Még mindig nem értem! Miért tették ezt velem?” Amíg ezen gondolkozott megérkeztek a Fesztivál helyszínére. Linát nagy meglepetés fogatta.
- Anya! Apa! És… a kis húgom!
- Szervusz Lina! Josh elmondta, hogy tegnap mi történt! Nagyon sajnáljuk!
- Anya! Félek! Nem akarok ellenük kiállni!- Lina sírva átölte édesanyját.
- Hogy mondhatsz ilyet? Ilyenkor azt hiszem, hogy nem is az én lányom vagy! Na de most már hagyd abba a sírást és indulj!
- Rendben!
- Szurkolunk Neked!
- Köszönöm!- Lina futott Josh és a barátnője Mary után.
- Lina! Semmi izgalom!- biztatta Mary a lányt.
- Értettem!- Lina volt az utolsó és éppen az előtte lévő csapat jött.
- Szervusz Lina!- a lány megfordult és meglátta Sophit, Huant és Trinityt.
- Hagyjatok békén! Gyűlöllek benneteket! – Lina megint sírva fakadt és hosszú haja fűszálként hullott arcába.
- Hidd el, fogsz még ennél jobban is gyűlölni minket- mind a hárman nevetni, kezdtek majd elindultak a színpad felé.
- Lina! Gyere ide! Gyorsan!- szólt a még mindig síró lánynak Josh.
- Ez nem lehet igaz! Hiszen ez az én gyakorlatom!- Linának már nem volt ideje szólni a bíróknak, mert Ő következett. Felment a színpadra és egy pár percig tétovázott majd elkezdte. Könnyei még mindig patakként hullottak kisírt szürke szemeiből. Mindent, amit tudott végrehajtott. Tripla, dupla szaltó és mi egy más. Meseszép lett a gyakorlatsor.
- A lányunk meg tanult egyedül repülni!- Lina édesanyja Sora elsírta magát majd férjét Leont átkarolva, nézték a lányuk műsorát. Amikor a lány végzett mindenki gratulált neki de Ő csak továbbra is zokogott. Elérkezett az eredményhirdetés ideje.
- És az első helyezett nem más, mint Lina Oswald! – a lány felment a színpadra átvenni a kupát de még egy picit könnyezet viszont már mosolygott.
- Nagyon örülök!
- Kedves Lina! Megkérdezhetném, hogy ennek a gyakorlatnak, amit végrehajtottál mi a neve?
- A neve? A neve Síró Angyal.
- Rendben! Gratulálok!- mindenki odament gratulálni Linának. Úgy érezte, hogy ez a nap most már ilyen marad. De tévedett!
- Lina! – a lány megfordult és régi barátai álltak mögötte. Linát már megint a sírás kerülgette de még magába tudta fojtani. De nem sokáig! Megint zokogott és megölelte barátait!
- Miért tettétek ezt velem? –Lináról tudva levő, hogy nem egy haragtartó típus!
- Tudod az irigység mindenre képes! Nagyon sajnáljuk!- barátaiból is kitört a sírás. Újra barátok voltak és megfogadták, hogy semmi sem állhat a barátságuk közé!
Eközben Los Angelesben:
- Ha-hó! Lina! Már régen tusoltál! Leszednél végre innen? Lina! Lina!Segítség!
The End
Írta: Cseh Réka
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
