Hozzászólás:
Ezt a Ficet Miru készítette, eredetileg egy honlapversenyre de olyan yoo volt, hogy fel kellett raknom!^^
Sesshoumaru és Hikari
Gyönyörű nap köszöntött a középkori japánra a mai napon is, kivéve egy youkai lányra, aki gyönyörű teremtés volt. Szép kékhaja, lilaszeme volt, melyben most is szomorúság és gyűlölet tükröződött a boldogság helyett. Sötétkék kimonójának az alja csurom vizes volt. Mint minden nap most is a falu közepén állt, és a nevelője szidásait hallgatta, aki egy nagytermetű, iszákos, kopasz fogadós volt.
-Hikari, te ostoba lány, hogy lehettél ilyen szerencsétlen?!
-Sajnálom…
-Nem érdekel a kifogásod, és a sajnálkozásod! Ma kinn alszol az állatokkal, ahova való vagy! És most takarodj a folyóhoz, és fejezd be a munkádat!
-Igenis uram.
-Helyes! Legalább elértem, hogy tiszteletben tartsál ennyi év után!
Miután Hikari elvégezte a dolgát elindult kedvenc helyére, mely egy békés tóparton lévő hatalmas cseresznyefa volt. Kinyújtózva dőlt neki a hatalmas fának.
-Legalább itt békén hagynak az emberek.
Tekintetével a vizet bámulja, míg gondolatai máshol cikáznak. /Bárcsak jönne valaki, és elvinne innen. Vajon mi lehet most a szüleimmel, és miért hagytak itt?/ Végül arra eszmélt fel, hogy az eső mindenhol szakad, kivéve körülötte, mivel őt egy fura burok vette körül. Erre szegényke nagyon megijedt, mire a burok eltűnt, és helyébe egy jó adag esővíz zúdult a nyakába. / Fene, hiába sietek, ha csurom vizes vagyok!/ És ez így is lett. Az iszákos fogadós két körordibálás után belökte Hikarit az ólba a többi állat közé estére. Másnap reggel a fogadós egy kancsó szakéval kidülöngélt az ólba.
-Kelj fel, fruska! Hukk! (ez a részegséget akarja jelképezni v mi) Nem hallod?! Hikk!
Belerúg a lányba, mire az álmosan felnyög.
-Á! Most semmit se tettem! – nyöszörgi álmosan.
-Az a baj! Hukk! Most eredj, vásárolj be! Hukk! Kell a szaké…
Egy nagy puffanással eldől a szénában.
-Remélem így is, maradsz!
Mikor már a szaké kivételével megvett mindent, elindult hazafelé. Lassan ment az úton. Tekintete néha meg-megállt egy szerelmes páron, játszadozó gyerekeken és boldog családokon. /Bárcsak én is elérném valamelyiket, ha már a gyerekorom rossz volt. /A gondolkozást hamar abbahagyta egy idős hölgynek köszönhetően, akinek nekiment.
-Bocsánat.
-Nem baj. Szerencsés vagy te lány!
-Miért lennék az?
-Azért, mert a sors olyan ajándékot tartogat neked, amit sokan megirigyelnének!
Majd eltotyog. Mikor Hikari hazaért a fogadós már valamennyire józan volt. Végignézett a megvett dolgokon, majd fejét elöntötte a méreg.
-Mi az, hogy nem hoztál szakét!? Takarodj a szemem elől, te félresikerült fruska!
Hikarinak nem kellett több, hisz örült, ha elmehetett. Kedvenc helyét vette célba most is. Kimonójának az alját felhúzta és összekötötte, hogy be tudjon gyalogolni a kellemesen meleg vízbe. Miközben gyalogolt a napsugarak játékát nézte a vízzel. Mikor már elég messze sétált a parton lévő cipőjétől megfordult, hogy érte menjen. Végül vett egy fürdőt, mielőtt hazaindult volna. Kora este lehetett, mikorra hazaért. Furcsának találta most a fogadót, mivel akármikor hazament mindig részegek hangjait hallotta, de most, néha ha lehetett kacarászást hallani. Mikor benyitott a hideg levegő megcsapta. Érezte, hogy valaki figyeli. Óvatosan balra tekintett, ahol a sarokban egy idegen ült. Semmit se lehetett belőle látni, csak a páncélját, és a kardjainak az árnyékát, de mégis megpróbált többet kivenni az idegen alakjából. Tekintetével addig fürkészte, amíg az felállt, és elindult felé. Így meglátta a hosszú haját, ami ezüstösen fénylett, ha a fény ráesett. Hikari tudta, hogy egy démon az illető. Lábai megdermedtek egy kis időre, majd felfutott a szobákhoz vezető lépcsőn és bezárkózott a sajátjába. / Miért nézett így rám? Ki lehet ez az idegen, és mit akar tőlem?/ Tovább is gondolkodott volna, de lépteket hallott, amik a szobájánál megszakadtak. Érezte az idegen jelenlétét. Tudta, hogy az ajtaja előtt áll, de hamar távozott is a fogadóból, amit az ablakán követett figyelemmel.
-Huh, azt hittem, hogy benyit. Remélem nem fog visszatérni többet!
Másnap délután a sok megszokott és természetes szidás után a szokásos, helyén üldögélt, amikor a körülötte lévő bokrokból a falusi férfiak fele mindenféle bántóeszközzel lépett ki. Ijedten nézett körül és állt fel. A tömegből előlépett a fogadós, kezében egy doronggal.
-Most meglakolsz te fruska, amiért eddig ártottál nekem! Verjétek agyon, a hulláját, pedig dobjátok a vízbe!
Adta ki az utasítást az embereinek, majd szépen elment, mintha semmi köze nem lenne az ott történtekhez.
-Kérlek, ne bántsatok! Semmi rosszat nem tettem!
-Minket az nem érdekel, csak a fizetség, amit majd érted kapunk!- Mondja kaján vigyorral a száján az egyik férfi.
Hikari ijedtében összehúzta magát, és várta a csapásokat, de semmi se történt. Óvatosan felnézett. A férfiak mind holtan feküdtek a földön. Előtte egy youkai állt. Tekintete hideg volt, arcán egy kifejezést se lehetett leolvasni. Szemei borostyán színben pompáztak, míg haja a kék és az ezüstszín közt játszadozott. Jobb oldalán egy bunda foglalt helyet. Testén páncél volt. Hikarit igazából a férfi arcán lévő hold és a méregcsíkok fogták meg. Érdekesnek találta őket. Végül bátorságát összeszedve megszólat és felállt.
-Köszönöm szépen, hogy megmentettél! Megtudhatnám a nevedet?
-Sesshoumaru, a nevem Sesshoumaru. Induljunk. –Hangja nyugodt volt.
Hikari értetlenül nézett rá.
-Hogy érted azt, hogy induljunk, elvégre te egyedül vagy.
-Velem jössz! – Hangzott a hideg és határozott válasz.
A lány természetesen örömmel tartott vele, mert már rég el kart innen menni valakivel. Az út csendesen telt. Egyikőjük se szólt a másikhoz. A némaságot egy démon töri meg, amelyik épp az életükre pályázott. Sesshoumaru örömére az újdonsült társa megint összekuporodott és várta a következményeket, de megint megmenekült hála a védelmezőjének, aki a piszkos munka elvégzése után odalépett hozzá.
-Te meg mit csinálsz?
-Ö… csak védekeztem.
-Így? – Kérdezi csodálkozva.
-Igen, mivel nem tudom használni az erőmet, mondjuk, azt se tudom, hogy mire jó. – Válaszol elpirulva.
Sess ledöbben ezek hallatán, de arca hamar visszanyerte a régi semmilyen kifejezést. /Érdekes. Pont ez a lány kell neki? /
-Mi a neved?
-Hikarinak hívnak.
/Végre megkérdezte! /
-Rendben Hikari, most itt maradsz és meg tanulsz védekezni!
Sesshoumaru elindul, majd egy bizonyos távolság után megáll és a tokijinnel Hikarinak támad, aki megint összehúzza magát. Ezt vagy nyolcszor eljátszotta, mire Sess agyában kezdett felmenni a pumpa. Mindkét kezével megragadta a lányt elölről a kimonójánál fogva és felemelte.
-Még egyszer megpróbálok valamit kihozni belőled, és te elkezdesz megint szórakozni, meg foglak ölni!
Majd egy nyugodt mozdulattal a földre dobta. Mire észbekapott a kutya már előtte volt, hogy megölje. Kezeit most kinyújtva tartotta maga elé és erősen koncentrálva kiabált.
-Nem akarok meghalni!
Kezéből Kékes vízpajzs keletkezett, ami visszaverte a kardot. Hikari félszemmel követte az eseményeket. Mikor meglátta, hogy életbe van egy nagy sóhaj, jelezte a megkönnyebbülését és eltűnt a pajzs.
-Indulunk. –adta ki a parancsot a kutya.
/Most már mindent értek miért kell neked ez a lány, el akarod nyelni az erejét!/
Este a tábortűznél valamennyivel barátságosabb volt a hangulat.
-Sesshoumaru, te miért mentettél meg? Talán tudsz rólam valamit?
-Csak annyit tudok, hogy a szüleid meghaltak. Az, hogy miért mentettelek meg, az meg legyen az én dolgom!
-Értem. Mindig is egyedül mászkáltál?
-Nem.
-Szóval voltak társaid. Ők most hol vannak?
-Nem mindegy?
-Nem, muszáj válaszolnod.
-Ideje aludnod, amíg megteheted!
/ Furcsa, de ez a lány képes lenne mindent kiszedni belőlem! Még senkivel se viselkedtem így! Jobb lesz, ha vigyázok vele! /
Másnap reggel korán keltek, mikor Sesshoumaru megszólalt.
-Most elmegyünk egy régi ellenségemhez. Ő talán tud segíteni az erőddel kapcsolatban.
-Ellenség? Honnan veszed, hogy segíteni fog?
-Jól ismerjük egymást.
-Értem. És róla kell tudni valamit?
-Majd megismered.
-Honnan veszed, hogy nem fog bántani?
-Ő nem olyan. Majd megismeritek egymást.
-És te addig hol leszel?
-Beszélek valakivel.
-De, ugye visszajössz értem?
A férfi szemeiben a csodálkozás fénye jelent meg egy kis ideig.
-Igen visszajövök!
Fél óra keresgélés után Sesshoumaru megáll az erdő közepén.
-Gyere elő, beszélni akarok veled!
Az előttük lévő bokrokból egy nő sétált ki nyugodtan. Haja kékvolt, míg a ruhája és a szeme lila.
-Ő kicsoda? –Súgja oda Hikari Sessnek.
-Mit akarsz Sesshoumaru? –Kérdezi a neko youkai nő.
-Csak annyit kérnék tőled Touran, hogy tanítsd meg Hikarit pár dologra.
-Érdekes, miért pont engem kérsz meg?
-Hasonló az erőtök csak azért. Pár nap múlva visszajövök érte.
Ahogy elmondta mondandóját, magára hagyta a két lányt.
-Azt akarja, hogy tanítsalak, meg amire csak lehet pár nap alatt?
-Igen. Csak van egy kis baj.
-Micsoda?
-Semmit se tudok.
-Ez nem olyan nagy baj. Majd megtanulsz mindent a maga idejében.
Eközben Sesshoumaru egy sötét helyen sétálgatott, amikor egy idegen alak tűnt elő a semmiből. Sesshoumarunál kisebb férfi volt.
-Sesshoumaru, miért hívtál, elvégre megbeszéltünk mindent.
-Tudom.
-Hátakkor? Talán nincs meg a lány?
-Hikari megvan. Most Tourannal van.
-Azt akarod, hogy menjek én oda?
-Nem, csak azért van nála, mivel semmit se tud az erejéről. Ezt akartad kihasználni igaz?
-Igen ezt akartam. De most hogy tud róla és képes lesz használni, másra fogom felhasználni. De ne aggódj, amit megígértem, úgy lesz. A megbeszélt időben a megbeszélt helyen.
-Remélem is.
Majd mindketten köddé váltak.
Vissza lányokhoz:
-Mi a baj? – Kérdezi kicsit aggódva Touran Hikarit, aki a rizses tálat a kezébe véve a földet bámulta már mióta.
-Olyan rossz Sesshoumaru nélkül lenni, pedig csak pár napja vagyok vele.
Touran elereszt egy mosolyt, és bízatóan a lány vállára rakja a kezét.
-Hé, ne szomorkodj, elvégre megígérte, hogy visszajön, és az úgy is lesz. Neki hihetsz.
-Kösz. – feláll – Majd ha mindent megtanultam befejezem a vacsorát. Szeretnék az erőm nagy részére egyedül rájönni.
-Rendben, ahogy akarod, de vigyázz magadra.
-Meglesz. –Kifut a házból.
A negyedik napra már mindent elsajátított, amit csak tudott, és büszke is volt magára. Délután fele járhatott, amikor megérkezett Sesshoumaru. Mikor benyitott a keleti palotába Touran már várta Hikarival együtt, aki rögtön a férfi nyakába ugrott.
-De jó, hogy itt vagy! Csomó mindent tanultam magamtól is! – Mondja örömtől teljesen.
Bánatára Sess finoman ellöki magától és Touranhoz lép.
-Kösz. Mehetünk?
-Örömmel!
Hikari féltékenyen nézett a nekora, míg az inura dühösen. / Még hogy ellenségek!/
Mind a hárman elindultak egy tisztásra. Sess elől és mellette Touran, aki jókat nevetett min beszélgettek, míg hátul a sötét gondolatokkal teli Hikari.
Végül egy kis idő múlva megálltak.
-Késszen, állsz Sesshoumaru? - Touran
-Már vártam erre a pillanatra!
-Miről van szó? Most meg akartok ölni, vagy mi? –Hikari
-Csak tisztázunk egy régi dolgot. Ne aggódj, nem veszem el tőled Sesshoumarut.
Erre Hikari feje paradicsom vörössé vált, míg az említett kérdően nézett a két lányra. Végül Sess és Touran elkezdett harcolni. Az állás már egy ideje döntetlen volt, míg a téma a kis „tanonc”.
-Szóval magától tanult meg mindent?
-Pontosan. Gyorsan tanul a barátnőd.
-Nem a barátnőm!
-Pedig ő oda van érted és, hogy őszinte legyek nagyon is összeilletek!
-Hm.
-Különben hol van a régi társad és, hogy, hogy megvan a kezed?
Sess abbahagyja a harcolást, és oldalra fordítja a fejét.
-Nem a te dolgod! Egy faluban hagytam őket. Ennyi legyen elég.
Touran ezt nem hagyja annyiban, így odalép a fiúhoz, és kezével felemeli az állát.
-Hazudsz! Ez nem igaz! Hazudni nem tanultál meg rendesen!
-Miért érdekel téged, hogy mi van velem?!
-Ezért!
Megcsókolja a kutyát, mire Hikari teljesen kiakad, persze ahogy meglátta a következményeket elégedett mosoly ült ki az arcára, mivel Sesshoumaru ellökte magától Touran.
-Érdekes próbálkozás, de így se fogom elmondani.
-Kár, na mindegy. Most megyek, mert a kis barátnőd nemsokára féltékenységi rohamot kap. – Bal kezével lendít egyet, mire egy jeges viharként eltűnik.
-Induljunk. –Szól oda a kutya a lánynak.
Fél óra csöndes séta után Hikari megtöri a csendet.
-Hazudtál!
-Ezt honnan veszed?
-Touran nem is az ellenséged!
-De az. De miért érdekel téged ennyire?
-Ha az ellenséged lenne, akkor nem vittél volna hozzá, és nem engednéd, hogy megcsókoljon! Miért hazudtál?!
-Nem hazudtam, de te még mindig nem válaszoltál a kérdésemre.
-Azért érdekel, mert, mert………
-Mert?
-Mert féltékeny vagyok! Tudom, hogy hülyén hangzik, és csak pár napja vagyok veled, de ez van!
-Érdekes lány vagy, de ne várj tőlem semmit se. Az érzéseidet illetően, pedig tartsd meg magadnak.
-Értem. De akkor miért akarod, hogy veled menjek?
-Majd megtudod!
-Rendben. –Válaszol kissé elszontyolodottan.
Végül egy ködös helyre érkeztek, ahol Sesshoumaru megint megáll. Hikari hátán a hideg futott végig és belekapaszkodott társa kimonójának az ujjába.
A köd kezdet lassan eltűnni és egy palota alakja kezdett kirajzolódni a helyében. Elindultak a palotához, ahol egy alak állt. Mellette egy kislány és egy zöld gnóm.
-Sesshoumaru, látom minden rendben. Itt vannak a társaid, ahogy megbeszéltük. –Mondja az idegen, aki Naraku volt. –Most kérem a lányt.
-Hogy micsoda?! –Háborodik fel Hikari, értetlenül nézve a két férfire.
Válaszul Sess Naraku elé löki. Rin örömmel rohan urához Jakennal együtt.
-Sesshoumaru-sama tudtam, hogy eljössz értünk! –Mondja Rin boldogan az illető lábát átölelve.
-Most már nincs semmi dolgunk egymással, Naraku!
-Pontosan.
Sesshoumaru és kis csapata eltűnt a ködben. Hikari magára maradt Narakuval.
-Mit akarsz tőlem?
-Azt, hogy szolgálj engem! –Közelebb sétál a lányhoz.
-Ne merészelj a közelembe jönni, és nem foglak téged szolgálni!
Kezét víz veszi körül.
-Szóval harcolni akarsz? Hát legyen!
Naraku testéből szörnyek kezdenek kijönni a lány felé, aki sikeresen visszaveri őket a vízsugárral.
-Csak ennyit tudsz? –Kérdi gúnyolódva.
-Azt te csak hiszed. –Naraku arcára gonosz mosoly ül ki.
Hikari körül hatalmas tűz támad, mely egyre közelebb megy hozzá.
-Mellém állsz, vagy megégsz? Választhatsz.
-Bocs, egyik sem.
2 mutatóujját összerakja és nekiáll összpontosítani, minek hatására eleredt az eső és tűz elaludt.
-Ehhez mit szólsz?
-Nézd a lábad.
Hikari lenéz, mire alsó testét Naraku csápjai vették körbe.
-Most semmit se ér az erőd. Az enyém leszel! Kukuku. (nevetés).
Hirtelen sárga fényostor jelenik meg a semmiből és leveri Hikari testéről Naraku csápjait. A semmiből mindenki meglepetésére Sesshoumaru jelenik meg.
-Hagyd őt békén Naraku! –Felsegíti a földön lévő lányt. –Menj a többiekhez.
A harc eltartott egy ideig, végül Sesshoumaru került ki győztesen.
Este Rin békésen aludt Jakennal, míg kicsit távolabb Sesshoumaru ült a tóparton Hikarival.
-Miért jöttél értem vissza?
-Elgondolkodtam. Ahogy mondtam érdekes lány vagy, és ez tetszik benned.
Hikari oldalra fordítja a fejét, ami pirossá vált.
-Mi az?- jobb kezével maga felé fordítsa a lány fejét.- Valami rosszat mondtam?
-Nem.
-Akkor jó.
Lágyan megcsókolja a lányt, amit rögtön viszonoz. Végül mindketten legyűrték gátlásaikat, és egymásba gabalyodtak. Az évek teltek múltak békességben. Sesshoumaruék boldogok voltak, hisz volt egy kisfiúk, akinek kék haja, borostyánszem volt. Szokás szerint kint játszadozott, míg apja valahol harcolt, ha nem a családdal volt.
-Anyu, apu mikor jön haza? –Kérdi Kazuro.
-Nem tudom, de biztos siet haza.
Végül a kíváncsiság eluralkodott rajta, és elindult az erdőbe az apja után. Hamar meg is találta. Épp egy sárkány youkaival küzdött. A bokorból figyelte az eseményeket. Mikor észrevette, hogy az apja nem veszi észre, hogy a sárkány hátulról akarja leütni a farkával, odafut.
-Apu, vigyázz!
Erre az említett hátrafordul, így a démon előnybe került. Kazurot a fához verte a farkával, aki ájultan végezte, majd Sess kapott egy ütést. Gyorsan fiához rohan, majd az ellenfelével szembefordult, hogy őt érje a csapás, minek következtébe egy seb keletkezett a hasán, majd ájultan rogyott össze, így nem látta a következményeket, melyek abból álltak, hogy felesége rájuk talált még időben és nagy nehezen hazacipelte őket a sárkánydémon legyőzése után.
Hikari mint minden délután, most is benyit Sesshoumaruhoz.
-Örülök, hogy végre felkeltél.
Nekilát a démon hasán lévő seb fertőtlenítésének. Sess néha felszisszent, mivel a seb mélyvolt.
-Meddig feküdtem eszméletlenül?
-Egy teljes hónapig.- Mondja szomorúan. –Féltem, hogy az orvosnak lesz igaza.
-Az nem jó. Mit mondott az orvos különben?
-Meg fogsz halni.
-Értem, de igaza van. Amikor nem voltam magamnál, láttam a fényt, és hívott.
-Sesshoumaru, kérlek, ne mondj ilyeneket!- Szemei könnybe lábadnak. –Nem hagyhatsz itt hármunkat!
-Hármunkat? –Értetlenkedik.
-Eddig nem tudtam elmondani neked, mert nem tértél magadhoz. Megint gyereket várok tőled!
Sess magához húzza Hikarit és megcsókolja.
-Ennek örülök, de megparancsolom, hogy amíg velem vagy ne legyél szomorú!
Hozzábújik a férjéhez.
-Megígérem, nem leszek.
-Kazuro jobban van már?
-Igen. Már nincs semmi baja.
Kinyílik az ajtó, és az említett belép.
-Apu, apu!- Rohan az apjához, hogy átölelje.
-Jól vagy kisfiam? –Megsimogatja a fejét.
-Igen! Sajnálom apu, hogy miattam sérültél meg.
-Nincs semmi gond. Az a lényeg, hogy jól vagy, de most szeretnék pihenni.
Kazuro kifut a szobából, de az ajtóban visszafordul.
-Szeretlek apu!
-Én is szeretlek, Kazuro.
Erre Kazuro örömteljesen kifut a házból játszani. Hikari felkel és betakarja férjét, aki megint magához húzva megcsókolja.
-Szeretlek, kicsim.
-Én is szeretlek.
Visszacsókolja, majd kisétál a szobából. Másnap hajnalban az eső megállás nélkül zuhogott, akárcsak Hikari könnyei, aki fiával egy sír előtt állt.
-Anyu, apu….
-Igen, apu meghalt, de lélekben még velünk lesz.
Vége
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
