|
Jézus Krisztus
Jézus Krisztus
A kereszténység alapítója. Életének történetét a biblia így adja elő: született Betlehemben, Augustus római császár uralkodása idejében Róma alapításának 747. évében, tehát 7 évvel a keresztény időszámítás előtt, Szűz Máriától (Mát. I. 18-25., Luk. I. 26-38); mivel Dávid nemzetségéből származott, Dávid fiának is neveztetett; oly elnevezés ez, mely egyúttal messiási hivatalát is kifejezi, másképp; Isten fia, Úr Isten az ő nevei, mert mint Isten fia az istenség második személye emberré lett, hogy mint ember éljen a földön (Ján. I. 1-14.). Nyolc nap múlva a zsidó törvény szerint körülmetéltetett, midőn a Jézus nevet kapta, ami üdvözítőt jelent. Később pedig Krisztusnak, fölkentnek hivatott. A törvényszabta idő elteltével szülei fölvitték Jeruzsálembe, bemutatták az Úrnak a templomban, hol Siemon, ki régen várta Izrael vigasztalását s a Szentlélektől ígéretet vett, hogy nem fog meghalni, mielőtt látna az ígért Messiást s karjaiba véve őt, a világ üdvözítőjének hirdette (Luk. II. 22.) Heródes, miután tudomására jutott a történetnek, attól tartva, hogy trónját veszély fenyegeti az új zsidók királya miatt, Betlehemben minden két éven alul levő gyermeket megöletett, angyali intés következtében az iszonyatos gyilkolás elől biztonságba helyezendők a kisded Jézust, szűz Mária és József Egyiptomba menekülnek (Mát. II. 13.) Heródes halála után visszatértek Egyiptomból, hol körülbelül két évig tartózkodtak (Mát. II. 19-21.) és pedig az atyjához hasonló kegyetlenségű Archelaostól való félelmükben nem Júdeában, hanem Galilea Nazareth nevű városába, honnét a názáreti Jézus vagy egyszerűen názáreti elnevezés. Ettől fogva egész Keresztelő János által történt megkereszteléséig semmit sem tudunk róla, mint hogy Jézus 12-ik évében a húsvéti ünnepekre felment Jeruzsálembe, s bölcsességével a templomban vitatkozva a tanítók és írástudók közt találják aggódó szülei (Luk. II. 46.). Visszatérve Názáretbe, itt növekedett, teljes levén bölcsességgel és az Isten kegyelmével (Luk. II. 51.), 30-ik évében ünnepélyesen lépett föl.
Keresztelő János, ki őt a megígért Messiásnak jelentette ki, s megkeresztelte. A keresztelés által messiási hivatalába fölavatva a Jordántól a pusztába vonult, hol 40 napig böjtölve tartózkodott a rossz lélek kísértését legyőzve, s angyalok szolgáltak neki (MÁt. IV. 1-11.). A pusztából visszatérve, arra a helyre jön, hol János keresztel, s amint ez őt megpillantja, egybefoglalva az összes jövendölések tartalmát s ezzel a prófétai hivatal beteljesedését, fölkiált: <Íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét> (Ján. I. 29.). Gaileába vivő útjában, nem messze Názárettől, Kána városkában a menyegzőt tiszteli meg jelenlétével és az első csodát teszi, a vizet borrá változtatja. (Ján. II. 1-11.) Ismét Názáretbe megy, hogy megvigye az örvendetes hírt, hogy most telt be, amit a próféták jósoltak. Ez időtől fogva körül járta egész Galileát tanítván s a zsinagógákban hirdette evangéliumát. Tanítását számtalan csodák, mindannyi jótétemények követték. Magasztos beszédei, bámulatos tettei mindannyi indító okok voltak, hogy mindenek csodálkoztak az igéken, melyek szájából jöttek. Viszont mások irigységgel s gyűlölettel viseltettek iránta. A farizeusok és hozzájuk hasonlók nem tűrhették Jézus nagy tekintélyét, mely mellett az övék elhomályosult s képmutató alakoskodásuk leálcázva lett (Ján. XI. 47.). Főképp pedig sértette őket az, hogy magát a megígért Messiásnak tartotta anélkül, hogy a földi király fényével övezte volna magát, ami beszívott előítéleteikkel homlokegyenest ellenkezett. Ezért mindenkép incselkedtek ellene, de jogosan miről egyházának örökkévalóságát (Mát. XVI.). Tanítványai közül kiválasztott 12 egyszerű embert; fejüknek Pétert jelölve ki. A húsvéti ünnepekre ünnepélyesen vonult be Jeruzsálembe s alapította utolsó vacsoráján az oltári szentséget. Júdás ellenségeinek elárulja, elfogják, ítélő szék elő állítják, s ámbár Pilátus ártatlannak mondja ki, halálra ítélik. Két gonosztevő közt keresztre feszítve, pénteki napon meghalt (Luk. XXIII. 32.); újdonatúj sírba temettetett s harmadnapra, mint megjövendölte, a sírból melynél fizetett római katonák álltak őrt, föltámadt s föltámadásáról többeknek sokszori megjelenése által elegendő tanúságot adva, miután tanítványaival 40 napig társalkodott, mennyi országáról s a szükségesekről oktatva őket, szemük láttára az olajfák hegyéről mennyekbe ment s a felhő elrejtő őt szemeik elől (Mát. XXVII. 62. XXVIII. 6.). Tizednapra elküldé apostolainak a Szentlelket, mint helyettesítőjét, akiben mindenkorra övéivel akart lenni, folytatva üdvözítő művét az általa alapított egyházban, melynek határai sem idő, sem hely által nem korlátoltatnak, a világ mindannyi sarkára van annak alapköve rakva.
 |
|
|
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
