Hódsághy Béla: Fenyőfát vettem
Hódsághy Béla:
Fenyőfát vettem
Fenyőfát vettem kint a téren, Sudár fenyő volt, égbenőtt. Pár gyerek fázott a fehéren Szikrázó Jézusfák előtt. Kisebb, nagyobb... Az arcuk éke Csupa piroskék rózsa volt, S gyöngytiszta szemük szögletébe Egy árva könnycsepp haldokolt.
A vásárt leste valahánya, Dámát urat, ki felcsapott. Az árus hümmög: Vigye kánya! Én mondogatom: Drága bot! A szót ők mint a halak, pedzik, A kis halak a kenyeret, S hogy állt az alku, szól az egyik: Elviszem én az úr helyett.
A fát, fillér az ára, ötven! Csak negyven! mond egy kis deres. Csak húsz! Csak tíz! csattant köröttem S már a könyök is árverez. Nevetve mondtam nékik: Ácsi! Nem lesz a pénzből így misem! Apróka hang zokogta: Bácsi, Egy kis kenyérért elviszem!
Egy kis kenyérért... Sírt, sikoltott, A téren végigvert a hang. Éreztem, fent a dómban oldott Kötéllel zúg a nagy harang. Nem húzza, veri félre senki, Csak ép a mázsás döbbenet, A könnyes Isten kéri, zengi A kenyeret, kenyeret.
|