JÉZUSKA
JÉZUSKA
|
Nálunk, odahaza, a karácsonyfát a Jézuska hozta. Karácsony környékén igyekeztünk jobbak lenni, így talán több ajándékot kaphattunk. És eljőve Karácsony szombatjának estele. A felszegen már kántálni kezdtek a legények, visszhangzott a kicsiny falu a karácsonyi énekektől.
- Még egy-két óra, és itt is lesznek - állapította meg a ködpárába belépő nagyapám.
Szívrepesve vártam a Jézuskát, szüleim többnapos huzavona után beleegyeztek, hogy személyesen is találkozhatok vele, aki mindeddig észrevétlenül kiosont a szobából, csak a gyönyörűen földíszített karácsonyfát és az ajándékokat hagyva hátra. |
A duruzsoló kályha mellett üldögéltünk ünnepi ruhában - nagyapó, nagyanyó meg én, és vártunk. Jézuskát vártuk. Egyszer csak nyílott az ajtó, és teljes nagyságában megjelent előttünk a Jézuska. Kifordított báránybőrkucsmát viselt a fején, nagy fehér gyapjúszakállat, egy fehér köpenybe burkolózva, gumicsizmában, aminek a szárából gyapjútincsek lógtak ki. Lerakta az asztalra az ajándékot a kis karácsonyfa alá, én meg félénken elénekeltem egy kis dalt, és megköszöntem az ajándékot.
És a Jézuska amint jött, sietve távozott, hiszen még sok gyereknek kellett ajándékot vinnie. Pár perc múlva megérkeztek a szüleim is, a szomszéd, Istók Jóska bácsi társaságában. Közösen örültünk a sok ajándéknak. A kántálók is eljutottak hozzánk, a beköszöntő az ablak alatt ujjongva hirdette Jézus eljövetelét:
"Messze-messze innen, a napkeleti részen, Egy ragyogó csillag jelent meg az égen, Melynek fénysugara azt hirdeti néktek, Most született meg a világ megváltója Betlehem városában, piciny jászolában" |
Az ősi rigmus magával ragadott, a gyermek-fantázia pillanatok alatt visszaröpített Betlehembe. Nagyapám elmesélte Jézus születésének varázsos történetét.
- Nagyapó, de hát ez nagyon régen volt! Akkor hogy lehet, hogy a Jézuska még ma is él?
- Lassan kétezer éve, kisfiam, és amint láttad, mégis él. Itt járt közöttünk - simogatta meg fejemet a nagyapám.
A gyertyafényes karácsonyfa, és az új játékok gyorsan elhomályosították a szép történetet. A felnőttek koccintgattak, kóstolgatták az újbort, közben kellemes ünnepeket kívántak egymásnak.
Aár későre járt, a szomszédok szedelőzködni kezdtek, búcsúzkodtak, hazaindultak. Istók Jóska bácsi is kihörpintette poharát, mindenkivel kezet fogott, majd "jóéccakát" kívánva kilépett az ajtón.
Én is kikísértem. A sűrű hóesésben a kiskapu mellől egy kis batyut vágott a hóna alá. Gumicsizmájából, hátul kilógott egy kis gyapjútincs. Azóta már sok év eltelt, de én többé sosem találkoztam a Jézuskával.
|