|
Lemuria a Kárpát-medencében – A Kárpát-medence mitikus őskora
http://www.mandala-veda.hu/main/isvara.php?from=pu 2007.05.15. 15:15
„Én lennék egy szívben a vér, mely sohasem áll, de visszatér…”
A sumer agyagtáblák üzenetéhez visszatérve, s elemezve, azokból állításuk szerint kiderül, hogy a mai emberiséget (homo sapienst) a hihetetlen távoli időben megelőzte egy ősi emberi faj, mely félig a szárazföldön, félig a vízben élt. Tehát kétéltű volt. Enlil, aki elsőként érkezett a Földre, és aki a vezető volt Dél-Afrikában – nem a szárazföldön landolt. Utazása végén a vizekben kötött ki. Hogy miért kellett a vizekbe merülnie? Mert a szárazföld, a maihoz képest jóval kisebb volt és mert a bolygó irányítói, urai, az un. lemuriai „emberek” voltak, akiknek intelligenciája és közösségi szerveződése leginkább talán a mai delfinekéhez hasonlított, de az említettnél hihetetlenül kifinomultabb fokon. E lemuri lények rendelkeztek ekkor a legmagasabb tudatszinttel a Földön. Ezért bolygóközi kifejezéssel élve Enlilnek engedélyt kellett kérnie a Földön való letelepedésre és az aranykitermelésre. Galaktikus törvény, hogy egy bolygón kívüli faj tagjai csak az engedély megszerzése után léphetnek be egy eltérő tudatrendszerbe. A sumér táblák azt mesélik, Enlil meglehetősen hosszú időt töltött az óceánban, s amikor végül elhatározta, hogy a szárazföldre lép, azt már félig ember, félig hal alakjában tette! Enlil később újra visszanyerte teljes emberi alakját. Tehát amikor Enlil (egy Bibliában említett Nefilim) Földünkre megérkezett, először a lemuriaiakkal (a Szíriuszról származó, jóval korábban ideérkezett lényekkel) lépett kapcsolatba, hogy megszerezze jóváhagyásukat tervei megvalósításához. Azután letelepedtek a szárazföldön, és megindították azt a folyamatot, ami a ma ismert emberi faj megteremtéséhez vezetett. Ez a történet szerepel a sumér táblákon.
Talán első olvasásra hihetetlennek tűnik, de ennek az ősi Lemuri emberiségnek a szülőföldje a Kárpát-medence volt, ami történetünk idején egy melegvizű beltengernek adott otthont, számtalan szigettel, mocsárral, működő vulkánokkal. Ez a terület akkoriban a Föld egyik pólusa, sarka volt, vélhetően az északi. Mivel a Nefilimek érkezése előtti történelmi időt év százezredekben, vagy sokkal inkább évmilliókban kell mérnünk, megállapíthatjuk, hogy a kérdéses időben a Föld még nem hűlt ki annyira, mint napjainkban s éppen ezért elviselhető élet csakis a sarkokon, a kellemes, langyos tengerekben alakulhatott ki. A Föld teljes légkörét vastag vízpára, felhőréteg borította, minden párás volt meleg és fülledt. Szárazföld alig létezett ekkor, szinte az egész Földet beborította a tenger.
Az itt kialakult emberi faj sajátossága a rendkívül fejlett agy, a kéz, némileg rövidebb és vastagabb ujjakkal, de mozgékony hüvelykujjal. További jellegzetessége még e fajnak a szőrtelen, ám pikkelyekkel borított test, aminek maradványa például a ma élő embernél a kezek és a lábak körmei. A legősibb magyar népmesékben előfordul az az állítás, hogy az embereknek valamikor „körömbőrük” volt, vagyis pikkelyesek voltak.
|
Megfigyelhető továbbá, hogy a koponyacsontok közül a két oldalcsont, a megszületés előtt még teljesen különálló, ám a koponyatetőn megmarad a varrat. Eleinte a homlokcsont is két félből áll, de a megszületés előtt tökéletesen összenő, úgy, hogy varrat sem marad, kivéve néhány ismert esetet. Az emberszabású majmoknál ilyen varrat sohasem fordul elő. Az embernél azonban, ha ritkán is, de igen. Ezért feltételezhető, hogy az ember minden agyi fejlettsége mellett, még az emberszabásúaknál is régebbi, kezdetlegesebb testi jellemzőkkel bír. Föltehető, hogy a ma élő ember az ősi lemuriai (hüllőszerű) és az emberszabású főemlős együtteséből alakult ki. |
|
|
Több testvérnépünk ősi eposzában fönnmaradt ennek a sajátos bőrpáncélnak az emléke. Például az óind Mahábharáta Karnának, a Napisten fiának születéséről szóló részében említi, hogy Karna mellkasát egy a testébe belenőtt, a húsába szervült pikkely, bőrpáncél borította, amitől sebezhetetlen volt a többi harcoshoz képest. Indra azonban magát brahmanának álcázva adományként épp ezt a bőrpáncélt kérte a nemes szívű harcostól, aki kitépte a szervült páncélt saját húsából, miközben kiömlő vére a földre folyt.
De a magyar népmesék sebezhetetlen hősei, vagy a német Siegfried és a görög Achilles története is erre a testi sajátosságra emlékezik.
Az említett Szíriuszról származó kétéltű ősfajnak, a ma ismert két emberi szemen kívül, volt egy különlegesen működő harmadik szeme is. Ez a látószerv a fejtetőn, a homlokcsont fölött helyezkedett el. A három koponyacsont találkozásánál, amiről köztudott, hogy csak az első néhány életév után nő be teljesen.
Ez a szem a finom-fizikai látásra specializálódott (a mai embernél e szerv maradéka a tobozmirigy). A harmadik szem nem a közönséges fényrezgések és hullámok érzékelése útján látott, hanem a finom-fizikai (asztrális) fénytartományokat érzékelte. Az általunk ismert és használt két szemével egyszerűen nem is boldogult volna, a környezet páratartalma és ködös volta miatt. A hihetetlen számú elektromossággal kísért vihar és a folyvást szakadó esőben ez a szerv biztosította a tájékozódás képességét.
Azonban a puszta látáson kívül e finom-fizikai harmadik szemnek más szerepe is volt. Ez a szerv hasonlattal élve a mai rádiót idézve telepatikus érintkezést, látásmódot biztosított a lemuriai ősemberi lények között. Mai napig léteznek, Indiában és Dél-Amerikában olyan erdei törzsek, akiknél a gondolatátvitel teljesen természetes kommunikációs módszernek számít. Ezek a törzsek olyan párás, ködös területeken élnek, ahol a fényviszonyok alakulása nem indokolta a harmadik szem teljes visszafejlesztését. Ez a képesség az ősi időkben megszokott, az ókori kultúrákban még természetes volt. (Láthatjuk például az indiai ősi Siva kultuszt, melynek középponti istenségét mai napig, a híres harmadik szemmel ábrázolják. Siva kultusza is magyar eredetű, ami talán megdöbbentő első hallásra. Ám az ősi sumer-magyar képírásban a magyar leszármazási fogalom képjele a három búzamag, vagy három búzaszem volt. Mai napig a mag és a szem azonos értelmű magyar nyelvünkben. Értelmezve mag-har, azaz magyar, vagy szem-úr azaz sumer. Siva kultusza a sumer, azaz szemúri Szamas azaz Szemes Napisten kultuszának indiai újjászületése, papjai a sumer magyar samanák, a későbbi sámánok. Az ősi mezopotámiai, egyiptomi mágiának s az indiai, tibeti jógarendszernek egyaránt része a harmadik szemmel látás képességének visszaszerzése. A történelmi Magyarország területe is bővelkedett napjainkig un. „látókkal”, ám ezeket a katolikus inkvizíció irtotta és üldözte évszázadokon át, most pedig a modern ateista, empirikus tudomány tartja naiv tudatlanságnak.)
A Földbolygónak volt tehát egy őskora, amikor minden meleg tengerekkel és mocsarakkal volt borítva. Ez volt az első, vagy lemuriai emberiség kialakulásának otthona.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
