Nem a legélvezetesebb erről beszélni,de talán még is fontos,ha megtudunk egy s mást errő a szőrnyű fájdalmat okozó dologról,amit kedvenceink sajnos sokszór átélnek...

Nem sorolható a betegségek közé, sokkal inkább a has- és medencetáji fájdalmak gyűjtőkifejezése, mégis a kólika okoz lehető leggyakrabban szenvedést és elhullást a lovaknál.

A kólika különböző tényezők által kiváltott, fájdalmas, gyomor-, bélmegbetegedések gyűjtőkifejezése. A kólikázó lovak nagyon egyértelműen kimutatják fájdalmaikat. Jellemző lehet a kezdetben enyhe, majd egyre kifejezettebb nyugtalanság, a flehmen arc, a fej különösen mélyre hajtása, kaparás és a has felé nézegetés, a has ütögetése, lefekvés, majd újra felállás. Ha előrehaladott a megbetegedés, a páciensek hemperegnek, földhöz verhetik magukat és tombolhatnak, miközben újra és újra percekig hanyattfekvésben maradhatnak.
A görcsös kólika ismérvei lehetnek (ez 50% feletti részaránnyal a leggyakoribb kólikafajta) a néhány percig tartó heves rohamok, amik a nyugodt fázisokkal váltogatják egymást. Utóbbiakban teljesen tünetmentesen viselkedik a ló.
Más esetekben szinte bénultak, feltűnően nyugodtak a kólikázó állatok. A has tehermentesítésére elülső és hátulsó lábaikat előre, illetve hátra állítják. Szenvedő arckifejezéssel a fájó hasoldal felé fordulnak. Különösen erős fájdalmak esetén néhány ló le is ül, mint egy kutya.
A felfúvódott has, étvágytalanság, kitágult orrlyukak, magas pulzus- és légzésszám, erős izzadás is a tipikus kólikatünetekhez tartozik. Hangos bélzajok kezdeti stádiumban lévő gázkólikát jelezhetnek. Görcsös kólika esetén azonban csak enyhe, vagy semmilyen bélhangok nincsenek.
Egyes lovaknál az életkörülmények legkisebb megváltozása is kólikát válthat ki. Ennek oka, hogy mivel a gyomor-, bélműködést a vegetatív idegrendszer irányítja, külső tényezők, mint pl. a rossz tartás, időjárás-változás, hosszantartó stressz vagy izgalom könnyen befolyásolhatják negatívan.
A mozgáshiány is okozhat bélrenyheséget, illetve paraziták is vezethetnek kólikához. Egyes férgek a bélnyálkahártyát károsítják, más paraziták lárvái eltömítik vagy megzavarják a bél ereit.
Gyakran etetési hibák a kiváltó okok. Minden hirtelen takarmányváltás, pl. legeltetés nem fokozatos bevezetése méreg az érzékeny emésztőrendszernek. Aki romlott vagy káros anyagot tartalmazó, pl. penészes vagy rohadt takarmányt ad a lovának, görcsös kólika veszélyének teszi ki kedvencét. A puffasztó koszt általában viszont gázkólikát okoz a vékony- vagy a vastagbélben. Ide sorolható a friss fű a legelőszezon kezdetén, a fonnyadt vagy felmelegedett zöldtakarmány, a nagy mennyiségű gyümölcs, a friss gabonadara, a szárítatlan kenyér vagy a herefélék.
Árt az emésztésnek a túl sok abrak is, amit ráadásul gyakran nem rág és nyálaz meg a ló.
A sertés- vagy szárnyastápoknak semmi keresnivalójuk a lovak takarmányában, ezek ugyanis monensint tartalmaznak, ami a lovak számára káros anyag. A rostdús, emésztést serkentő szálastakarmányt se fogyasszák kólikázók étvágy szerint. A túlzott mennyiségben etetett szalma és a durva, elfásodott széna dugító hatású, ha összegyűlnek a tágabb és szűkebb bélszakaszok közti átmeneteknél.
Akkor is szorulásos kólika veszélye áll fenn, ha a ló homokot vagy földet eszik. A magok vagy csomók összegyűlnek a vastagbél kanyarulataiban, és a rettegett bélelzáródáshoz vezethetnek. Ebben az esetben csak az operáció mentheti meg a lovat.
Életveszélyesek a bél-összetekeredések és -eltolódások. Mivel a ló bele a hasüregben csak két helyen rögzített és állandó mozgásban van, a bél egyes részei megfordulhatnak, beragadhatnak, begyűrődhetnek vagy megtörhetnek. Ezáltal megszakad a vérellátás, az érintett bélszakasz elhalhat. Ugyanilyen nagy a veszély, ha a lovak habzsolva nyelik a takarmányt, mert mondjuk a zabosládához tévedtek. Mivel a gyomor csak 12-14 litert fogad be, életveszélyes gyomortúlterhelés kockázata alakul ki. Tumorok, melanómák vagy fekélyek is kiválthatnak ismételten kólikát, annak ellenére, hogy a ló külsőleg makkegészségesnek látszik, jók a tartási körülmények, és takarmányozási hibák sem állnak fenn.

Veszélyeztetett egyedek

A hibás fogazatú lovak különös gyakorisággal jelennek meg a kólikázó páciensek között. Többnyire az a gond, hogy a takarmányt nem tudják rendesen elrágni, és könnyen szorulást kapnak. A renyhe bél is növeli a kockázatot. Általában hajlamosak a kólikára azok az állatok, amelyek már egyszer átestek rajta.

A betegség lefolyása

Bár egyes enyhe kólikák maguktól javulnak, a betegség lefolyása mindig kiszámíthatatlan. Gyakran csak ideiglenesen szűnnek meg a fájdalmak. Ekkor a bél beállította működését, a fájdalomreceptorok már csak tompán vagy egyáltalán nem dolgoznak. Gyakran azonban órák múlva, felerősödve, újra kezdődnek a fájdalmak, és a ló állapota drámaian romlik.

Következmények

Különösen fatális következménye lehet a gyomortúlterhelésnek, mert egy szelepszerű zár lehetetlenné teszi a lovak hányását, így a túltelített gyomor szétrepedhet, és ekkor már nincs mód az állat megmentésére. Akkor is elpusztul a ló, ha egy extrém módon felfúvódott bélrész megreped. Életveszély fenyeget akkor is, ha az erősen eltömődött bél leállítja szállítási tevékenységét. Ekkor káros anyagcseretermékek keletkeznek, melyekkel lassan megmérgeződik a ló. A vérkeringés annyira túlterheltté válik, hogy sokkos állapot következik be, és elpusztul az állat. Tehát akut életveszély áll fenn, amikor a ló egy heves kólikaroham közben feltűnően nyugodttá válik, és a kólikatünetek helyett sokktüneteket - lapos légzés, magas, alig érezhető pulzus, hideg izzadás - mutat.

Kezelés

Minden kólika sürgősségi esetként kezelendő. Azonnal értesítsük az állatorvost, és mondjuk el neki a pontos tüneteket. Ha a pulzusszámot és a testhőmérsékletet is közöljük vele, jobban meg tudja ítélni az eset sürgősségét.
Az állatorvos érkezéséig megkönnyíthetjük lovunk számára a várakozási időt, de vigyázat, hibát is követhetünk el. A lónak semmi esetre sem szabad ennie. Szükség esetén szájkosárral akadályozhatjuk meg ebben. Nagyobb folyadékmennyiség is megterhelő az eltömődött emésztőcsatornára nézve, a kortyonkénti itatás viszont fontos a kiszáradás megelőzésére, ugyanis a vegetatív idegrendszer úgy próbálja menteni a helyzetet, hogy több vizet küld a problémával küszködő gyomor- vagy bélszakaszba. Esetenként a mozgás újra beindíthatja a fáradt beleket, de futószáron soha ne ügettessük vagy vágtáztassuk a kólikázó állatot, mert ezzel az amúgy is túlterhelt vérkeringés összeomlását kockáztatjuk. Lépésben is csak akkor szabad mozgatni a lovat, ha pulzusszáma 60/perc alatt van. A meleg görcsoldó hatású, takarjuk be ezért a lovat olyan takaróval, ami mindenekelőtt a hasat tartja melegen. A bélcsavarodás okozta fájdalmakat szalmával történő masszírozással enyhíthetjük. Ezeket az elsősegélylépéseket egészítsük ki a fülek masszírozásával: simogassuk a füleket energikusan az egész kézzel, a hüvelykujjal a fülkagylóban, a fül alapjától a hegye felé. Ott található egy sokk elleni akupresszúrás pont. Ha hemperegni akar a ló, ne akadályozzuk meg benne. A hempergés nem vezet további komplikációkhoz, ellenkezőleg, a sürgősen szükséges megkönnyebbülést eredményezi. Az állat felállásra kényszerítése, felpálcázása nagyon helytelen. Görcskólikánál az állatorvos általában görcsoldó és vérkeringésfokozó hatású injekciót ad a lónak. A gázkólikázónak gyógyszerekkel vagy meleg és hideg beöntésekkel enyhíti szenvedését. Ezek felélénkítik a bélműködést, a ló ki tudja engedni a gázokat. Súlyos esetben az érintett bélszakasz punkciójával lehet eltávolítani a gázokat. Gyomortúltelítés esetén az állatorvos a gyomor tartalmát garat-gyomorszonda segítségével távolítja el, szorulásos kólikánál a béltartalmat lazítja fel, és a bélfal síkosító képességét javítja. Ehhez orr-garatszondán keresztül vízben feloldott glaubersót vagy ricinus-, illetve paraffinolajat ad. Ha több napon át tart a szorulás, konyhasótartalmú infúziók segítenek az életveszélyes kiszáradástól és vérsűrűsödéstől. Bélszakaszok elzáródása, csavarodása és megtörése, becsípődése, begyűrődése, eltolódása és megcsavarodása esetén órák számíthatnak élet-halál kérdésében. Csak műtéttel, az elhalt bélszakasz eltávolításával lehet megmenteni az állatot. A drága beavatkozás azonban kockázatos, többek között, mert az altatás igénybe veszi az amúgy is legyengült szervezetet.

Alternatív kezelési módok

A természetgyógyász által javasolt homeopatikus készítmények, mint pl. a Nux vomica, Belladonna, Colocynthis, Cuprum, Opium és Col­chicum is jótékony hatásúak lehetnek, ezek mindenesetre az orvosi kezelést egészíthetik ki, önálló terápiaként csak az enyhe görcskólikát lehet vele kikúrálni, és bélelzáródás esetén életveszélyes, ha csak homeopatikus szert kap az állat. A görcsoldó akupunktúra segít oldani a fájdalmat.

Kezelési időtartam

A panaszok jellege határozza meg. A görcsös kólikát az állatorvos néha akár 3-5 perc alatt képes meggyógyítani görcsoldó segítségével. A szorulás viszont 2-3 napig is eltarthat. Műtét után fél évre is szüksége lehet a lónak a teljes felépüléshez és a hasfali seb gyógyulásához.

Megelőzés

A lóra szabott etetés a kólika-megelőzés egyszeregyéhez tartozik. Szintén ide sorolandó a napi takarmányadag legalább négy, kisebb részre történő felosztása, tehát négyszeri étkezés javasolt. Ha a ló hozzászokott a pontos etetési időpontokhoz, ezeket feltétlenül be kell tartani, vagy a lovat fokozatosan kell a rendszertelenebb etetéshez szoktatni. Alapvető követelmény az előírás szerint tárolt, higiénikus és minőségileg kifogástalan takarmány etetése.
Gyakorlati szabályként érvényes az abrakadaggal kapcsolatban szabadidő lovak számára a maximum 400-500 gramm, energiagazdag abrak étkezésenként és 100 kg testsúlyra vonatkoztatva. Egy 500 kg-os ló esetében ez tehát 2-2,5 kg abraknak felel meg. Ez a mennyiség sok hobbiló számára még mindig határozottan túl sok. Csökkentsük lehető legjobban az abrakadagot. Adjunk mindig szénát is, ezzel a bélbaktériumok mennyiségét és működését kedvezően befolyásolva, hogy a ló egyenletesen táplálkozzon és ne hektikás, hanem kiegyensúlyozott legyen. Minden takarmányváltást - mindegy, hogy fűre, szénára, szilázsra vagy müzlire térünk át - lépésről lépésre vigyünk véghez. Különös óvatosságra van szükség, ha a ló télen kizárólag száraz szálastakarmányt kapott, és nyáron legelőre kerül. A friss fű könnyen fonnyad, és így fogyasztása gázkólikához vezethet. A friss fű víztartalma is nagyon magas, az emésztést serkentő nyersrosttartalma viszont csekély. Amennyiben hajlamos a lovunk a fű okozta kólikára, kezdjük 15 perces legeltetéssel a szezont. Ha ezt jól viseli, az időtartamokat 14 nap alatt fokozatosan emelhetjük az egész napos legeltetésig. Bevált a legeltetés ellenére továbbra is történő széna- ill. szalmaetetés. Mielőtt lelegelik a lovak az utolsó fűcsomót is, cseréljünk karámot, ezzel megelőzzük a homok vagy föld lenyelését. Adjunk szálastakarmányt a kifutóba. Előzzük meg a dugulást úgy, hogy erősen megdagadó kiegészítőket, pl. indiai lándzsás útifű maghéját, lenmagot, répát, almát vagy beáztatott szárított cukorrépa-reszeléket adunk a takarmányhoz, és a szálastakarmány-ellátást elsősorban szénával fedezzük. Ha a ló dugulásos kólikára hajlamos, mert teleeszi magát szalmával, tabu a szalmával történő almolás vagy ennek etetése. Mindig biztosítsuk a friss ivóvíz korlátlan hozzáférhetőségét. Kerüljük a hirtelen lehűlést, és adjunk lehetőséget a mozgásra hosszú lépési szakaszokkal. Féregtelenítsük a lovat 8-12 hetente, és ellenőriztessük rendszeresen különösen az idősebb lovak fogazatát.

Vitatott kérdések

Vitatott kérdések kevésbé vannak, inkább csak ismétlődő nézetek, pl., hogy a karórágás kólikát okoz. Ha egy karórágó ló gyakran kólikázik, abból adódhat, hogy az ilyen lovak gyakran idegesebbek és érzékenyebbek, és hamarabb az "emésztésükre mehetnek" az ingerek, mint egy érzéketlenebb lónak. Nem vitatott az sem, hogy hempergésből nem szabad felerőszakolni a lovat