Aki nem elég elszánt, azt biztos elrettenti a tény, hogy egy lónak legalább annyi betegsége lehet, mint ahány kórt egy gyakorló hipochonder fel tud sorolni egy óra alatt.

Ha elkezdenénk sorolni, hogy egy lónak mennyi betegsége van (illetve lehet), akkor bizonyára senki nem adná lótartásra a fejét. Senkit sem akarunk eltántorítani, így csak azokat a betegségeket, és az azokra utaló jeleket szeretnénk megemlíteni, amelyeket minden hobbiló-tartónak is ismerni kell, hogy még időben az állatorvos segítségét kérve megelőzze a komolyabb bajt. Jobb megelőzni... Több évezredes tapasztalaton alapul a felfedezés, hogy elkerülni, megelőzni a betegséget sokkal egyszerűbb, mint kezelni azt. Ehhez jó kondícióban kell tartani a lovat, amelynek alapja a rendszeres mozgás és a teljes értékű (vitaminban és ásványi anyagokban gazdag) takarmányozás. Kerüljük a szélsőségeket, ne hagyjuk, hogy lovunk alultáplált vagy kövér legyen, ne hajszoljuk túl, de ne is hanyagoljuk el a mindennapi testmozgást. Ügyeljük a minden évben esedékes nagygenerálra: a vakcinák beadására és féreghajtás megejtésére (természetesen a kezelési útmutató vagy az állatorvos utasításainak szigorú betartása mellett). Ha mégis felüti a fejét a betegség... Az egyik leggyakoribb betegség a kólika, amely tulajdonképpen egy emésztőszervi rendellenesség, hétköznapi nyelven bélcsavarodásnak is hívják, roppant szemléletesen pedig dugulásnak. Elég jellegzetes tünetei vannak, könnyű felismerni, de ha mégsem sikerül, akkor akár halállal is végződhet. A lónak ez nagyon kellemetlen, és ha nem intézkedünk rögtön, akkor nekünk is az lesz, csak nekünk máshogy. Első tünete az, hogy a ló izzad. Nyilván bizonyos élethelyzetekben ez nem szokatlan, de ha hempergéssel párosul, akkor célszerű kólikára gyanakodni. Az állat bélmozgásai megszűnnek, viszont ami bement, annak egyszer ki is kell jönni, ami bélműködés nélkül meglehetősen nehézkes, mondhatni lehetetlen feladat. Gondoljunk bele, hogy nekünk is mennyire kellemetlen egy rövidke székrekedés, ezért legyünk empatikusak, és hívjuk ki az orvost, még mielőtt tragikus véget ér a betegség. Fájdalmait az általunk is gyakran használt gyógyszer, a No-Spa vagy az Algopyrin fogja megszünteti, amelyet az állatorvos injekciós tűvel ad be, a ló állapotának megfelelő mennyiségben. Lehetőleg mi ne próbálkozzunk tabletta ízlés szerinti adagolásával, nehogy gyógyszermérgezés is szerepeljen majd a kórtörténetben... A legnagyobb elővigyázatosság ellenére is előfordulhat, hogy állatunk szúrt sebet szerez. Ilyenkor mindenképpen ajánlatos tetanuszt beadatni neki, még akkor is, ha már beoltották veszettség ellen abban az évben. A felületi sérüléseket (mint például nyeregtörés, bőrsérülés) úgy kezeljük, mint a sajátunkat, semmi olyat ne csináljunk a lóval, amit magunkkal nem tennénk: a szakszerű ellátásig jódot tartalmazó készítménnyel, például Betadine-nal kezeljük. A törést, ha zárt és hámsérülést nem tartalmaz, erre a célra megfelelő kenőcsökkel is lehet kezelni, manapság már jó néhány van belőlük a piacon. A legegyszerűbben talán a humán célra készült Dolobene kenőcshöz lehet hozzájutni. Ha lovunk lesántulna, akkor értelemszerűen azonnal hagyjuk abba a terhelést és engedjük pihenni. A lábát, ha lehet, még a baleset napján ellenőriztessük az állatorvossal, de amíg a szakember megérkezik, borogassuk hideg vizes ronggyal. Ha esetleg láza is van, akkor adhatunk neki lázcsillapítót. Kancák ellésénél is felléphet komplikáció, ekkor a gyors helyzetfelismerés és érdemi cselekvés életmentő lehet. Nem árt, ha a gazda elvégez egy alapfokú "bába-tanfolyamot", mert elég gyakori, hogy a kiscsikó lába, feje elakad a szülőcsatornában, és nem biztos, hogy érdemes megvárni vele az állatorvost. Viszont elég pár szakszerű mozdulat és egészségesen világra jön a csikó. Most nézzük, hogy milyen tünetekre kell odafigyelnünk! Van néhány olyan tünet, melyek észlelésekor feltétlenül gyanakodjunk, hogy titkos kór emészti állatunkat: Ha étvágytalan az állat, vagy nem eszi meg a szokásos adagját, csak falatozgat belőle már az is rossz jel lehet. Persze előfordulhat, hogy csak minőségi kifogásai vannak, de azért legyünk résen. Ugyanígy problémára utal, ha nem iszik, de akkor is, ha iszákosabb a szokásosnál. Betegség jele lehet az is, ha sokat fekszik hátasunk. Ilyenkor sose felejtsünk el lázat mérni, szükség esetén adjunk lázcsillapítót az orvos megérkezéséig. A lázmérés végbélben történik, ha 37,5-38 fok közötti a hőmérséklet, akkor rendben van, ha e fölött, akkor már lázas az állat. Rossz jel továbbá a fejlógatás, a homályos tekintet és a kedvetlenség. Minden reggel "rutinszerűen" ellenőrizzük, hogy van-e trágya a ló alatt, mert ha nincs, az gyanakvásra adhat okot. Mindenképpen forduljunk orvoshoz, ha állatunk erőlködve próbál vizelni, de nem sikerül! Szeméből, szájából vagy orrából váladék folyik. Szokásos munkavégzés közben hörög, nehezen lélegzik vagy fullad, esetleg nagyon izzad. Mozgása bizonytalan, sántít, vagy valamelyik ízületét nem használja (a végtag érintése, mozgatása fájdalmat okoz az állatnak). Szőre fénytelen, ápolatlan, ritkás, hullik (külső parazita jele lehet). Bordái jól láthatóak. Farát a karámhoz vagy falhoz dörgöli (férgességre utal). A lótartás nem sétagalopp, hanem nagy felelősség, ezért mindig nagyon kell figyelnünk az apró jelekre, melyek az állat betegségére utalhatnak! Érdemes állatorvos segítségét kérni, mert a házi praktikák, ráolvasások, kuruzslások, kölcsönkapott orvosságok gyakran csak rontanak az egyébként sem remek helyzeten