Nehéz elképzelni, amint a kétméteres viking a jámbor póni nyergébe pattanva elindul meghódítani a Skót Felföldet.

A fjord póni a vikingek lova volt. A vikingek a skóciai portyázásikra is magukkal vitték lovaikat, így a fajta jellemzői a skót felföldi pónin máig láthatók. Norvégia nyugati partvidéke a fjord póni szülőföldje, ahol 2000 évvel ezelőtt háziasították és megkezdték tenyésztését is. A család mindenese Sokoldalúságának köszönhetően ő lett a család mindenes lova, használták szántani és málházni egyaránt. A IX-X. században már hátaslónak is használják, majd hamarosan megjelenik a sportversenyeken ahol még az ugróversenyeken is kiemelkedően teljesít. Egyedi "karosszéria" Minden más fajtától eltérő, egyedi megjelenésű póni. Feje a testtömegével arányos, széles és nagy, egyenes profilvonalú. Fülei kicsik, hegyesek, szélesen tűzöttek. Szemei nagyok, barátságosak. Jellegzetes, felálló sörényének - amelyet már a vikingek is nyírtak -  középső sávja fekete, két széle pedig fehéres színű. A sörényt rendszerint 10-15 cm magasra és ívesre vágják, hogy ívelt nyak látszatát keltse. Kicsi a bors, de erős Nyaka rövid, izmos és egyenes. Marmagassága 133-144 cm, súlya 350-500 kg. Törzse a hasánál lekerekített, háta középhosszú, a fara pedig formás és terjedelmes. Lábaival indulhatna a szépségversenyeken, mert azok erősek, szikárak és egyenesek. Patái mintaszerűek: egészségesek és szabályosak. Színe általában fakó, de előfordul szürkés és zsemle árnyalatban is. Mindettől függetlenül farka gyakran ezüstszínben pompázik. Szívós, ellenálló, hosszú életű ló. Barátságos, nyugodt természete és könnyű kezelhetősége miatt a világon szinte mindenhol megtalálható. Magyarországon is egyre többen ismerik és szeretik.