A kiváló éghajlati és talajadottságoknak köszönhetően az oldenburgi grófok már az 1580-as évektől nemzetközi hírű, erőteljes testalkatú, mégis elegáns lovakat neveltek. Egészen 1960-ig az oldenburgi volt az erőteljes testalkatú, de elegáns mozgású, nehéz hintóló, a világ legtömegesebb melegvérű lova. A lovassportok fejlődése szükségessé tette a sportra alkalmasabb egyedek kitenyésztését, ezért a sportcélú átalakítást először angol telivér ménekkel, majd hannoveriekkel, westfáliaival, anglo-arabbal, holsteiniekkel, francia sportlovakkal végezték. Híres fedezőmén volt a Bábolnán tenyésztett Gazal VII-es fia, Gazal I. arab mén. A tenyésztés során nagy hangsúlyt fektettek a kancacsaládok fenntartására, így lett az oldenburgi egy nemes, elegáns, kitűnő képességű sportló. Kancaállománya kb. 7. 000 tenyészkanca. A mének kivétel nélkül magánkézben vannak.

Kiemelkedő egyedei: Volturno (1976), Forever (1980), Mon Cherie (1980)

A mindössze 3500 kancát számláló oldenburgi tenyészkörzet napjainkban - Westfália mellett - a legeredményesebb sportlovakat állítja elő. Ebben néhány év alatt az addigi legeredményesebb és legjelentősebb Hannovert, majd Holsteint is megelőzte. Oldenburg a sportlótenyésztésre való átálláskor sajátságos utat járt be. Az alapanyag a legnehezebb melegvérű, a régi oldenburgi ló volt, s a tenyésztők az átálláshoz a fajták legszélesebb palettáját használták fel.

Oldenburg 3 lépcsőre osztotta az átalakítási programot. Az első lépcsősben angol telivér ménnel fedeztették kancáikat. A második lépcsőben a kancákat anglo-arab, trakehneni, francia hátas vagy hannoveri ménhez párosították. A harmadik lépcsőben már ugyanezen genetikai konstitúciójú, saját tenyésztésű oldenburgi ménekkel tervezték a konszolidációt.

1972-ben a ménállomány 36 %-a angol telivér, 34 %-a hannoveri, 14 %-a oldenburgi, 8 %-a trakehneni, 4 %-a anglo-arab és 4 %-a francia hátas volt. Tehát itt is a nemesítésben az angol telivér dominált, a hannoveri méneknek is kb. 50 %-a volt telivér mén fia.