A ló csakúgy, mint az ember, egyre tovább él. Régen a fogak kopása szabta meg várható élettartamát, ma azonban a gazda gondossága vált a legfőbb meghatározóvá.

A lovak várható élettartama az orvostudomány fejlődésének - és a gazdák hozzáállásának - köszönhetően jelentősen kitolódott az elmúlt évtizedekben. Nem is olyan régen a 9 éves ló már középkorúnak, a 13 éves pedig nyugdíjasnak számított. Bár az orvostudomány a vakcinák kifejlesztésével és az egyéb preventív gyógymódok leírásával már hamarabb lehetővé tette volna a lovak várható élettartamának kitolását, sokáig mégsem történt jelentős változás, hiszen egyszerűbb, és sokszor olcsóbb volt új lovat venni, mint meggyógyítani a "régi" beteget. Érdekes azonban, hogy az intelligensebb, "tanult" lovak, mint a lipicai vagy a spanyol ló, a kezdetleges és néha rossz körülmények ellenére is tovább éltek fajtársaiknál. Ez annak köszönhető, hogy a gyakorlatok elsajátítása sok odafigyelést és gyakorlást igényelt, így testük és szellemük is folyamatosan edzésben maradt. Ma már szerencsére jobb helyzetben vannak a lovak, mint régen. Luxusállatnak számítanak, így tartásukat sem engedhetik meg sokan. Éppen ezért akinek van, az megbecsüli, igazi társállatként kezeli hátasát, és igyekszik mindenben a legjobbat nyújtani neki.   Miről árulkodnak a fogak? A fák évgyűrűihez hasonlóan a lovaknál a fogaikból tudunk az életkorukra következtetni. A ló természetes környezetében napjait a mezőn tölti, legelészik és szaladgál. Sokszor még éjszaka is aktív. Táplálékának jelentős részét érdes szárú növények adják. Azok csócsálása azonban koptatja a fogakat. Ezért ha nem nőnének folyamatosan, valószínűleg hamar az ínyén kellene rágnia, ami azért - lássuk be - nem egyszerű, pláne nem kellemes feladat. Ennek ellenére fogai nem nőnek élete végéig, csak 20-as éveinek elejéig. Egyelőre nem tudni miért van ez így, de elképzelhető, hogy a természet szánt neki ilyen hosszú életkort... Annyi azonban bizonyos, hogy 20 év fölött már csak kopnak a fogai. Az éles fogak eltompulnak és képtelenné válnak a durva növények megrágására. A természetben ilyenkor valószínűleg nem is a kor, hanem az éhhalál végezne vele. Valószínűleg most minden lógazda felteszi magának a kérdést: ha a lovának elkezdtek kopni a fogai, akkor az már a végét jelenti? A válasz természetesen nem, pontosabban ma már nem. Az orvostudomány fejlődése és a speciális tápok megjelenése lehetővé teszi az idősebb lovak méltó öregkorát. Ha a fogorvos gyakran meglátogatja lovunkat és ellenőrzi, kezeli a fogait, akkor lovunk még sokáig társunk lehet, akár fogatlanul is. Manapság már vannak olyan speciális, és könnyen, illetve minden nehézség nélkül rágható eledelek, melyek teljes értékű táplálékul szolgálnak a lónak.   Lovunk életkorára a leginkább igénybevett alsó metszőfogak állapotából következtethetünk. Ez az úgynevezett fogéletkor, amit a kupák nagysága alapján határozhatunk meg. A kupák látható, világosan körülhatárolt mélyedések a metszőfogak harapó felületén, amelyeknek alakja és nagysága változik az évek során. Hozzáértő szempár pillanatok alatt megsaccolja belőle lovunk életkorát. Az öregség átka... A lónak nemcsak a foga, de a bélrendszere sem a régi hajlott korában. A bélfalak elvékonyodnak, ami jelentősen csökkenti az emésztés hatékonyságát. Bár időskori soványságát valószínűleg a rágás romlásának, tehát a kopott fogaknak is köszönheti. Ezért nagyon fontos, hogy ha lovunk már öregszik, akkor kerüljük a széna és az egyéb érdes szárú növények etetését. Helyettesítsük inkább kifejezetten idősebb lovaknak való takarmánnyal, és egészítsük ki azt ásványi anyagokkal és vitaminnal. Rendszeresen ellenőriztessük állapotát állatorvossal!   Forrás: Csonka Viola