|
Anuket
Kalypszo 2006.08.26. 17:52
Anuket
Anuket, Anqet, vagy ahogy a görögök nevezték Anukis, Egyiptom déli határvidékének és az Asszuán környéki kataraktáknak az istennője. Ezt a területet Egyiptomiak a Nílus forrásának tartották. Khummal és Szatettel együtt a Nílus áradásáért felelt és velük együtt védelmezte ezt a térséget. Emellett a vadászat istennője is volt, szent állata a gazella, mely valószínüleg Anuket kecsességére és fürgeségére utal.
Neve nehezen értelmezhető, talán átölelőt jelent, jóindulatúan anyai ölelés, de összezúzás, fojtás értelemben is. Elképzelhető, hogy ez a kettős jelentés olyan kettős természetre utal, mint amilyenről Hathor esetében beszélhetünk, akivel Anuketet Thébában azonosították.
„Brugsh szerint Anuket a Nílus vizének perszonifikációja, úgy gondolja, hogy az istennő nevének jelentése „körülfogni”, „átölelni” és ez utalás a földeknek a folyó által történő „átölelésére” és táplálására.”
Az Óbirodalomban Ré egyik lányaként tisztelték.
A Középbirodalomban bekerült az elephantinéi háromságba, mint Khnum és Szatet gyermeke. Szatet lányaként melléknevei a következők: „Anyjának kecsessége” és „Anyjának szeretettje”.
Mint számos más istennőt Anuketet is összekapcsolták a királlyal, és néha a "király anyja" jelzővel illették. Nem csak a földnek volt tehát táplálója, hanem a fáraónak is. Núbiában, a beit el-wali-i templomban láthatjuk, amint az ifjú Ramszeszt szoptatja.
A görögök Hestiával azonosították.
Anuketet nőalakban, jellegzetes koronával a fején ábrázolták, kezében gyakran tart papirusz vagy uasz-jogart, illetve ankh jelet. Koronája magasan összekötözött nád, vagy tollkorona, melynek alsó részét néha szalaggal és ureusszal díszítették. Olykor szent állatával együtt jelenítették meg. Egy alkalommal, egy osztrakonon gazella formájában ábrázolták, és a szövegben az "Istenek Úrnőjének" nevezték.
|
|
|
|
A képet Abu-Simbelben, Nefertari-Merenmut temlomában készítettem.
A szövegben az "Ég Úrnője" jelzővel illetik az istennőt, és azért "szól", hogy
a kiálynőnek "adassék minden élet, hatalom, egészség és boldogság". |
Aunket, (nb.t STt) Szehel úrnője. Deir el-Medineh 355-ös sír, Nakhtamon sírja.
Jean de Beler felvételének részlete,
Aude Gros de Beler: Die Götter und Göttinnen Ägyptens című könyvéből. |
Kultusza az Óbirodalomig nyúlik vissza, Felső-Egyiptomban, különösen Elephantinében és Szehel szigetén tisztelték, ahol állt egy neki szentelt templom.
Helyi istennőnek számított Komírban is, ahol gazella formájában tisztelték, egy gazellatemető is található ott.
Ízisz-Szothisszal való azonosításáról egy Ízisz-himnusz számol be Asszuán és Dendera területéről.
III. Szeszósztrisz a katarakta elkerülésére építtetett csatornát Anuket emlékművének nevezi.
Erősen kötődött Alsó-Núbiához, ahol a legtöbb templomban tisztelték. Egyik mellékneve a „Núbia Úrnője”, azonban nem bizonyítható, hogy innen származik.
Ergamenész núbiai király a dakkai templom egyik feliratában magát a triász sarjaként írja le: „Hnum fia, Szatet szülöttje, akit Anuket táplál”.
Papságának címei közül a következők ismertek: "Anuket első prófétája", "Anuket prófétája" (Hm-nTr), "Khnum, Szatet és Anuket prófétáinak elöljárója", "Anuket wab-papja" és "Anuket Házgondnoka" (jrj-at).
18. dinasztia korabeli feliratok Elephantinén Anuket számos ünnepét említik:
- Paophi hónap 18. napján Khnum és Anuket ünnepe,
- Paophi hónap 28. napján Szatet és Anuket ünnepe,
- Athür hónap 30. napja Anuket ünnepe.
II. Amenhotep Anuket egy háromnapos ünnepét hosszabbította meg egy nappal Pakhonsz hónapban. A legutoljára említett ünnepnek része volt egy vízi processzió; a többinek nem ismerjük a részleteit.
Személynevekben a középbirodalom óta tűnik fel az Anuket név, elsősorban a nőknél, például „Anuket adta őt” vagy „Anuket szeretettje”, de előfordul férfinevekben is, mint például az „Ő, aki Anuket”.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
