|
Geb
Kalypszo 2006.08.26. 17:49
Geb
Geb a Föld istene, kinek nővére és felesége az Égistennő Nut. Számtalan szöveg és kifejezés bizonyítja Geb és a Föld kapcsolatát az ókori Egyiptom minden korszakából. Úgy vélték, hogy a Föld szája kinyílik, amikor Geb beszél, a földrengéseket pedig a nevetésének tartották. Az egyik a leggyakrabban említett isten a Piramisszövegekben, ahol gyakran Ré és más, a túlvilágon jelentős szerepet betöltő istenek mellé helyezik.
Nevének jelentése nem tisztázott. Annak ellenére, hogy az Óbirodalomban a gbb szó libát is jelenthetett, nem biztos, hogy ez az istenség eredeti formája. Nevében a liba hieroglifa nem több, mint fonogramma, ennek ellenére úgy tűnik kapcsolatba hozták a teremtésmítoszokból ismert libaistennel, a Nagy Gágogóval. Ha van etimológiai összefüggés a gbgb - leszállni és a gbj –gyengének, bénának lenni igék között, akkor ezek a fiatalabb szavak az istenség nevéből származtathatók. Ennek az asszociációnak az oka valószínűleg Geb és Nut közismert ábrázolásában keresendő, mint fekvő férfi, az isten stilisztikailag hasonlít egy gyámoltalan, legyőzött ellenséghez vagy egy éhségtől legyengült idegenhez. A gbb - föld szó az isten nevéből származik és nem fordítva, mert Akerhez, Tatenenhez és Szokariszhoz hasonlóan Geb is fontos túlvilági istenség.
Geb feltehetőleg ártó hatalommal is rendelkezett. A Piramisszövegekben az áll hogy az elhunyt uralkodó „nem lép be Geb-be” vagy „nem alszik az ő házában” (PT 308). A földbe temetett halott kívánsága pedig, hogy előjöjjön "Geb szájából", azaz, hogy átléphesse a túlvilág kapuját. Ezekkel valószínűleg azt kívánták elkerülni, hogy a földet megtestesítő és így képletesen az abban rejlő sírt is szimbolizáló Geb magába zárva a halottat meggátolja annak szabad mozgását a Túlvilágon.
|
|
|
|
Geb Hórusz mögött áll, Deir el-medine. |
Geb Tauszeret és Széthnakht sírjában, Királyok Völgye 14-es sír. |
Emellett nagyon sok jótékony jellemvonást is tulajdonítottak Geb-nek. Úgy tartották róla, hogy a gabona a bordájából csírázik ki – ez ritkán képi ábrázoláson is megjelenik –, a növényzet pedig a hátából sarjad. Az ásványokat Geb ajándékának vélték. Úgy gondoltak rá, mint a friss víz és a föld minden terményének forrására, így Geb összekapcsolódott a termékenység fogalmával is. Egy himnuszban Hápi-t, a Nílust megtestesítő istent „Geb barátjának” nevezték.
Geb természete azonban jóval túlmutat földisteni mivoltán. Ő az előd (Dfn) és az istenek apja (jt nTrw). A héliopoliszi teremtésmítosz szerint Su-nak, a levegő istenének és Tefnut-nak, a nedvesség istennőjének fia, akiket Atum teremtett. Geb és Nut gyermekei Ozirisz, Ízisz, Széth és Nephthüsz. Ezek az istenek alkotják a hélipoliszi enneádot. Egyik leggyakoribb jelzője, amelyet más istenre csak szórványosan alkalmaztak, az jrj-pat, vagyis az örökös volt. Az isteni dinasztiában ő Su és Atum örököse.
Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy országuk trónján az idők kezdetén istenek követték egymást, Geb is közéjük tartozott, ezért néha megkapta a „Kilencség élén álló” jelzőt. Mivel ő volt az első földi uralkodó, a királyi feliratok gyakran „Geb örökösének” nevezik a fáraót. Ez a történelmi királyságot olyan intézménnyé teszi, ami az ősidőkig nyúlik vissza. Az elhunyt fáraó a Piramisszövegek szerint az atyjának tekinti az istent:
„Óh Geb, aki az istenek élén vagy! Az Ozirisszá vált N. a fiad, tápláld őt [...], tedd éppé fiadat [...], mert te vagy az egész föld ura!”
A Chester Beatty I-es papirusz szerint, mely Hórusz és Széth trónért vívott harcát meséli el, Geb az isteni törvényszék elnöke, a döntőbíró. Mint Ozirisz apja, Geb inkább unokája pártján állt és a Piramisszövegek szerint aktívan támogatta Hóruszt a küzdelemben.
Geb befogadja az elhunyt testét és visszaadja életfunkciót. Szerepe a mumifikálási rituáléban és a szájmegnyitás szertartásban valószínűleg azzal magyarázható, hogy ő Ozirisz apja. A halottat ritkán azonosítják Geb-bel a túlvilág irodalomban. Amikor mégis, akkor ez nem elsősorban az elhunyt az elődökkel és földdel való azonosságát célozza meg, sokkal inkább azt, hogy minél magasabb bírói pozíciót érjen el a túlvilágon. Ozirisz és Anubisz mellett Geb az egyik olyan isten, akinek adományt adnak azért, hogy az elhunyt túlvilági juttatásban részesüljön.
A 30. dinasztia idejére datálható az a Saft el Hinneh-ből származó papirusz, mely szerint Geb elragadta a trónt Su-tól, és megerőszakolta saját anyját Tefnut-ot. A Lexikon der Ägyptologie szerint ezt a történetet a 30. dinasztia idejére datálható, a mai Ismailia-ban található 2248. naosz mondja el. Ez a történet valószínűleg azon alapul, hogy a görögök Kronosz-szal azonosították Geb-et, aki uzurpálta a trónt apjától.
A kom-ombói teológia Haroérisz-szel és Szobek-kel helyettesíti Su-t és Geb-et, és ők békés viszonyban vannak egymással.
Koporsótöredék részlete a III. Átmeneti Korból, Szépművészeti Múzeum. Az előrehajló nőalak az eget megtestesítő Nut, akit apja Su tart.
Két kosfejű, koronát viselő istenség, két kozmikus lélek segíti. A földön fekvő , jobb kezére támaszkodó férfi a földte megszemélyesítő Geb.
A jelenet azt a pillanatot örökíti meg, amikor léttrejön a kozmikus rend.
Geb legkorábbi ismert ábrázolása egy 3. dinasztia idejéből származó relieftöredéken található, mely ma Torinóban látható. Megjelenési formái változatosak. Általában emberalakban jelenítették meg. Fején viselheti az alsó-egyiptomi koronát vagy megjelenhet feje felett nevének hieroglifáival. Felvehette a teremtéssel összekapcsolt fehér-mellű liba alakját is. Mitológiai szerepére utalva megjelenhet az eget megtestesítő és hitvesének tartott Nut istennő alatt fekve, nyugvó állapotú, vagy az istennő felé meredő fallosszal. VI. Ramszesz sírjában a szarkofágterem mennyezetén található napbárkában egyedülálló módon nyúlfejjel látható az istenség. Testének színe gyakran zöld, szimbolizálva a termékenységet és a vegetációt, előfordul, hogy növényminta is borítja a testét. A későkorban egy speciális koronát kap, mely számos más korona elemeit ötvözi. Annyira kötődött ez a korona Geb-hez, hogy a Ptolemaiosz korban az ideogrammájává vált.
Geb és Nut kozmológiai ábrázolása, melyet már a Piramis-szövegek összeállítói is ismertek, nagyon gyakori a 21. dinasztia, valamint a későbbi korok szarkofágjain és papiruszainak vinyettáin.
Kultusza az enneád tagjaként volt jelentős. Más túlvilági istenséghez hasonlóan, mint például Szokarisz Memphiszben, Geb tiszteletére is elvégezték a „föld felásása” rituálét Héliopoliszban.
Szobekkel való azonosításáról Kom Ombó-ban már szó esett korábban.
Antionéban Khnum-ot Geb bA-jának nevezték.
A népi vallásban is fontos szerephez jutott. Mint Földisten, Geb a kígyók ura, valószínűleg ezért szerepel számos kígyómarás és skorpiócsípés elleni mondásban. Gyógyító ereje azonban sokrétűbb volt ennél, egy Deir el medine-ből származó mágikus szöveg leírja, hogyan parancsolta meg neki Ozirisz, hogy fékezze meg a meghűlést és lázakat terjesztő rosszakaratú lelkeket. A szöveg így kezdődik:
"Felső- és Alsó-Egyiptom királyának, Ozirisznak királyi parancsa. Így szól Geb-hez, a vezírhez, a herceghez: állítsd fel az árbócodat, bontsd ki a vitorládat, (utazz) a Sás Földjére. Vidd magaddal a férfi és női neszit, az ellenséges férfi- és női-démont, a halottat és a halott nőt, akik Aninahte, Ubehet fia ellen vannak..." (Sauneron in: Kemi 20. 1970. 7. skk.)"
Aninahte a papiruszt amulettként hordta a nyakában.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
