|
Mihosz
Kalypszo 2006.08.26. 17:48
Mihosz
A „mahesz” szó már a piramisszövegekben megtalálható, de az oroszlán megjelölésére szolgált, istenként a Középbirodalomtól kezdve tisztelték.
A szövegekben Szahmet, vagy Basztet fiaként említik, apjára nem történik utalás.
Hadisten, a szent helyek őrzője és a horizont ura, a késői görög szövegek a szelek, a sötétség és a viharok isteneként említik. Azonosították a Napistennel, Nofertummal és Hórusszal, illetve különböző hadistenekkel. Úgy tartották róla, segíti a Napistent minden éjjel az Apophisz elleni küzdelemben és óvja az uralkodót a csatában.
A nyári meleg megtestesítőjének tartották.
Leggyakoribb jelzői: „A vörös úr”, „A mészárlás ura” és a „A rosszak megtorlója”.
Gyakran ábrázolták oroszlánalakban, vagy oroszlánfejű férfiként, rövid kötényben változatos fejékkel. Viselhette a napkorongot ureuszkígyóval, az Atef-koronát, valamint Nofertum lótuszvirág fejékét.
|
|
|
|
Mihosz 58 cm-es, görög-római kori bronzszobra. A szemeken aranylemez bevonat található. Lelőhelye feltehetőleg Leontopolisz. A szobrot egy Horudzsat nevű férfi készítette. A felirat az istent „Hórusz, Wadjet fia”-ként nevezi meg. Feltehetőleg kultusz-szobor volt.
A szobor jelenleg Berlinben, a Charlottenburgban látható.
Az eredeti felvételt Jürgen Liepe készítette, és az Ägyptisches Museum (Museumsinsel Berlin, 1962 gegründet) c. könyvben jelent meg. |
Mihosznak ez az előzőhöz nagyon hasonló bronzszobra Bécsben,
a Kunsthistorisches Museum Egyiptomi Gyűjteményében látható. |
A későkorban főleg a Delta vidékre koncentrálódott kultusza.
Leontopoliszban – a modern Tell el-Muqdam –, a Delta vidék északi részén élő oroszlánként tisztelték. Halála után az állatot az „Oroszlán Szent Sírkamrájába” helyezték, és Ozirisz-Mihoszként tovább tisztelték. Az itt található templommaradványokból arra lehet következtetni, hogy már a 18. dinasztia idején állt itt templom, kultuszának látható nyoma azonban elsősorban későbbi korokból van.
Bubasztiszban III. Oszorkon (23. dinasztia) építetett szentélyt a számára Basztet istennő templomkomplexumán belül.
Basztet fiaként tisztelték Kom-Ishkaw-ban is, ahol egy helyi istenséggel olvadt össze.
Kultusza északról továbbterjedt dél felé, és az istenség megjelent a felső-egyiptomi görög-római kori templomokban, Denderában, Edfuban és Philé szigetén, és délebbre is, Núbia területén a denduri – ma a Metropolitan Museum of Art-ban látható - és dabodi templomban. Az Assuáni Nagy Gát építése során mindkét templom víz alá került volna, a leletmentés során az utóbbi Spanyolországba, Madridba került.
A 10. felső-egyiptomi nomoszban szintén tiszteltek egy Mihosz nevű istent, akit Basztet fiának tartottak, ezért feltehetőleg azonos a Leontopoliszban tisztelt Mihosz-szal. A Baharia és a Siwa oázisban is tisztelték.
A Meroéi királyságban a főistennel Apedemak-kal tekintették egyenlőnek.
A varázslásban és a népi vallásban az Újbirodalom végétől Mihoszt amulettként viselt papiruszokon említik, a Késői korban gyakran készítettek őt ábrázoló kisebb amuletteket fajanszból vagy bronzból.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
