Kérlek a társalgóba csak olyant írj másról, amit magadról sem tartanál sértőnek. Más nickjét nevét ne használd, ha valamit írsz vállald a nevedet. A trágársággal magadat minősíted. Köszönöm, hogy betartod.
Szabad szemmel vizsgálva az égboltozatot, itt-ott csillagcsoportokat találunk, melyekben a csillagok nagy számmal, szabálytalan rendetlenségben vannak széjjel szórva. Ezek a csillagcsoportok közönségesen csillaghalmazoknak neveztetnek.
Némely csillaghalmazban a csillagok oly sűrűn vannak egymás mellett, hogy szabad szemmel nem választhatók széjjel, egyetlen felületet alkotnak, mely gyengén derengő fényével világító felhő foszlánynak látszik. Távcsövön át a legtöbb csillaghalmaz ezernyi kicsiny csillagra bomlik szét, melyek a legkülönfélébb csoportokba sorakoznak. Rendesen igen kicsiny fényüek, nagyságuk általában nem haladja meg a 6-od rendű csillagokét; nagyobb részük azonban 10-14-ed rendű.
A szabad szemmel látható csillaghalmazok közül legszembetünőbb a Fiastyúk (Plejadok) csoportja a "Bika" (Taurus) csillagképében. Gyenge látásu szemnek mint kicsiny fehér felhő tünik elő, az erősebb szem már 6 csillagot különböztet meg benne, ezek közül a legfényesebb "Alkione", 3-ad rendü, különben η Tauri névvel bir; nevezetes arról, hogy Maedler az állócsillagok azon rendszerében, melyhez bolygórendszerünk is tartozik, ez Alkyonét tartotta a gravitáció középpontjának. A Plejadok többi csillagai közül "Elektra" és "Atlas" 4-ed rendü, "Merope", "Maja" és "Taygeté" 5-öd rendü, "Plejone" és "Coeleno" 6-od rendü, "Asterope" I és II 8-ad rendü csillagok. Kisebb távcsővel 100-150 csillagot is számlálhatunk a Plejadok csoportjában.
Közelükben van a Hyadok halmaza az Aldebaran (α Tauri) 1-ső rendü csillag mellett; ennek nagy fénye miatt a halmazt szabad szemmel csak nehezen láthatjuk.
Igen ismert és szabad szemmel is kivehető halmaz az ugynevezett "Berenice haja" a Szűz csillagképe fölött. Szép csillaghalmazt képeznek a Praesepe csillagai ε Canceri közelében. Az ikrek (gemini) csillagképében is van egy igen szép csillaghalmaz. Mindezek többé-kevésbé durván elszórt csillagokból állanak úgy, hogy már gyönge távcsövekkel kitünően megfigyelhetők. Vannak azonban olyan csillaghalmazok is, melyeket csak erős nagyitójú távcsövekkel tudunk csillagokra szétbontani, miért is sokáig világító ködfoltoknak tartották. Ilyen nehezen szétbontható csillaghalmaz van a Cassiopeiaban, Tukanusban, Herkulesben stb.
Kétségtelen, hogy az állócsillagok csoportosulása némely esetben csak a nagy távolságnak tudható be, mely közöttük tátong, s csak optikai tekintetben, alkotnak csoportot. Valószínű azonban, hogy a csillagok némely halmaza physikai tekintetben is összefüggő egészet képez, s a csillagok valóságos Naprendszerekben sorakoznak. Az utóbbit különösen a golyó alakban tömörülő csillaghalmazokról állíthatjuk, melyeknél a physikai összefüggés nagyobb valószínűséggel is bir.
A Herkulesben fekvő csillaghalmazt Halley látta először 1714-ben s gyenge fényű ködfoltnak irja le. Herschel W. a ködfoltnak vélt világító felhőcskét csillaghalmazra bontotta szét nagy optikai erejű távcsövével. A csillagok benne itt-ott sűrűbb csoportokat képeznek, némely helyen pedig igen megritkulnak úgy, hogy aránylag sötét régiókat találunk benne, melyek sugárszerűen elágaznak.
A csillaghalmazok nincsenek szabályosan elszórva az égboltozaton, hanem a "tejút" közelében fordulnak elő nagyobb számmal, mint az ég más tájain. Az egész "tejút"-nak nevezett világos öv, mely mint egy éjjeli szivárvány a látóhatár fölé emelkedik, a csillagok millióiból alkotott csillaghalmaz.
A csillagok száma egyes halmazokban ezrekre rug. Herschel W. a Centaurusban levő csillaghalmaz; csillagait megszámlálta, s akkora területen, mint a Telehold tizedrésze, 5000 csillagot talált.
Némely csillaghalmazban feltünő nagy a változó csillagok száma. Bailey J. 87 változó csillagot számlált össze a "Messier 3"-ban, s valószínű, hogy a csillagok 9/10-ed része változó fényű. Vannak ismét csillaghalmazok, melyekben alig találni változó fényű csillagot; igy a Herkulesben fekvő nagy csillaghalmaz 2000 csillaga közül egyetlen egy sem változó fényű.
II.
A ködfoltok gyengén világító felhőkhöz vagy ködhöz hasonló képződmények az égen; anyaguk a színképi vizsgálatok szerint gáznemű. A nagyító üveg feltalálása óta a ködfoltok felfedezése gyorsan haladt előre, s ma már ezrekre rug a számuk. Némely ködfoltról a színképelemzés utján kiderült, hogy összefüggő, szalagos színképe van: tehát nem áll egyes színes csíkokból, mint a ködfoltoké általában; miből azt következtetik, hogy anyaga nem is gáznemű, hanem szilárd vagy folyós testekből van összetéve; tehát csillaghalmazt alkot.
A nagy kiterjedésű ködfoltok rendszerint igen gyenge fényűek és elmosódottak, s csak a legnagyobb távcsövekkel láthatók. Herschel W. az ismert ködfoltok területét összesen 200 foknyi kiterjedésűnek becsülte.
A ködfoltok alakja igen külömböző. Három fő alakot találunk: vannak gyürüs, csigavonal alaku és köralaku ködfoltok. Szép gyürüs ködfolt van a Lyra, Andromeda és az Orion csillagképében. Csigavonal alaku ködfolt a Vadászkutyákban levő; erős csavarodásokat mutat a "Nagy medve" csillagképében levő ködfolt is. Az Andromeda ködfoltja a látásvonalra igen hegyes szög alatt hajlik, s a gyürü, hosszú, elnyult ellipsisnek látszik. A ködgyürü középpontjában fényes mag van. A gyürü több részre bomlik s az egyes gyürük között sötétebb térközök láthatók. Az Andromeda ködrendszere igen hasonló a Saturnus bolygó gyürürendszeréhez.
A Lyrában levő ködfolt a látásvonalra majdnem merőlegesen áll, a gyürüt ezért köralakunak látjuk. A gyürü közepén Gothard E. a photographia segítségével kicsiny csillagot fedezett fel.
A köralaku ködfoltok már gömbbé tömörültek, s a bolygókhoz hasonlók. Ezek valósággal óriási tömbök gázállapotban levő s izzó anyagból. Színük kékeszöld. Egyik-másik elliptikus alaku, éles körvonalakkal, vagy gyengén elmosódó szélekkel. Nem ritkák a kettős ködfoltok sem. Ezeknél a középen rendesen erősebb sürüsödést, határozott magot külömböztethetni meg.
Köralaku ködfolt van a "Halak," a "Nagymedve" és az "Andromeda" csillagképében. A kettős ködfoltok physikai összefüggését mutatja azon körülmény, hogy némely esetben mind a két ködfoltot még egy külső gázburok veszi körül, mely alakjánál fogva hozzájuk tartozónak bizonyul. Egyes ködfoltoknál a mag oly erős sürüsödést mutat, hogy fénye csillaghoz hasonló és a színképi elemzés izzó folyós anyagot deritett ki azokban.
A legragyogóbb és legszebb a ködfoltok között az Orion-köd. Sajátságos alakját polyphoz, pillangóhoz vagy oroszlán nyitott torkához hasonlitották. Alakja a valóságban szabálytalan s több részből áll. A legbelsőbb mag szabálytalan sokszöget képez, mely az egésznek a legfényesebb része. Ennek belsejében régóta ismert négy kicsiny csillagot találunk sötét mezőben, melyek a hires Orion-trapéz neve alatt ismeretesek. Ujabban még kettőt találtak ott, igy összesen 6 csillag van benne. A belső magból számtalan sugárnyaláb ágazik kifelé, melyek üstökösökhöz hasonlóan csóvákat képeznek körülötte, s ívesen hajlanak hátrafelé. A belső magot és a csóvákat végül gyenge ködburok veszi körül.
Az eddig fölfedezett ködfoltokat Dreyer katalogusba foglalta s összesen 7840 ködfoltról tesz emlitést. A photographia különben kimutatta, hogy a világür nagy területeken ködnemü gázanyaggal van megtöltve s úgy látszik, hogy az egyes, különállóknak vélt ködfoltok között anyagi áthidalások vannak, melyek a ködfoltokat egymással szerves összeköttetésbe hozzák. Ilyen áthidalásokat találunk a Plejádok csoportja körül kiterjedő ködfolttól a szomszédos ködfoltokhoz. Az Orion-ködfolt környékén is vannak nyomai a szomszédos ködfoltok felé húzódó áthidalásoknak.
A világegyetem mérhetetlen távolságaiban talált gáznemü tömegek nagy valószinüséggel alakuló világrendszerek, melyek jelenleg a fejlődésnek még igen kezdetleges fokán vannak. Arra mutatnak különösen a csavarodást feltüntető ködfoltok, melyekben a csigavonalu csavarodás mozgásra vall, olyan természetü mozgásra, mint amely a Kant-Laplace-féle elméletnek megfelel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Csillaghalmazok és ködfoltok.
