21. nap

Maria kinyitotta a szemét. A leengedett redőny alig engedett be valami kis fényt a szobába, így csak néhány napsugár táncolt a falon. A lány ahogy kinyitotta a szemét érezte, hogy valaki fogja a kezét a félhomályban viszont alig lehetett kivenni akármit is ezért Maria nem tudta, hogy ki az. Lassan felült az ágyon és másik kezével megfogta a redőny fogantyúját ami mögül szinte elő törtek a szikrázó sugarak.

-          Kousuke?? – csattant fel meglepetten Maria, mire a fiú álmosan kinyitotta a szemét.

-          Jó reggelt!... – szólalt meg fáradtan mosolyogva a fiú is, aki még mindig az ágy mellett térdelt és Maria kezét fogta.

-          Te egész éjjel itt voltál és… Hogy tudtál így aludni?! – pislogott meglepetten Maria, de Kousuke csak vállat vont.

-          Fogalmam sincs.. Csak veled akartam lenni. Tudom, hogy rosszul esett ez az egész és… És én is „elég” szemét voltam..

Maria egy pillanatig maga elé nézett majd gondolat menete végén elmosolyodott és a zavartan figyelő Kousukére nézett.

-          Köszönöm!.. Tényleg nagyon rendes vagy. – szólalt meg végül a lány majd a kezükre pillantott. Kousuke ezek láttán még zavartabb lett mint eddig. Látszott rajta, hogy tényleg megbánta amit tett és Maria minden mozdulatát figyeli és nagyon a kedvére akar tenni, hogy ki tudja engesztelni.

-          Ööö.. Bocsi. – nyögte ki végül a srác majd elengedte Maria kezét. A lány elnevette magát majd Kousuke vállára téve a kezét felállt az ágyról.

-          Semmi baj. Nyugi… - mosolygott Maria majd elindult az ajtó felé és átbaktatott az egész villán egészen a fürdőszobáig, hogy lezuhanyozhasson. Eközben Kousuke is kikászálódott a szobából ahol rögtön Zoeyval találta szemben magát nameg egy hatalmas öleléssel.

-          Szija Kous! – mosolygott fülég érő szájjal a lány.

-          Áh… Jó reggelt Zo! – köszönt vissza Kousuke közben körbe pillantva a villán, tekintetével Mariát kereste.

-          Ma mit fogunk csinálni? – tette fel kérdését Zoey hatalmas csillogó szemeket vetve Kousukére.

-          Ömm… Tudnál várni egy pillanatot? – próbálta lerázni Kousuke és elindult, hogy előkerítse Mariát, de a macska lány végig ott lihegett a nyomában.

-          De most mit is keresünk? Nekem van valami meglepetésed? XD Vagy… gondolkodsz valamin? Elhagytál valamit? Segítsek?? Kousukeeeeeee! – terrorizálta továbbra is a fiút Zo.

-          Nem! Nincs meglepetés és igen elhagytam valami fontosat! Békén hagynál vééégreee??!! – szakadt végül el Kousukénél is a cérna.

-          Pe…persze. Jó.. Bocsánat! – lökte oda sértődötten Zoey. – Akkor lelépek! Csáó! – mondta azzal el is ment. Kousuke egy hatalmasat sóhajtott, majd lehuppant a díványra.

’Akkor már csak egy helyen lehet… A fürdőben. Oda inkább nem megyek utána…’ – gondolta magában Kousuke.

’ Pedig ma van a szüli napom… Szép meglepetés mondhatom!! Bunkó! ’ – elmélkedett Zoey is miközben a könnyeivel küszködött. ’ Úgy érzem már senkisem foglalkozik velem. Amikor Corina még itt volt valakivel csak-csak el tudtam beszélgetni de most… Drennel képtelenség szót váltani de ki is akarna vele társalogni… És már Kousuke is. Fogadok, hogy Maria jár a fejében… ’

Zoey azonban nem hagyta magát. Rögtön mindenkinek elmondta, hogy ma lesz a szüli napja, hogy lehetőleg ezek a dolgok eljussanak Kousuke füléve is persze nem az ő szájából.

-          Te figyi Dren! Ma lesz a szüli napom!

-          Tudom Zoey… - adta meg válaszát unottan Dren.

’ Nah jó Drentől mit vártam?? Nem egy pletykafészek. Nézzük… Hmmm… Kaname?... Nem! Mégjobb! Tessa!’ – gondolta Zo és már előre örült magában. Persze nem voltak rosszak a számításai mert ezután futó tűzként terjedtek a hírek a villában és alig fél órán belül már mindenki tudott a dologról, így Zoeynak már csak várnia kellett. XD

Alig néhány perc elteltével Kousuke meg is jelent a színen bocsánat kérő boci szemeket meresztve Zoeyra.

-          Na miaz Kous?.. Megtaláltad amit kerestél?

-          Ömm… Igen. – hazudta Kousuke de mondjuk valójában nem mert Maria csaknem egy órája szüttyögött a fürdőben XD – De… hallottam, hogy szülinapod van és úgy döntöttem veled töltöm a napot. Ajánlotta fel mosolyogva Kousuke Zoey pedig természetesen bele ment. Maria csak ekkor kászálódott ki a fürdőből az egész jelenetet végig nézve de nem reagált rá, mert a kedvét most semmisem ronthatta el meg amúgy is tudta, ha most kiveri a balhét azzal sem old meg semmit. Ezután estig nem történt túl sok dolog. Kousuke egész nap a kertben szórakoztatta Zoeyt. Úsztak a medencében, koktéloztak, hülyültek…stb.

-          Ez életem legjobb szülinapja Kousuke!!! - örvendezett Zoey, szorosan átkarolva a fiút.

-          És még nincs vége.. – mosolygott Kousuke, de Zo nem nagyon értette mire céloz. Viszont alig telt bele pár pillanat Zoeynak leesett mire utalt Kousuke mivel amint beléptek a kertről a villába, a lányt üdvrivalgás fogadta és mindenki egyszerre kiáltotta, hogy boldog szülinapot! Zo csillogó szemekkel figyelte a feldíszített nappalit és a sok lufit és kaját amit elő készítettek. Hamarosan beindult a zene is, Avril Lavigne-tól a Girlfriend és Maria robbant be totál nike cuccban és baseball sapkában.

-          Ezt a táncot neked készítettem a szülinapodra! Egész délelőtt ezen dolgoztam remélem tecceni fog! :P – szólalt meg Maria Zoey vállára téve a kezét majd bele kezdett a koreográfiába. Mindenki körül állta Mariát és csodálattal figyelték azokat a mozdulatokat amiket még pókember is megirigyelt volna. XD A tánc végén mindenki tapsolt és fütyült teljesen odáig voltak, főleg Kousuke és Zoey.

-          Nagyon ügyes vagy Maria!!! – ujjongott Zoey.

-          Igen. Született tehetség… - mosolyodott el Kousuke is.

-          Kousuke ugye táncolsz velem ha megkérlek rá? – tette fel kérdését mosolyogva Maria amíg Zoey valami piáért ment el.

-          Persze! – vágta rá Kousuke de közben eszébe sem jutott, hogy már Zoeynak is elígérkezett. Mikor Zoey visszaért Kousuke gyorsan egy kifogással lelépett Mariától és visszament Zoeyhoz aztán meg fordítva, szóval felválta hülyítette mind a két lányt. XD Csak akkor volt a gáz amikor a buli végén lassúzni kellett, mert erről egyik lány sem mondott le és nem tűrtek el semmilyen kifogást.. Kousuke gyorsan még a szám előtt bevonult a szobába gondolkodni…

’ Most kivel legyek…? Mariát nagyon szeretem de Zoeynak szülinapja van és megígértem! De… Mivan ha Maria ezért megutál? De Zoeyval sem akarok össze veszni! ’ – vacillált magában a srác végül úgy döntött, hogy Zoeyval fog táncolni végétére is mégiscsak az Ő szülinapja van és úgy tervezte, hogy Mariát majd kiengeszteli utána valamivel.  A zene beindult és mindenki akinek volt valakije egymással lassúzott. Kousuke nem mondott semmit Mariának hanem leállt rögtön táncolni Zoeyval így szegény Maria a tömegben kereste a srácot. Zoey viszont szemmel láthatóan nagyon élvezte, hogy végre kettesben ilyen KÖZEL Kousukével lehet ráadásul alig van fény így a pillanatot kihasználva lassan szó szerint lesmárolta a fiút. Kousuke elösször még fel sem fogta mi történik csak akkor kapcsolt amikor Maria elő tűnt előttük.

-          Zoey??? – lepődött meg teljesen a lány és hangja még a zenét is túlharsogta. Ekkor Kousuke reflexből eltolta magától Zoeyt és tök ártatlan ábrázattal Mariára nézett. [lol]

-          Én.. én öö… - hebegte Kousuke de egyszerűen semmi kézzel fogható dolgot nem tudott kinyögni..

-          Szóval így állunk! Miért nem mondtad meg, hogy Zoeyval akarsz táncolni? Itt kereslek vagy fél órája és… És ez!!! Elegem van, hogy mindig ez van! Miért nem tud velem senkisem őszinte lenni??! Elhiszed, hogy megértettem volna, ha őszintén elmondod?? De akkor meg mit szórakozol!!! Nem vagy poénos tudod??!!! – mondta Maria totál dühösen de könnyeit még ez a szívből jövő düh sem tudta vissza tartani.

-          Maria de nem érted!...

-          De igenis értem! Ne nézz totál hülyének kérlek!!! – ordibálta tovább Maria Zoey pedig csak a háttérben pislogott.

-          Tudom, hogy nem vagyok őszinte de féltem, hogy… - de Maria már nem hallotta Kousuke mondatának végét mert eltávolodott tőlük JÓ messzire és a fiú hangját elnyomta a hangos zene. Maria teljesen kibukott… Az elkövetkező 3 órát a koktélos pultnál töltötte és egyre alkoholosabb koktélokat kért a végén pedig már csak söröket ivott, de vödör számra.. Úgy hajnali 4 körül lett vége a bulinak, de addigra Maria már azt sem tudta hol van és össze vissza beszélt. Több villa lakó is próbálta rendbe hozni de túl sokat ivott így nem sikerült senkinek. Alig telt vele 1 órába már mindenki aludni ment csak Maria és Kousuke maradt a nappaliban. Kousuke leült a lány mellé a bárpulthoz…

-          Maria minden rendben…? – tette fel ezt az elég hülye kérdést a srác mivel amúgy is látszott Marián, hogy hót részeg.. XD

-          Persze Kousuke! Hiszen te mindig olyan odaadó vagy és mindig olyan figyelmes! Épp ezért szeretlek! De amúgy egy seggfej hazug paraszt vagy! És utállak! – hadovált össze vissza a lány. Kousuke is csak totál értetlen ábrázattal bámult rá.

-          Mit bámulsz?? Mennyél ahhoz a hülye cicamicádhoz! Engem hagyj békén!... Vagy meg akarsz ismerkedni az öklömmel?! – folytatta Maria és megpróbálta leütni Kousukét de totál félre célzott és egy halom koktélos poharat vert le ami millió darabra tört. Maria ekkor már nem bírta tovább, megszédült és erőtlenül dőlt le a székről de Kousuke elkapta és gyengéden átölelte.

-          Ehh… Nem vagy túl jó állapotban. Nem kellett volna ennyit innod…

-          Te csak fogd be! Még kioktatsz?.... – csuklott a lány, Kousuke pedig bevitte a szobájába és lefektette.

-          Nem kellett volna segítened!! Tudok járni!

-          Na igen persze… - mosolyodott el Kousuke.

-          Miért vagy ilyen kedves? Utállak érted??! – hisztizett tovább Maria.

-          Én szeretlek, remélem azért tisztában vagy ezzel…

-          Megint hazudsz… - fogta suttogóra a hangját Maria majd megcsókolta Kousukét. Arról ami aznap este történt… háth… +18 XD Gondolom mindenki sejti mire gondolok…

… Vajon Maria másnap emlékezni fog minderre?