20. nap/2. rész

Maria egy ideig mozdulatlanul állt és bár minden porcikája azt mondta, viszonozza a csókot Sousukének a lány végül mégis kapcsolt és most a szíve helyett kivételesen az eszére hallgatott. Hirtelen ellökte magától Sousukét és reflexből rögtön felpofozta. A fiú a pofon erejétől mire fel tudott eszmélni vagy egyáltalán mondani valamit, Maria már távol járt. Kaname is ledöbbenten állt a helyén. Nem tudta mit mondjon de magában nagyon örült, hogy nem avatkozott közben és a dolgok így alakultak. Ugyanakkor sajnálni is kezdte egy kicsit Mariát ami nála nagyon ritka eset volt, de már ő is bele gondolt abba amit vele tett és amit Sousuke tesz most szegénnyel… Kanaménak ökölbe szorult a keze és úgy döntött Maria után megy. Amint a kék hajú lány átvonult a tömegen a zene elhallgatott és hallani lehetett a villa lakók halk suttogását szinte minden felől… - Tenni kéne valamit, mert emiatt a csók miatt meg fogja ölni Mariát pedig nem is ő tehet róla…

-         Hát az tuti! – Hallatszott egy másik irányból, de Kaname nem foglalkozott velük. Tudta mit akar és mostmár elege volt ebből a kétszínű játszadozásból. Megbánta… Amikor kiért a bálterem ajtaján meglátta, hogy kint zuhog az eső és a limuzin ajtajánál egy lány zokog, de könnyeit elmossák az egyre sebesebben lezúduló esőcseppek. Maria volt az. Kaname elösször habozott oda menni. Előre lépett aztán vissza mintha valami rejtélyes erő visszatartotta volna.. A lány tördelni kezdte a kezét és egyre szomorúbban nézett Maria felé. Kaname tekintetéből őszinte együtt érzés sugárzott végül elhatározta magát és elindult volt riválisa irányába. Azt a zokogást amit eddig az eső kopogása és a falevelek susogása elnyomott most felerősödött. Kaname tisztán hallotta mennyire fáj ez Mariának.

-         Hagyj békén Kaname! Kérlek!! Én nem akarok kettőtök közé állni! Nem akarom elvenni tőled Sousukét! Hagyj magamra!!... Menj el! – mondta Maria keserű hangon és arcát a kezébe temette.

-         Nem azért jöttem, hogy ócsároljalak… Csak azt akarom mondani, hogy őszintén sajnálom. Tényleg amióta csak idejöttél szenvedsz. Semmi jó nem jutott neked. És ez főleg az én hibám. Tudom, hogy ezt már nem tudom sehogysem jóvátenni. De Sousuke sem. És ezt nem féltékenységből vagy magamnak akarásból mondom… De ne bocsáts meg neki! Döntésképtelen és ő is ugyanúgy játszadozik veled mint én. Sőt!... Néha még azt sem tudja miről van szó. Sousukén csak nagyon kevesen tudnak ki igazodni. Néha még én sem értem pedig már elég régóta ismerem….  – hadarta félhangosan Kaname amit egy hatalmas sóhajtás kísért, de egy percig sem nézett fel vagy épp Mariára.

-         Nem… - Maria felemelte a fejét, mélykék szemei pedig Kanamére vetültek. – Nem fogok neki meg bocsátani. De neked sem akármennyire is igaz volt és jól esett amit mondtál.

-         Tudom… Nem is vártam. – mondta végül Kaname majd lassan megfordult és vissza ment a bálterembe.

Ahogy belépett az ajtón Sousuke fogadta aki végig nézte az egész jelenetet.

-         Ka… Kaname! – próbálta keresni a szavakat Sousuke és megfogta Kaname csuklóját de a lány kicsavarta a sajátját Sousuke kezéből és ingerülten tovább menetelt.

-         Kérlek figyelj rám! – fordult Kaname után a fiú.

-         Nem érdekelsz Sousuke! Értsd meg… Itt van a határ. Ne lépd túl…

-         Épp ez az!.. Csak annyit, hogy…. Elmegyek.

-         Mi??? Azt nem lehet! – fordult meg hirtelen Kaname.

-         Már miért ne lehetne? – adta meg válaszát halál komoly és rideg tekintettel Sousuke.

-         Mert akkor… - Chidori egy percig elgondolkodott, majd előre billentette a fejét minta csak azt akarná tudatni a sráccal, hogy bele egyezett a dologba, majd nyelt egyet és könnyeivel küszködve eltűnt a tömegben.

’ Sajnálom Kaname… Sajnálom Maria… Észre sem vettem, hogy az egészről csak én tehetek. Nem vettek komolyan és csak most látom, hogy mi lett ennek a vége. Már előbb el kellett volna határoznom magam. De honnan tudhattam volna…? Nem lényeges… Elmegyek és mindenkinek így lesz a legjobb…’ – filózott magában a fiú és ahogy ezek a gondolatok jártak a fejében lassan ökölbe szorult a keze. Látszott rajta, hogy nehezére esik megtenni ezt a lépést, de kénytelen megtenni…

Miután a bálnak vége szakadt és a villa lakókat vissza szállították a villába csendesen telt az este. Maria a szobájába vonult és zenét hallgatott. Kaname a fotóit nézegette amin ő és Sousuke van. Kousuke és Zoey a konyhában szórakoztak az eprekkel, amit Dren már egyre féltékenyebben figyelt… Inuyasha és Kagome a nappaliban tévéztek egymás karjaiban… Sousuke pedig csomagolt.

-         Na de Sagara őrmester! Nagyon jól tudja, hogy csak úgy nem hagyhatja el a villát. Még akkor sem ha bejelenti, hogy feladja. Csak akkor mehet el ha kiszavaztuk innen… - mondta Tessa aggodalmas tekintettel miközben Sousukét figyelte. A fiú épp az utolsó ruháit dobálta be a bőröndjébe majd egy határozott mozdulattal lezárta azt.

-         Tudom. De kijutok. Ne féltsen… - mondta Sousuke egy mosollyal az arcán, bár ez a mosoly korántsem volt boldog.

-         De ezzel szabályt sért őrmester!! – ezúttal Tessa már kiabált. Látszott rajta, hogy nem akarja még ő sem elengedi Sousukét, mint ahogy Kaname sem.

-         Nincs más választás. Nem olyan nagy dolog. – mondta félvállról a fiú majd elindult a kijárat felé. Szinte senkisem figyelt fel rá mert mindenki a maga dolgával törődött, kivéve Kanamét és Tessát. Tessa nem ment utána csak felállt az ágyról még vetett egy szomorú pillantást Sousukére majd lassan becsukta az 1-es szoba ajtaját.

’ Nem szeretek búcsúzkodni… Jobb ha elengedem… ’ – gondolta magában szomorú ábrázattal Tessa. Viszont Kaname nem hagyta ennyiben. Határozottan Sousuke elé állt…

-         Csak a testemen keresztül Sousuke!!! Búcsú nélkül elmentél volna?? – vonta kérdőre a fiút Kaname.

-         Hát… - Sousuke hirtelen nem találta a szavakat és láthatóan azon filózott most erre mit is tudna válaszolni, hogy lerázza Kanamét mivel neki is nehéz volt a búcsúzkodás és nem akart még 1 balhét sem. Egy pár percnyi kínos csöndet követően Kaname szomorúságtól csillogó szemekkel Sousuke elé állt. Egy ideig a földet nézte majd tekintetét a fiú arca felé fordította.

-         Szeretlek Sousuke… Érted??! – suttogta Kaname a fiú gallérját szorongatva, majd lassan megcsókolta Sousukét. A fiú átölelte Kanamét és viszonozta a csókot de nem maradt… Lassan kiment a villa kapujához és kijátszva az őröket eltűnt a város forgatagában. Maria csak ekkor nyitotta ki az ajtót, de nem szólt semmit… Tudta, hogy Sousuke elment de úgy tett mintha mi sem történt volna. Könnyed léptekkel és lehajtott fejjel kiment a konyhába egy kis vízért. Tekintette össze találkozott Kousukéjével aki még mindig Zoeyval szórakozott. Maria arca megrezzent és gyorsan letörölte könnyeit, hogy lehetőleg ne lássa meg senki de már elkésett… Kousuke oda akart menni hozzá de a lány intett, hogy most lehetőleg hagyja békén, majd Maria vissza ment a szobájába és a sötétben gondolkodott azon, mi is az értelme annak, hogy idejött a villába. Hogy mennyire szerette Sousukét… És most mindennek vége… Látszólag mindenki veszített. Vajon mi lesz ezután….?