19. nap

Még aznap este Maria kiköltözött az 1-es szobából.

-         De Maria! Nem lényeges elmenned! Nem foglak zavarni ígérem! – próbálta rávenni a maradásra a lányt Sousuke, de Maria szinte átnézett rajta és egy szót sem szólt csak lendületesen folytatta a pakolást.

-         Mostantól a nappaliban fogok aludni! – szögezte le mosolyogva Maria, sokat mondó pillantást vetve Kousukére.

-         A… Kanapén? – kérdezte meglepetten a fiú miután Maria teljesen berendezte magának a helyiséget.

-         Igen! Itt valahogy sokkal jobban érzem magam mint az egyes szobában. Nem is értem miért. – adta meg válaszát boldogságot sugárzó arckifejezéssel a lány majd lehuppant a díványra. Kousuke elmosolyodott majd leült mellé Mariát nézve.

-         Mi az?.. Mit nézel? – kérdezte meglepetten pislogva Maria.

-         Elképesztő milyen hamar túl tetted magad a dolgon. Csodálatos vagy…

-         Hát… - próbált kibökni valamit Maria de valahogy semmisem jutott az eszébe.  ’ Valójában ez nem egészen így van… De azért örülök, hogy Kousuke már nem látja rajtam, hogy szomorú vagyok. ’ – Maria végig nyúlt a díványon a plafont fürkészve. Látszott rajta, hogy azért egy kicsit meg könnyebbült attól, hogy nem kell Sousukével egy légkörben lennie.

-         Azt hiszem… Én megyek is. – mondta Kousuke közben egy szomorú pillantást a lányra vetve. Maria rögtön felült.

-         De miért? Hiszen azt mondtad, hogy velem alszol. – utalt Maria Kousuke ígéretére.

-         Igen, de nem akarlak zaklatni meg semmi és… Szóval most gondolom egyedül akarsz lenni. – mondta Kousuke lehajtott fejjel, majd felállt. Maria hirtelen elmosolyodott és mielőtt a fiú egy lépést megtehetett volna átölelte.

-         Ne hülyéskedj. Mindennél jobban szeretném, hogy maradj… - suttogta a lány.

Eközben Kaname úgy döntött, hogy átköltözik Sousukéhez, Tessát pedig úgy intézte el, hogy altatót kevert a forró csokijába ezért a lány már 8-kor teljesen ki volt ütve…

-         Idefigyelj Sousuke! Remélem nem hiszed azt, hogy Maria komolyan gondolta ezt a „jaj Sousuke úgy szeretlek” románcot?? – kezdett bele hirtelen Kaname erélyesen Sousuke szemébe nézve.

-         Nem tudom… Nekem nagyon úgy tűnt, hogy ez fontos neki. – adta meg válaszát Sousuke.

-         Ne csináld már! Azt hittem neked is van annyi eszed, hogy rájöjj csak a villában lévő srácok kellenek neki!

-         Kaname mostmár fejezzük be.

-         Nem! És be is fogom bizonyítani! Most ugye kint alszik… Kousukével! – utalgatott Kaname kifelé tekintgetve.

-         Mire akarsz kilyukadni?...

-         Van egy tervem! – adta meg igazán rejtélyes válaszát Kaname majd hang nélkül kirángatta Sousukét a szobából és mind a ketten elbújtak a kanapé mögé.

-         Kaname te megőrültél?? – suttogta ingerülten Sousuke.

-         Dehogy, de más megoldást nem tudok. Majd figyeld csak meg! – bizonygatta az igazát Kaname.

Maria és Kousuke egymás mellett ültek de Maria arcán már korántsem volt észre vehető az az önfeledt vidámság mint pár perccel ezelőtt. Ezt Kousuke is észre vette és elhatározta hogy párnacsatát kezdeményez, hogy a lány jobb kedvre derüljön. Nem telt bele sok idő Kousuke bevetette magát és elég szépen fejbe találta Mariát egy párnával.

-         Mi a…? – kezdett volna bele a lány de még egy párnával találta szembe magát amit dühösen kapott le a fejéről. – Ne Kousuke! Ehhez most tényleg semmi hangulatom! – mondta dühösen Maria maga elé bámulva. De Kousuke nem adta fel és csikizni kezdte a lányt. Maria nevetésben tört ki majd hirtelen vissza vágott egy párnával.

-         Hát ezek elég szépen elvannak, nem Sousuke? – suttogta egy gúnyos mosollyal az arcán Kaname a fiúra nézve.

-         Hogy? – figyelt fel Sousuke aki eddig oda sem figyelt mert a stukkerével bajlódott.

-         Figyelj már oda te idióta, nem ezért vagyunk itt!! – mondta Kaname félhangosan majd hirtelen a szája elé kapott de miután látta, hogy Maria és Kousuke nem vett észre semmit megnyugodott és erősen oldalba bökte Sousukét aki ezentúl megpróbálta nyomon követni a történéseket. Mindezek közepette Kousuke hirtelen ráesett Mariára, de a lány szinte észre sem vette, mert még mindig alig bírta abba hagyni a nevetést. A fiú elmosolyodott és csillogó tekintettel Mariára nézett. Ekkor már Maria is leállt és Kousukére mosolygott. Kaname lélegzet vissza fojtva figyelte mi történik Sousukével ellentétben akit látszólag teljesen hidegen hagyott a dolog és mindig más felé pillantott. Kousuke erősen hozzá simult a lányhoz, Maria pedig hirtelen teljesen elpirult, de nem volt ideje semmit mondani, mert ajkai találkoztak Kousukéjével aki hosszan megcsókolta a lányt. Kousukét hirtelen magával ragadta a pillanat de hirtelen eszébe jutottak az aznap történt dolgok… ’ Sokat jelent neked?? Marhára érdeklődhet irántad, ha közben Sousukével flörtölget!!’ – hallatszott a fiú fejében Kaname hangja. ’ Sousuke… Sajnálom, hogy beléd szerettem… De sajnos nem irányíthatom az érzelmeimet… ’ – futott át a gondolatain Maria mondata is. A fiú hirtelen felült, de nem tudott mit mondani… Talán nem is akart. Maria is meglepetten kapott a fejéhez és csak egy mondatot tudott ki bökni.

-         Mi történt? – ezt igazából nem tudni mire értette. Talán arra, hogy Kousuke miért riadt vissza vagy lehet akár az is h. a mondat valami ilyesmi takart: Mi ütött beléd? Miért csókoltál meg? Hisz tudod, hogy Sousukét szeretem! Véleményem szerint ezt mindenki döntse el maga de a történésekre vissza térve Kousuke még mindig nem tudott kimondani egyetlen árva szót sem…

-         Sajnálom. – mondta végül a srác pár percnyi kínos csönd után. – Én… Nem akartam csak…

-         Ne szabadkozz Kousuke! Ezennel kiderült, hogy Maria egy ribanc aki két vasat tart a tűzben! – csattan fel hirtelen a dívány mögül Kaname.

-         Kaname mondtam, hogy nem kéne… - hallatszott Sousuke hangja is majd észre vette, hogy már nem is kéne rejtőzködnie így pár másodpercnyi várakozás után ő is felállt zavartan mosolyogva.

-         Ti kémkedtetek utánunk?? – kérdezte meglepetten Maria.

-         Nem, dehogy csak… - kezdett volna bele Sousuke de Kaname a szavába vágott.

-         Igen! És most lebuktál és legalább Sousuke is a szemtanúja volt annak amit tettél!

-         De hát… - hebegte Maria teljesen elképedve de Kaname rákontrázott…

-         Ne is próbáld tagadni, ha nekem nem a saját szemének csak hisz.

-         Értem. – nyögte ki Maria az első szót ami hirtelen eszébe jutott mert végig csak 1 mondaton járt az agya. ’ Nem sírok Kaname vagy Sousuke miatt! ’ Nem sírok Kaname vagy Sousuke miatt! ’ Nem sírok… ’

-         Kaname nem gondolod, hogy túl lőttél a célon??! – kiabált rájuk ingerülten Kousuke farkas szemet nézve Kanamével. – Ráadásul én vagyok a hibás nem Maria kezdte az egészet de ha ő kezdet volna ahhoz sem lenne semmi közöd!

-         Kousuke nem kell megvédened. Igazuk van… Én… Lehet, hogy tényleg egy ribanc vagyok aki 2 vasat tart a tűzben… Bár belül nem így érzem nem is arra törekszem, hanem csupán arra, hogy elfelejtsem Sousukét de úgylátszik mindent rosszul csinálok. Bocsássatok meg… - fejezte be végül Maria majd kiment a teraszra, hogy kiszellőztesse egy kicsit a fejét.