18. nap

Mindenki az étkezőasztalnál ült és a reggelién nyammogott, így Maria is ezt tette észre sem véve, hogy Kousuke folyamatosan őt bámulja, és azon ügyködik, hogy bele kezdjen valahogy. De végül, pár percnyi szünet után rászánta magát…

-         Figyelj Maria… Mit szólnál ahhoz ha mondjuk Inuyashával helyet cserélnénk? – Maria meglepetten a fiúra pillantott, majd nehezen lenyelte a falatot.

-         Helycsere? Mire gondolsz?

-         Hát, hogy én átköltöznék hozzátok Inuyasha meg az én helyemre. – szögezte le határozottan Kousuke félve a lányra pillantva, de Maria nem mondott semmit. Igazából azon járt az agya, hogy Inuyasha ebbe belement-e, de nem is kellett sokat ezen gondolkodnia mivel Inuyasha már egy ideje szúrós tekintettel nézett Kousukére, de most szavakba is öntötte ezt.

-         Kár, hogy én erről nem tudok!

-         Ööö… Hát igen! Most akartam veled is… Megbeszélni. – szabadkozott Kousuke.

-         Oké! A válaszom: Nem!

-         De Inuyasha! Neked nem mind1, hogy hol alszol?

-         És neked nem teljesen min1?? – kérdezett vissza ingerülten a srác.

-         Nem! – adta meg válaszát sértődött hangon Kousuke, majd kérlelő tekintettel Mariára nézett. – Maria kérlek vedd rá! Beszélj vele!

-         Ne fáradj, nem veszel rá! – szólt közbe Inuyasha, Maria pedig csak figyelt. ’Végül is nekem édes mind1 mi lesz épp ezért bele szólni sem akarok..’ – gondolta magában a lány az eseményeket figyelve. Ezt követően Kousuke legalább 3 órán keresztül könyörgött a félszellemnek, hogy jöjjön létre a szoba-csere és végül is nem hiába mert Inuyasha bele ment a dologba.

-         Jó-jó! Csak mostmár jó lenne ha befejeznéd, mert el nem tudod képzelni milyen idegesítő!!! – kiabált a fiúra erélyesen Inuyasha, de Kousuke nem foglalkozott vele, hanem már cuccolt is át az 1-es szobába.

Közben Maria egy újabb levelet kapott:

Szia Maria!

Hát nem mondhatjuk, hogy unalmasan telnek a napjaid! Nagyon sajnálom ami történt de remélem most már minden oké!!!! További jó szorakozást!

Végtelen puszi:

Réka

Maria már épp válaszolni akart a levélre amikor veszekedésre lett figyelmes.

-         Mi a fenét akarsz már megint itt Tessa?? Nem veszed észre, hogy állandóan te vagy Sousukével?? Már nagyon unhatja a búrád!! – hallatszott Kaname hangja.  A lány magához rántotta Sousukét majd a fiúba karolt. Tessa forrt a dühtől.

-         Hogy az én fejemet unja?? Nézz magadra Kaname! Állandóan ezt csinálod most is Sousukét ráncigálod! – ordította Tessa majd vissza húzta magához Sousukét. A fiú már teljesen ingerült volt de még mindig nem szólt semmit.

-         Én ráncigálom?? Ne röhögtess Tessa!!!

-         Csak ezt tudod mondani??

-         Nem!

-         De igen! – Sousuke feje már zsongott a veszekedéstől mikor hirtelen Maria kirántotta a két lány közül és kisétáltak a teraszra. Tessa és Kaname meglepetten néztek utánuk.

’ Hogy képzeli ezt az a kis… Azt hiszi mert mi veszekedünk attól ő még simán elviheti Sousukét?? ’ – gondolta magában Tessa és Kaname gondolataiban is valami ilyesmi fogalmazódhatott meg az arckifejezéséből ítélve.

-         Huh… Köszönöm. Azt hittem már végem. – sóhajtotta Sousuke fáradtan maga elé pillantva.

-         Nincs mit. Neked is lehet 1 szünnap. – adta meg válaszát mosolyogva Maria. Sousukéék intenzív sétába kezdtek a villa körül de ez sem tarthatott sokáig mert amikor a villa ajtajához értek Kaname az útjukat állta.

-         Khm... Felolvasandó levelem van, ami azt hiszem titeket is érint valamint nektek is szól. – mondta határozottan Kaname komoly pillantásokat vetve Mariáékra.

-         Olvasd. – mondták szinte egyszerre.

-         Szóval…:

Hali!
Levelem Sousuke-nek, Kaname-nek, és Maria-nak szól.
Sousuke!
Mit érzel Maria és Kaname iránt? Mert azzal amit most művelsz Kanamét teljesen tönkre teszed. Ezt a Mariát még csak néhány napja ismered, de máris mellé pártolsz! Gondolkozz el...
Kaname!
Téged nagyon sajnállak, és csak azt tudom mondani, hogy melletted vagyok! Kitartás!
Maria!
Neked igazából semmit nem akarok írni, csak olvasd el a fentieket!

Maria megilletődötten bámult Kanamére és már éppen mondani akart volna valamit amikor Sousuke közbe vágott.

-         Elmondanám, hogy amit írsz nem túl tisztességes, valamit már elmondtam, mit is érzek Kaname-kisasszony iránt, nem fogom… - Sousuke itt egy kicsit elhallgatott és elpirulva Kanamére nézett. – És nem fogom megismételni! Maria-kisasszony pedig csak egy jó barát semmi több nem értem, hogy ez a leveled mire is alapszik… És, hogy miből vetted le azt, hogy én valamit is érezhetek Maria-kisasszony iránt?! És miért tenném tönkre Kanamét? Igazából nem értem a lényeget!... Tegnap pedig szerintem ha Maria helyében lettél volna te sem örültél volna annak, hogyha ilyeneket vágnak a fejedhez! Vagy talán igen?? Most tulajdonképpen az a problémád, hogy megkértem Kanamét kérjen bocsánatot Mariától?? – fejezte be végül hosszú monológját Sousuke, majd Mariára nézett hátha neki is van valami hozzáfűzni valója. De Maria hallgatott. Ezek után nem tudott mit mondani. ’ Sousuke nem érez irántam többet barátságnál?? Azt hittem legalább… Nem! Minek is áltattam magam?..’

-         Maria-kisasszony... – szólalt meg újra Sousuke, de a lány rögtön a szavába vágott.

-         Kérlek nevezz ezentúl csak Mariának ha kérhetlek…

-         Értettem! – válaszolta határozottan Sousuke.

-         A levélre pedig csak azt tudom válaszolni  hogy sosem kértem Sousukét, hogy a pártomat fogja és nekem ehhez a dologhoz semmi közöm. Ráadásul egy sor sincs nekem címezve…

-         Hogy mondhatsz ilyet?? Semmi közöd?? Ezt úgy mondod mintha nem is laknál itt már vagy 3 napja!! Te flörtöltél Sousukével tisztán láttam és ne hazudj nekem! Ezt a dumát!! Nem várod el Sousukétől, hogy a pártodat fogja… Még szép, hogy nem!! – kiabálta Kaname teljesen kikelve magából.

-         Tudod mit?? Elegem van! Miért kell neked folyton a szavamba vágnod?? Azt hiszed neked mindent lehet! Nézz már magadba! – mondta Maria remegő hangon és Kaname már épp vissza akart ordítani valamit de a lány rögtön a szavába vágott.

-         És nem vagyok kíváncsi miket akarsz még a fejemhez vágni! Nem akarok veszekedni! – mondta Maria majd bevonult a szobájába hangosan becsapva az ajtót.

-         Ó a kis szent… - dünnyögte Kaname gúnyosan a lány után pillantva.

Eközben a nappaliban sem volt minden rendben mert Dren és Zoey veszekedésbe kezdtek. A fiú épp azért majrézott, mert Zoey tegnap megcsókolta Kousukét.

-         Zoey! Hányingerem van tőled!! Bárkit meg tudnál csókolni aki csak az utadba kerül?? És mivan azzal a szépfiúval?? Gondolom őt is magad mögött hagytad!

-         Ne beszélj így Markról, hanem nyugodtan valld be, hogy féltékeny vagy!

-         Azt tudod jól magadtól is cica!

-         Ne nevezz így! És különben is az csak egy játék volt, de közöd sincs a dologhoz!! – mondta Zoey a díványra huppanva egyenesen Kousuke mellé aki a tv-t bambulta.

-         Kousuke mond meg Drennek, hogy csak játék volt! Vagy neked többet jelentett?... – kérdezte mosolyogva Zoey, de Kousuke látszólag oda sem figyelt arra amit a lány mondott a tv sokkal jobban lekötötte és félkómásan csak egy Aha-t tudott kinyögni, hogy úgy tűnjön mintha figyelne egyáltalán arra amit mond. Zoey teljesen ledöbbent Dren pedig totál kiakadt és dühösen Kousuke elé állt. A fiú csak ekkor kapcsolt és gőze sem volt arról, hogy mit is mondhatott az elmúlt 5 percben…

-         Mit mondtál te lúzer???

-         Hozzám beszélsz? – kérdezte meglepetten Kousuke mit sem értve a dologból.

-         Igen hozzád!! Ne merj nekem kikezdeni Zoeyval vagy velem gyűlik meg a bajod!

-         De nagy a szád te mutáns …… - sajna ezt a részt ki kell hogy sípoljuk és az ezutáni rész sem túl szívderítő, mert Dren úgy neki esett Kousukének, hogy verekedés lett a vége ami azt jelenti, hogy megszegték a villai szabályokat és majd büntetésben kell részesíteni őket…

-         Fiúk álljatok le! – kiáltotta Zoey de semmit sem használt végül Inuyashának sikerült lecsillapítani a kedélyeket, elég szépen szétszedve a „párocskát”. Zoey teljesen ki volt bukva ezért már ő is a szobát választotta menedékül a veszekedés és az utálkozás elől. Kousuke úgy érezte, hogy semmi köze sincs a dologhoz Drennek pedig túl nagy volt a büszkesége ahhoz, hogy odamenjen Zoeyt vigasztalni.

Mindezek közepette Kaname még mindig nem volt képes abba hagyni Maria szekálását.

-         Maria ne játszd itt az ártatlan főhősnőt ezzel a szobába zárkózásos baromsággal inkább gyere ide és beszéljük meg ezt a dolgot mivel ezzel nem érsz el semmit!!! Azt hiszed te vagy itt a sztár de nagyon tévedsz! Gyere ki nem hallottad??? – kiabált a lánynak az ajtón keresztül Kaname, de Maria nem válaszolt, Sousuke pedig úgy látszik, most túlságosan gyáva volt ahhoz, hogy Maria védelmére keljen. Nem tett semmit… Úgy gondolta jobb ha nem avatkozik bele a dolgokba.

-         Mi folyik itt? – jelent meg hirtelen Kousuke miután egy kicsit lehűtötte magát.

-         Maria játszza megint az eszét!

-         Már megint miket vágtál a fejéhez??

-         Semmit! Csak nem képes kijönni!! – mondta Kaname és hármat dörömbölt az ajtón. – Ezt nem hagyhatom annyiban! Tisztázni kell a dolgokat mert már elegem van abból ami itt folyik! – kiabálta még hangosabban a lány, hogy Maria biztosan meghallja. Kousuke megpróbált bemenni hozzá de az ajtó zárva volt.

-         De Kaname az, hogy vele ordítozol megint nem megoldás!! – kiabálta vissza Kousuke.

-         Mit tudsz te erről??

-         Nagyon is sokat! Maria sokat jelent nekem és nem fogod tönkre tenni!

-         Tönkre tenni? Sokat jelent neked?? Marhára érdeklődhet irántad, ha közben Sousukével flörtölget!!

-         Mi?..

-         Te még nem tudtad?? – Maria a szobában a párna alá dugta a fejét hallani sem akarta mi zajlik kint. ’ Nem tudom mit csináltam rosszul… Ekkora nagy bűn, hogy bele szerettem Sousukébe? Nem kényszeríttetem semmire… Senkinek sem akartam rosszat… Egyedül Kousuke volt az akiben megbízhattam de most tuti, hogy ő is haragszik… Nem vagyok ide való… Jobb lesz ha elmegyek… ’ – gondolta magában Maria miközben könnyei patakokban eredtek meg és folytak végig arcán, majd gyorsan előkapta a bőröndjét és elkezdte a cuccait bepakolni. Alig fél óra elteltével Kousuke és Kaname még mindig folytatták vitájukat. Maria elfordította a zárat megmarkolta a bőröndje fogantyúját és határozottan kilépett az ajtón.

-         Ma… Maria. –szólalt meg hirtelen Kousuke amint meglátta a lány kezében a bőröndöt.

-         Azthiszem… A legjobb lesz ha elmegyek. Miattam van ez a sok veszekedés jobb lesz nélkülem mindenkinek. – jelentette ki végül Maria egy halovány mosolyt csalva az arcára de még mindig könnyezett. Kousuke megpróbálta rábeszélni, hogy maradjon de sikertelenül…

-         Maria, kérlek maradj! – állt fel hirtelen Sousuke is de a lányt már ez sem tudta meghatni.

-         Nem maradok. Sousuke… Sajnálom, hogy beléd szerettem… De sajnos nem irányíthatom az érzelmeimet… Kousuke… Tőled is bocsánatot kérek… Mindenért! Mert te mindig kitartottál mellettem de sosem tudtam eléggé meghálálni… - mondta szomorúan Maria majd a villa kapuja felé kezdett rohanni de az zárva volt.

-         Sajnálom kisasszony de majd csak az 1 hét letelte után hagyhatja csak el a villát. – közölte vele a kapuban álló őr. Maria erőtlenül engedte le kezéből a bőröndöt és hirtelen térdre esett. Nemsokkal ezután Kousuke térdelt le mellé szorosan átölelve a lány.

-         Ha már itt kell maradnom… Megfogadom, hogy soha többé nem sírok Kaname vagy Sousuke miatt! Nem fogok bele avatkozni az életükbe… - suttogta elcsukló hangon a lány majd visszaölelte Kousukét.