15. nap

A villában hatalmas volt a zsongás már kora reggel mivel tudták, hogy eljött a kiszavazás napja. Szinte mindenki azon izgult, hogy vajon most ki fog kiesni, mivel senkisem akart. Csak Sakura maradt teljesen higgadt és szomorú… Higgadt azért mert ő ugye nem eshetett ki hanem kötelező volt elmennie szomorú pedig azért mert Narumival nem sikerült dűlőre jutnia és nem alakultak túl jól a dolgok közöttük…

- Mind1… Ha maradnék úgyis csak agyon nyúznánk egymást és folyton veszekednénk… Ebből már nincs kiút… - suttogta elcsukló hangon a lány amint a cuccait pakolta sötétkék bőröndjébe. Valaki hirtelen benyitott a szobába. Sakura hirtelen felnézett de nem pillantott a háta mögé csak maga elé bámult.

’ Narumi… Biztos azért jött, hogy kibéküljünk. Így… Utoljára. ’ – gondolta magában Sakura szinte meghatódva.

-         Máris mész? Kár… - hallatszott egy női hang a lány háta mögül. Sakura csalódottan felsóhajtott, mert tudta, hogy csak Corina az, aki beszélni akar vele.

-         Mond, mit szeretnél?..

-         Mást vártál igaz? Csak azért jöttem, hogy segítsek… Mivel lassan én is készülhetek a pakolásra.

-         Hogy?? – nézett a lányra Sakura meglepetten, majd az utolsó ruhadarabját is begyömöszölte a táskába.

-         Most meg miért csodálkozol?? Szerintem mindenki számára nyilvánvaló, hogy én fogok kiesni. Nem is értem miért stresszel mindenki. – adta meg válaszát Corina leülve az ágyára, majd előkapott egy teáscsészét és szürcsölni kezdett. Sakura nem válaszolt… Valahol a szíve mélyén azért sajnálta Corinát.

’ De ezt végül is csak magának köszönheti… ’ – futott át a mondat Sakura gondolatain amint becsukta bőröndjét.

Eközben egy levél érkezett Kousuke számára…

SZIA KOUSKE!

MARIA VÓK ÉS HALLOTTAM, HOGY SZÁMÍTÓGÉPEKET TÖRSZ FEL! A KÉPET PEDIG MAJD ALÁÍROM NEKED!

SOK PUSZI:

MARIA

Nah kezdjük az egészet az elején… Kousuke tegnap megpróbálkozott a villa számítógépének feltörésével és sikerrel is járt… Kicsit utána nézett ki lesz a következő sztárvendég, és amint meglátta a képét azonnal oda volt érte, szinte rá sem lehetett ismerni sőt még ki is nyomtatta (mármint a képet). Ezért eredetileg kizárás lett volna a villából, de Maria ( a következő sztár vendég) kedvéért másképp oldottam meg a dolgot. Szóval… Egy időre kivontam a forgalomból de azt hiszem már jobban van. :D

-         Kousuke! Levelet kaptál! – hallatszott Zoey hangja aki jelenleg ápolta a fiút.

-         Bocs de nem igazán hallom. Még mindig zsong a fülem és szét megy a fejem. Beszéld meg Ashitával…

-         Ashita gondolta, hogy ezt mondod ezért mondta, hogy mondjam meg, hogy ez a levél valami Mariától jött és, hogy örülni fogsz neki. – adta meg válaszát Zoey. Kousuke pedig egy ideig a plafont nézte, ki tudja mind gondolkodott talán későn jutott el a füléig a mondta de pár percet megtörő várakozás után Kousuke felpattant mintha már semmi baja sem lenne és kitépte a lány kezéből a levelet.

-         Jól vagy?... – tette fel meglepett kérdését Zoey, de Kousuke meg sem hallotta csak elmélyülten a levelet böngészte. – A barátnőd?... – folytatta Zoey a kérdezősködést szokásaihoz híven és egyre bizarrabb tekintettel figyelte a fiút.

-         Igen!

-         Tényleg??

-         Nem!

-         Mi?

-         Nem tudom! – mondta önfeledt mosollyal Kousuke.

-         Neked asszem elmentek otthonról vagy nem tom de nem vagy egészen 100-as az tuti… - dünnyögte Zoey leülve Kousuke mellé az ágyra.

„Felszólítunk minden villalakót, hogy fáradjanak a Titokszoba elé!” – zsongta át az egész villát ez a mondat, így Zoeyék nem tudták folytatni ezt az értelmes társalgást.

Ahogy ez mindig is megszokott történni a villa lakókat sorjában behívtuk a titok szobába és most Sakura véleményét is meghallgattuk, mert ha netán úgy jönne a lépés h. két lakóra ugyan annyian szavaznak akkor őrá hárul a felelősség, hogy eldöntse ki is hagyja el a villát.

Elösször Kagomét kérdeztük…

Kagome: Szerintem… Szóval én még mindig azon a véleményen vagyok, hogy Corinának kéne mennie.

Sango: Egyértelműen Corina!

Inuyasha: Narumi…

Tessa: Kaname! Takarodjon innen de minél előbb, mert már nem bírom a vinnyogását!

Kaname: Találd ki. (Ezalatt a mondat alatt Tessa szerepelt.)

Sousuke: Corina.

Corina: Nem tudok választani… Talán Kagome mert annyit nyavalyog!

Zoey: Corinát egyszerűen nem bírom elviselniiii!

Dren: Corina legyen…

Narumi: Talán Tessa.

Kousuke: Corina menjen, mert már kijárna neki…

Kaname: 1 szav.       Kagome: 1 szav.       Narumi: 1 szav.        Tessa: 2 szav.

Corina: 6 szav.

A villalakók leültek a nappaliban és még „tudatlanul” várták az eredményt. A levelet most Zoey kapta készhez…

Az eredmény megszületett… Reméljük mindannyian arra szavaztatok akit tényleg a villa falain kívül szeretnétek látni és jól átgondoltátok a dolgot. Most a közös döntésetek alapján… Az akinek ma el kell mennie… … … … … … … … … … … … … Corina.

-         Rendben, sziasztok. – dünnyögte halál nyugodtan Corina, bár azért látszott rajta, hogy mindjárt elsírja magát. Sakura mellé állt és vigasztalóan átölelte a lányt de az ellökte magától.

-         Hagyj békén!!! Nem szorulok rá más sajnálatára!!! – kiabált rá Corina, de ekkor már nem bírta tovább, a könnyei maguktól megeredtek. A lány rögtön ki akart rohanni de valaki megfékezte. Narumi volt az…

-         Ennyi? Így akarsz elmenni? – szólalt meg a fiú erősen szorítva a lány csuklóját.

’ Na persze Corinának ez bejön…’ – gondolkodott magában sértődötten Sakura, majd ő is elindult a kijárat felé és Corinára sem kellett sokat várnia mivel kitépne magát Narumi karjai közül és csak az volt a célja, hogy végre kikerülhessen a villából.

-         És te?... Sakura. – folytatta Narumi.

-         Mit akarsz tőlem? – a lány hirtelen megtorpant mintha földbe gyökerezett volna a lába és maga sem értette, hogy miért teszi. A fiú Sakura elé állt.

-         Még mindig haragszol? – tette fel kérdését Narumi miközben már alig volt távolság az arcuk között.

-         Sz…Szóval én… - dadogta Sakura egyre vörösebb arccal. ’ Most miért csinálja ezt? Bár nem mintha nem örülnék neki de… ’ – Sakurának viszont már nem volt ideje folytatni gondolat menetét mivel a fiú hosszan megcsókolta.

-         Sakura gyere…………már… - szólt volna neki Corina de ő is lehidalt attól amit látott. Ekkor hirtelen egy másik kocsi is befutott a villába amiből egy hosszú barna hajú, mélykék szemű lány szállt ki. Beletelt egy időbe amíg sikerült kikászálódnia a kocsiból és végig vonszolnia a csomagját a kerten de mikor beért az ajtóban Narumi és Sakura még mindig elvoltak foglalva egymással. A lány meglepetten tekintette végig rajtuk, majd a dühös Corinára pillantott.

-         Huh… Túl korán jöttem? – tette fel kérdését bizarr tekintettel Maria.

-         Dehogy is!!! Csak ezek összeragadtak és nem tudunk innen lelépni végre!! De nem érdekel! Én elhúzok a kocsival aztán itt hagylak Sakura!! HALLOTTAD AMIT MONDTAM??!! – kiabálta egyre hangosabban Corina.

-         Persze megyek már! – adta meg válaszát Sakura miután végre el tudott szakadni a fiútól.

-         Hát ez nem volt semmi amúgy sziasztok én Ma… - kezdett volna bele a lány de Sousuke rögtön letámadta.

-         Rutin ellenőrzés! – kiáltotta a srác kikapva Maria kezéből a bőröndöt.

-         Nane! – adta meg rövid de lényegre törő válaszát Maria visszavéve a táskát. Persze Sousuke rögtön elő kapta a stukkerét, mire Kaname közbe lépett és egy bazi nagyot sózott a fejére…

-         Elég Sousuke! Már megint nem tudod hol a határ! – kiabált rá a lány, majd Maria elé állt.

-         Szia! Kaname Chidori vagyok!

-         Öh… Maria! – mosolygott a lány.

-         Maria?... – hallatszott hirtelen Kousuke hangja aki az ajtófélfának dőlve támaszkodott mert még szédült egy kicsit a tegnapi miatt. Maria amint meglátta a fiút nehezen oda baktatott elé a bőröndjével,  elő kapott egy tollat, elvéve Kousukétől a fotót majd gyorsan és rutinosan alá írta a képét mintha évek óta ezt csinálta volna.

-         Kösz! – mondta Kousuke félkómásan de nem sokáig bírta, mert már nagyon szédült és hirtelen Mariának dőlt. A lány elmosolyodott, majd segített neki visszamenni a szobába.

-         Ki ez a liba már megint?... Nagyon nagynak hiszi magát! Már csak ő hiányzott ide így is mindig van valami balhé!... – dünnyögte dühösen Dren.

-         Elhiheted Dren én is úgy vágyom rád mint mókus az erdőtűzre. – adta meg válaszát mosolyogva Maria, majd hozzá kezdett a kipakoláshoz.

-         Nem hiszem el és még mosolyog……… - húzta el a száját a fiú.

-         Most meg mit nyavalyogsz Dren azt hittem ez az én szokásom! – nevetett Zoey majd követte Mariát és lassan így tett a fél társaság is persze Dren nem volt köztük. XD