9. nap

A lakók elég punnyadtan ébredtek kivéve Corinát aki még mindig repesett a boldogságtól a kiszavazás miatt, ráadásul még egy hangulat dobó levelet is kapott Rékától.:

Szia Corina!

Nagyon örülök, hogy hallgattál Narumira és nem Te estél ki! Nagyon örülök! Szerintem ha ezt a viselkedést folytatod minden sínen lesz! HAJRÁ CORINA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! HAJRÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!HAJRÁ!!!!!!!!!!!!!!HAJRÁ!!!!!!!!

Réka

Ezek után a lányra ismét nem lehetett rá ismerni… Újra elvégezte azokat a munkákat amiket előző nap és egy szót sem váltott Inuyashával. De az öröme nem tartott túl sokáig, mivel érkezett egy levél… És naná, hogy Dren olvasta fel mindenki előtt.

Kedves Mindenki!

Persze hogy a legtöbben Hiyonora szavaztatok, hiszen ő olyan idegesítő, nem úgy mint Corina, a szent, akit először mindenki utált, de aztán csodálatos módon megváltozott. És hogy mi ez a csodálatos mód? Na persze ez az ami senkinek nem tűnt fel!! hogy csak azért volt ilyen kedves mert nem akart kiesni! Az sem szúrt szemet senkinek, hogy az utolsó napon javult meg! Szegény Hiyono mondta amikor behívták a titokszobába,hogy csak a  kiszavazás miatt, de nem, ti a drága Corinát tartjátok benn. Majd megisszátok ennek is a levét! Ja és Narumi! Gondolom semmi bűntudat nincs benned, jól gondolom?

-         Hogyan?? – csattant fel hirtelen Corina. – Ez hazugság! Mindezt azért tettem, hogy meg tudjak változni! Azonnal hívjátok be azt a személy aki ezt a levelet írta!! Lesz hozzá 1-2 keresetlen szavam az tuti!!! – ordibálta teljesen kikelve magából a lány.

-         Corina állj le! Ez nem megoldás! – parancsolt rá Narumi és visszarántotta a díványra.

-         Ja igen, mi vagy te Narumi?? Az ügyvédem?? Mindenki nagyon jól látta, hogy Hiyono mennyire idegesítő volt!!

-         Corina Te is épp elég idegesítő voltál és épp elég embernek okoztál fájdalmat!! – szólt közbe Zoey is.

-         Igen arról meg ne is beszéljünk, hogy hogy van képed így beszélni Narumival amikor végig segített és támogatott téged! – kontrázott rá Kagome.

-         Igen! Nélküle már rég nem lennél itt! – szállt szembe már Sango is.

-         Na jó lányok elég… - próbálta hűteni a hangulatot Narumi. – A levélre válaszolva csak azt tudom mondani, hogy nincs bűntudatom és igen jól tudod. Mert Corina nem olyan amilyennek mutatja magát. Én tudom, hogy rejtőzik benne valami egészen különleges… És csak ezt próbáltam elő hozni belőle és egészen jól ment. Ha csak a kiszavazás napján tette volna ezt akkor ma miért tette meg ugyan azt? Én is féltem attól, hogy ez az egész csak színjáték lesz… De a mai nap rájöttem, hogy sikerült elérnem amit akartam. Szóval ezek után érdeklődve várom mit válaszolsz. És lehet, hogy igazad van és Hiyononak is… Hiszen még nem dőlt el semmi. – fejezte be végül a fiú. Csönd következett… Corina meglepetten bámult a fiúra, nem tudott mit mondani… A csöndet a villa ajtó nyitódása törte meg, amin egy lány lépett be.

-         Hali! – köszönt rájuk az ismeretlen lány. – A nevem Sakura! – folytatta tovább egyre bizalmatlanabbul mert az összes tekintet rá szegeződött de senki sem szólt egy szót sem. – Öh… Mi ez a nagy csönd?

-         Ugyan semmi csak az előbb épp egy drámai jelenet szemtanúi voltunk de ne is törődj vele. Kagome Higurashi vagyok, üdvözöllek a villában! – üdvözölte végre valaki Sakurát.

-         De ki a frász vagy te egyáltalán? – szólalt meg a háttérből Dren. (Nagyon "udvariasan".)

-         Sakura. Úgymond Sztár vendég…

-         Hehh… „Sztár vendég”. Soha életemben nem hallottam rólad.

-         Dren, pofa be!! Miért kell mindenkivel ilyennek lenned?? – kiabált rá a fiúra Zoey.

-         Jaj Zoey ne nyávogj már… Szétmegy a fejem. – cukkolta tovább Dren. Zoey egyre idegesebb lett.

-         Nah jó!... Te akartad!... Most véged! – mondta teljes határozottsággal Zoey és már átváltozni készült, hogy megtámadja Drent.

-         Nem tartanám jó ötletnek. Kizárnának érte…

-         Höh… Miért van mindig igaza?? – dühöngött tovább Zoey de már senkisem foglalkozott vele, szinte mindenki Sakura körül zsongott.

-         És honnan jöttél?

-         Hány éves is vagy?

-         Tulajdonképpen miért is vagy itt?

-         Jönnek még mások is? – hangzottak el a kérdések, mikre Sakura alig tudott válaszolni. Mire lecsillapodtak a kedélyek már elég szépen beesteledett és a villa lakók kisebb csoportokra tömörültek. Corina,Narumi,Sakura – Sango,Kagome,Inuyasha – Zoey,Dren,Kousuke – Kaname,Sousuke,Tessa. Közben Kousukének levele is érkezett.:

Szia Kousuke!

Szerintem összejöhetnél valamelyik lánnyal, hisz olyan "egyedül" vagy. Amúgy én neked szurkolok... ;)! Hajrá!!!

’ Azt hittem nekem nincs úgymond… „rajongóm”…’ – gondolta magában Kousuke meglepetten.

- Majd próbálkozok. – mondta a kamerába Kousuke amit egy kacsintás kísért.

Eközben nagyban folyt a beszélgetés a többiek között…

- És tulajdonképpen mi történt veled Corina? Figyelemmel követtem a villa létedet és tényleg nem voltál túl tisztességes… - kezdett bele a beszélgetésbe teljesen komolyan Sakura.

-         Miaz, hogy nem voltam tisztességes? Kikérem magamnak! Narumi is megmondta…

-         Igen de te meg sem köszönted neki. – szögezte le erélyesen Sakura.

-         E…Ez igaz.

-         Na és akkor? – kérdezett vissza a lány. Corina hallgatott…

-         Ne fáradj Sakura… Corina már csak ilyen. De már fejlődött. Egy kicsit… - szólt közbe Narumi.

-         De ezt azért te sem gondolod komolyan! – förmedt rá Narumira Sakura.

-         Mit?

-         Hogy nem várod el Corinától, hogy legalább egy bocsit kinyögjön! Ne nevettess! Erre talán még ő is képes lenne…

-         Mivan Sakura?? Te csak ne beszélj! Narumi ezerszer jobban ismer mint TE!!

-         Igen?? Épp hallottam amit mondott rólad és tényleg gyönyörű dolgok voltak… És ha ennek a fele is igaz lenne rád MÁR nem így viselkednél! – mondta Sakura szúrós tekintettel Corinára nézve majd Narumi felé fordult. – Téged pedig csak őszintén sajnálni tudlak Narumi… Nem fogom hagyni, hogy Corina a bábja ként rángasson ide oda! Nem veszed észre, hogy csak kihasznál??

-         De nagy a szád!! Még csak most jöttél és máris itt pofázol! – állt fel már Corina is. A két lány farkas szemet nézett. Narumi egy ideig őket nézte majd lazán felállt és elment. A 2 lány meglepetten pillantottak utána…

-         Ez is a te hibád te LIBA!! – folytatta a veszekedést Corina.

-         Gyerekes vagy… - válaszolta unottan Sakura majd odébb állt.

-         Hé!! Miaz, hogy csak így elmentek?? Hogy merészeltek itt hagyni?? Egyedül… - kiabált még utánuk Corina leginkább Narumi felé nézve. Valószínűleg azt várta, mint „hű szolga” Narumi majd megfordul és vissza megy de itt bukott el a dolog… Corina szomorúan ült le a beszélgető tömeget nézve, miközben Sakura automatikusan az 1-es szoba felé vette az irányt, mert Hiyono helyére került be (1.-es szoba: Corina,Inuyasha,Sousuke és mostmár Sakura)

-         Ööö…Bocs amiért még nem mutatkoztam be. Kousuke Asazuki vagyok. – jelent meg hirtelen Kousuke az 1-es szoba ajtajában, de Sakura nem hallotta mert mp3 lejátszóval a fülén végezte a kipakolást és a berendezkedés így Kousuke odaállt mellé, mire Sakura annyira megijedt, hogy hirtelen kirántotta a füléből a fülhallgatót és majdnem hátra esett de Kousuke elkapta.

-         Minden OK? – kérdezte a fiú miközben próbált úgy tenni mintha nem nagyon izgatná a dolog és hamar elengedte Sakurát.

-         Persze, köszönöm. – válaszolta mosolyogva a lány és közben kipillantott a szoba ajtaján ahol Narumi állt a terasz ajtó előtt a zuhogó esőt bámulva.