8. nap

-         Corina! Corina… - ébresztgette kora reggel Narumi a lányt.

-         Mit akarsz Narumi? – dünnyögte a takaró alól félálomban Corina.

-         Meg akarsz változni ugye?

-         Aha…

-         Akkor kelj fel és kezdjünk hozzá.

-         Majd inkább holnap… - zárta le a témát Corina és megpróbált visszaaludni, de a fiú nem hagyta.

-         Corina, ma lesz az 1. kiszavazás és, ha nem szeded össze magad…

-         Mi? – erre a mondatra már Corina is fölpattant.

-         Akkor, hogy döntesz?

-         Oké, de mit vársz tőlem. Mit csináljak?

-         Talán…

-         Talán mi?

-         Talán kérés nélkül kitakaríthatnád a szobákat, helyettem reggelit csinálhatnál és Kagome helyett elmosogathatnál és mindent úgy, hogy nem morogsz és végig mosolyogsz. Na? Képes vagy rá? – mondta végül Narumi, mire Corina nevetni kezdett.

-         Mi olyan vicces? – húzta el a száját Narumi.

-         Most te… Ezt komolyan gondoltad?

-         Naná.

-         Akkor neked teljesen elment az eszed. – jelentette ki unottan a lány és vissza feküdt.

-         Jó… Hát, ha azt akarod, hogy ki szavazzanak… A villában mindenki erről beszél. – mondta végül Narumi majd elindult a kijárat felé.

-         Narumi várj! – ült fel újra Corina.

-         Hm?

-         Talán… Mégis meg kéne próbálnom. – mondta Corina bár semmi kedve nem volt az egészhez. A lány hozzá is kezdett. Először a reggeli készítésével kezdte és amint a villa lakók ébredeztek meglepetten látták, hogy Corina csinálja reggelit.

-         Corina jól vagy? – kérdezte meglepetten Sango és Kagome szinte egyszerre.

-         Persze, miért kérdezitek? – kérdezett vissza Corina és egy mosolyt erőltetett az arcára.

-         Hát… Semmi…

A reggeli nem volt maga a tökély, sőt sokaknak nem ízlett, de nem mondtak semmit mert úgy voltak vele, hogy már az is nagy dolog Corinától, hogy egyáltalán reggelit csinál.

-         Na milyen volt? – kérdezte a lány a reggelire utalva.

-         Öh… Finom volt. – mondta mosolyogva mindenki Corina pedig elégedetten ment oda, hogy hozzá kezdjen a mosogatáshoz.

-         Corina hagyd csak, majd én megcsinálom, ha már ennyit fáradtál ezzel a finom reggelivel. – jelent meg a háta mögött Kagome.

-         Nem, Kagome! Majd én! – erősködött Corina majd hozzá is kezdett.

-         Oké. Ha ennyire akarod… – mondta Kagome meglepetten majd visszament Inuyashához. Corina amint ezt meglátta majdnem összetört egy tányért, de aztán sikerült türtőztetnie magát.

Eközben Kaname már kezdett bele unni a „hagyjuk egyedül Sousukét Tessával mert akkor majd minden jobb lesz” tevékenységbe és alig bírta ki, hogy ne menjen oda és üvöltse le Tessa fejét, mert a lány már egyre jobban ráhajtott, amit Sousuke látszólag nem nagyon bánt és ez Kanamének nagyon rosszul esett…

---

Corina erőtlenül dőlt le a villa nappaliában álló díványra és kétségbeesetten a plafont nézte.

-         Narumi, ennyi már szerintem épp elég volt így is eléggé meglepődtek… - könyörgött Corina kétségbeesetten Narumira nézve, aki egy újságot olvasott nem is figyelve a lányra.

-         Ennyi még nem elég…

-         Honnan veszed?? Nekem igen is elé… - de itt Corina megakadt mert még 1 levél került a kezébe.

Corina! Nagyon sajnálom amit az előző levelemben írtam! Csak kiakadtam azon amit csináltál. Most már belátom, hogy csak olaj volt a tűzre! Nagyon sajnálom! :-(

U.I: Remélem, hogy minden oké lesz és hallgatsz Narumira!

Réka

-         Mit mondtál, bocs nem figyeltem.

-         Semmit-semmit, megyek takarítani… - mondta Corina, majd eltette a levelet.  Miután a lány nagy nehezen végzett az össze szoba és a villa takarításával akkor sem állhatott meg mert kezdetét vette a kiszavazás. Először Sangot hívtuk be a titok szobába.

-         Szia Sango! Kérlek mond el kit szeretnél holnaptól a villán kívül látni és válaszodat kérlek indokold meg.

-         Hello Ashita! Én azt szeretném, hogy Hiyono essen ki, mivel nagyon idegesítő lány, nem itt van a helye… Először Corinára szavaztam volna de látom nagyon össze szedte magát és igyekszik.

Kagome: Szerintem Corinának kéne kiesnie. Nem való ide. Így is már eleget szenvedett…

Inuyasha: Narumi menjen és kész!

Kousuke: Hiyono. Teljesen kikészíti Narumit.

Hiyono: Corina menjen mert állandóan nyavalyog kivéve a mai napot de ezt is csak a kiszavazás miatt teszi, higgyetek nekem!

Narumi: Hiyono menjen, mert nem nagyon bírja ezt a villa létet…

Zoey: Hiyono essen ki, mert elviselhetetlen!!

Corina: Kagome! Elegem van belőle és szerintem még sokaknak.

Dren: Hiyono. Nem normális az a csaj…

Tessa: Kaname menjen, mert teljesen depis lett ettől a villa izétől.

Kaname: Tessa menjen el! Sousuke már nem bírja elviselni!

Sousuke: Véleményem szerint Hiyononak kén távoznia.

Végeredmény: Hiyono: 5      Corina: 2    Kaname: 1    Tessa: 1

A kiesett: Hiyono

A villa lakók már kint ültek a nappaliban mire megszületett az eredmény. A szomorú hírről levélben értesítettük őket, amit rögtön Dren kezébe nyomtak mivel ő állt mindig az ajtóban. :D De most hajlandó volt el is olvasni.

Sajnos ez a nap is elérkezett… Valakinek ki kell esnie de hát ez elkerülhetetlen volt, de tudnotok kell, hogy mindenki jól szerepelt. A kiesett pedig… … … … … … … … … … Hiyono.

A levél elolvasása után Hiyono teljesen ledöbbent arccal egy ideig maga elé nézett majd össze szedte magát és kikapta Dren kezéből a levelet.

- Az lehetetlen! Dren ne szórakozz! Tuti, hogy Corina esett ki! – kiabálta Hiyono, d amint ő is megnézte a levelet már látta, hogy tényleg az ő neve szerepel a papíron amitől rögtön könnyezni kezdett és átölelte Narumit. A fiú nem volt meglepődve hiszen már valamennyire megszokta, mivel Hiyono mindig őt ölelgeti.

- Ne sírj Narumi… Tudom, hogy majd írni fogsz nekem meg majd én is írok neked, de most…. Mennem kell. – szipogta Hiyono, szomorúan Narumi szemébe nézve. Na ezen már Narumi tényleg meglepődött. Még sosem látta Hiyonot ilyennek. De ez az „ilyen” hamar elszállt , mert a lány gyorsan visszatért eredeti énéhez. :D

- Na de mind1! Fel a fejjel és sok sikeeert! – kiabálta a villalakóknak Hiyono, még küldött egy-két puszit és kibaktatott az ajtón. Mindenki csöndben várt majd szinte egyszerre sóhajtottak fel. Igaz ami igaz… Hiyono ezen a héten tényleg sokat idegesített mindenkit de ilyen a természete és sokan épp ezért szeretik, de sokaknak ez még túl megterhelő volt… Ezután hamarosan minden vissza tért az eredeti kerékvágásba. Minden… Kivéve Corinát aki még mindig sokkban volt attól, hogy nem őt szavazták ki.

- Narumi, nagyon köszönök mindent. – állt a lány Narumi elé csillogó szemekkel.

- Öh… Nincs mit. – válaszolta Narumi mosolyogva.

---

Kaname viszont azóta is egyedül ücsörgött és emésztette magát Sousukén és Tessán.

’ Most már azért se megyek oda! És nem csak a levél miatt, hanem a büszkeségem miatt sem. De eddig is rájöhettem volna, hogy Sousukének tetszik Tessa… ’ – gondolta magában szomorúan Kaname és a kiszavazás óta a szóbájukban ült és magába roskadva bámult maga elé. Hamarosan kopogást hallotta és Sousuke nyitott be az ajtón. Kaname teljesen ledöbbent és hirtelen nem tudott mit mondani, hanem reflexből elfordult.

-         Mi a baj Kaname?.. Már több napja… Nem is beszéltünk. – kezdett bele kissé zavartan Sousuke. Vigasztalásban nem valami profi és ezt ő is tudta.

-         Érdekes, hogy észrevetted…

-         Kaname. – Sousuke a lánnyal szemben lévő ágyra ült és megfogta a kezét.

-         Mit képzelsz magadról Sousuke??? – kelt ki magából Kaname teljesen elpirulva és elég rendesen felképelte Sousukét.

-         Sajnálom én csak…

-         Nem. Te bocsáss meg…nekem. – vágott a fiú szavába Kaname egyre vörösebb arccal.

’Jaj ne Kaname ezt elszúrtad! Hogy pofozhattad fel?’ – pánikolt magában a lány.

-         Azthiszem ez már csak úgy belerögzült a kezembe. – próbált tovább magyarázkodni Kaname.

-         Semmi gond, nem haragszom. De kérlek mond el mi bajod.

-         Mind1 nem olyan fontos.

-         Ne csináld ezt! Tessa is ezt mondja akárhányszor csak kérdezem.

-         Te… Rólam kérdezgetted?? (Hehehe hogy ki lehet most akadva.)

-         Öh… Igen. Miért?

-         Semmi… - válaszolta mosolyogva Kaname majd átült Sousukéhez és a vállára hajtotta a fejét.