Ellépsz az ablaktól és kimész az ajtón. Az osztálytársad a szemköszti fanlak dölve vár rád. Mikor meglát, ellöki magát a faltól és jobbra mutat a folyosón. Megnyugtatóan hat rád, hogy ezeken a falakon nem kígyóznak különbő vezetékek. A folyosó végénél egy lépcsőhöz értek, amely  lefelé vezet. Sok sok szintet mentek lefele. Már úgy érzed hogy a föld középpontjába tartotok amikor végre elfogynak a lépcső fokok. Egy hatalamas, fehér fém ajtó tornyosul elétek. Minden erölködés nélkül, az osztálytársad kinyitja. Aztán betessékel... ezzel is azt mutatva, hogy ő nem tart veled. Belépsz hát. A terem mintha hatalmas monitorokból lene kirakva gömb alakúra! A közepén meg valami fura ülő alkalmatosság... lebeg! A semmi közepén ott lebeg egy szék? Nem hiszel a szemednek! Négykézlábra állsz és egyik kezedet meglengeted a szék alatt. Semmi! Az ég adta világon semmi!
-A széket semmi sem tartja a helyén. -mondja kuncogva mögötted a férfi. Vagyis, jobban mondva egy valami mégis. Gondolom a nagybátyád nem mesélt soha, arról, hogy kivagy és hogyan jöttél létre?
-Maga ismerte a nagybátyámat? -Meghökkensz. Eszedbejut az az ember aki mindigis a gondodat viselte. Az egyetlen rokond... tudomásod szerin. Felidézett emlékképe szomorúságot csal szemeidbe. Ő már egy éve meghalt és te tök egyedül élsz a házában.
-Igen, ismertem. Sőt! Munkatársak voltunk. Remek ember volt. Egy igazi nagy koponya. Még mindig nem tudunk rájönni, hogy hogyan hozott létre téged!
-Mi va'? Hogy érti azt, hogy "létre hozott"???
-Ohh, bocsáss meg. -A homlokára csap.-Elfelejtettem, hogy te még nem tudod ki vagy! Tessék foglalj csak helyet. -Leültet a lebegő székre. -Eléggé sokkoló lesz az amit most mondani fogok. - Egy pillanatra elhallgat, mintha még nem tudná, hogy hogyan kezdhetne hozzá. Aztán meg durr bele a közepébe! -Te nem vagy ember. Egy gép vagy!Az az ember, akit te a nagybátyádnak hittél készített el téged. Zseniális munka! A tested szinte teljesen emberi! Az agyad viszont -Itt megpaskolja a fejed.- egy gép.
-Mi a halál faszáról zagyvál itt nekem? -Tör ki belőled az indulat. Megfeledkezel arról, hogy egy felnőttel beszélsz. -Má' hogy lehetnék egy én gép? Folyton növök! Az ereimben meg vér folyik!
-Bizony! -bólogat- Mondom én, hogy mester munka!
-Na most hagyja abba! -Egész testedben remegsz a dühtől! Ekkora égbekiáltó ökörséget még sosem hallottál. 
-Gondolkozz egy kicsit! Mit tudsz a szüleidről? És mikor van a szülinapod?-Mintha jeges vizet zúdítottak volna a tarkódra! A szüleidről ugyebár semmit se tudsz... És ha jobban belegondolsz, sosem ünnepeltetek születés napot. Fogalmad sincs, hogy mikor születtél.- Had nézzek meg valamit.- szólal meg újra a férfi. Mögéd lép és valamit birizgál a koponyádon. Legnagyobb meglepetésedre úgy érzed mintha a fejed hátsó része szétnyilt volna!- Lenyűgöző! egyszerűen hihetetlen! -Áradozik a fejedet bámulva! Aztán visszacsukja és eléd ugrabugrál... majd jó szorosan átölel.- Ha tudnád mennyit kerestünk téged!
-"Ez egy idióta!"- gondolod nemes egyszerűséggel. -Mit akar tőlem? A rendőrség agyba főbe keres engem!
-Igen igen, tudom. -Elenged és hátrább lép.- De valahogy muszály volt elszakítanunk a jelenlegi környezetedtől!
-Mi va'? Maguk ölték meg azt a tanárt és aztán meg rám kenték az egészet?
-Hmm, nem, tulajdonképpen az te voltál.
-He?
-Nos, tudod, amikor a "nagybátyád" elkezdte a feltelepítésedet... történt egy kis hiba. Szerencsére még időben leválsztotta a problémás részt a programodról. Viszont a programod eme része elszabadult a neten. Úgy látszik elég nagy hatalma van még nélküled is. A baj oroszlánrésze csak az, hogy mostanában elkezdett embereket gyilkolászni. Mi nem vagyunk képesek megállítani! 

Dobj a dobó kockával:
ha 4est vagy 4esnél nagyobbat dobsz akkor menj a 37.-re
ha 4esnél kissebbet akkor menj a 38.-ra