Egy nap sütötte korház szagú szobába lépsz. A helységben egyetlen ágy van csupán. Most is fekszik benne egy beteg. Közelebb lépsz egyet.
-Na ne! - Most hátrálsz. Meglátod, hogy aki az ágyban fekszik az Te magad vagy! Tehetetlenül, eszméletlen fekszel egy korházi ágyban? Nem gondolkozol. Csak cselekszel. Odamész az ágyhoz és saját magadra fekszel. Valami fényt kezdesz látni. Ami persze tök erős. Behunyod a szemed. Mert attól félsz, hogy máskülönben megvakulnál. A fény alább hagy. Mostmár csak napfény szűrődik be személyaidon keresztül.
-Azt hiszem most már kezd magához térni. -Ez egy ismerős hang! Kipattannak a szemeid. Az osztálytársad ott ül az ágyad mellett. Mikor meglátod őt riadtan felülsz. Ő erre sírva fakad és a tenyereibe temeti az arcát. -Bocsáss meg! Kérlek bocsáss meg! Nem tudtam, hogy ez lesz belőle! - Már épp kezdenél megenyhülni mikor felnéz a tenyeréből és vigyorogva néz rád.- Csak vicceltem! Tudtam, hogy semmi bajod se lesz.-  Keresztbe állnak a szemei az ütés következtében... amit a párnáddal mértél rá. 
- Te lelőttél engem.
-Ja, de nem volt igazi a golyó...
-Először történt meg, hogy az elméd különvált a testedtől?- Most veszed csak észre! Egy férfi is van még a szobában!
-Mi az, hogy különváltam a testemtől? Mi ez a baromság?- A férfire nézel... mintha kissé hisztérikus volnál ;) Ő sóhajt egyet.
-Nem most akartunk beavatni... de úgy látszik  muszály lesz. Először is. El kellet szekítanunk téged az eddigi életedtől. - a válladra mutat ami be van kötve a lövés miatt- Nem tudhattad, hogy hol van a központ.
-Most a központban vagyok? -Meglepődve nézel körbe. Ugyan abban a kórház szagú szobában voltatok!
-Igen. A gyengélkedő szárnyban. Most vedd fel ezeket a ruhákat. 10 perc mulva gyertek az irányító központba. -Az ágy szélén levő ruhákra mutat aztán kimegy a szobából. Az osztálytársad vigyorog rád miközben kikászálódsz az ágyból kis hátul megkötős köpenyedben. Kínosan próbálsz odafigyelni, hogy semmid se látszódjon ki. Ő tovább mosolyog és az ágyadra könyököl. Te ingerülten krákogsz kettőt de nem veszi a lapot.
-Nem várnál inkább az ajtó elött?
-Hmmm, nem. Jó itt nekem. -Vészjósló tekintetet szúrsz át a fején. - Öhm, izé, vagyis asszem inkább kimennék.- végre egyedül vagy. Felkapkodod magadra a ruhákat. Meglepő módon pont jók rád. Kinézel az ablakon. Elég magasan vagy. A környék meg egyáltalán nem ismerős. Az ablaknál jó vaskos párkány fut végig a falon a következő ablakhoz onnan a következőhoz és így tovább. De azért a magasság miatt elég parás lenne rajta végig menni. 

Ha végigmész a párkányon a következő ablakhoz akkor menj a 35.-re
Ha inkább kimész az ajtón az osztálytársadhoz aki már vár rád akkor menj a 36.-ra