Egy kis részlet Sesshoumaru életéből, hogy többet megtudj róla. Sess születésétől-17 éves koráig...:
Kezdjük a legelején.Megszülettem.Apám Inutaisho,a keleti tartományok hatalmas ura.Nagyon kedves és nagyon szeretem!
Anyám Seiya,szintén kutyadémon.Kegyetlenné nevelt.Na őt nem szeretem,sőt félek tőle.
A nevem Sesshoumaru.Kutyadémon vagyok,japánul Inu-Youkai.
Az életemről a későbbi bejegyzésekben még olvashatsz.
Tessék egy kép amin kicsi gyerek vagyok :  Ari nem?! :)
|
CsaládomA családomról lenne szó.
Ő az apám,a keleti tartományok hatalmas ura.Nagyon kedves,nagyon szeretem aput:)
Abban különbözik a többi démontól,hogy nem bánt halandókat.Igyekszem én is ilyen lenni,de anyám sajnos rossz irányba befojásolja ezt... :((
Hát látjátok,nem szeretem őt...Félek tőle :( Nem akarok olyan lenni mint ő!Nem akarok gyilkolni...
De sajnos erre tanít..és ha nem teszem amit mond..büntetés a vége :((
Egyenlőre..ennyi...Majd még folytatom életem történetét. |
Mindennapjaim
Úgy gondoltam,írnom kellene valamit a mindennapjaimról:
Még elég kicsi vagyok,szóval általában kinn heverészek egy fa alatt a kertben...
Vagy ha nagyon ráérek akkor szitakötőket hajkurászok-az jó szórakozás,csak olyan nehéz elkapni azt a nyamvadt tonbo-t... :((
Sesshoumaru kinn rohangál a kertben,és egy kék szitakötőt üldöz.Inutaisho a fa alatt ül,és onnan figyeli fiát.
Sesshoumaru hasra esik,feláll és dühösen elvánszorog.Leül egy fa alá.Inutaisho feláll,és
utánamegy.-Mi baj fiam?-kérdezi.-Nem tudom elkapni ezt a nyamvadt szitakötőt-mondja Sesshoumaru.-Na ne
szomorkodj.-Inutaisho leül és az ölébe veszi fiát.-De ha egyszer nem sikerül...-Sesshoumaru szomorúan
néz.-Ne szomorkodj.-Inutaisho felemeli ökölbe szorított jobb kezét,és kiengedi
belőle a szitakötőt.Sesshoumaru elmosolyodik.-Most min vigyorogsz?-Inutaisho kiváncsian
néz fiára.-Semmin.-Sesshoumaru odabújik az apjához.Inutaisho átöleli a fiát.-Na..mi baj?...
-Semmi...-Sesshoumaru behunyja a szemeit-álmos vagyok...-Akkor aludj.-Inutaisho ráteríti
fiára a prémjét.Sesshoumaru elalszik...
-,,Milyen kicsi...˝-gondolja Inutaisho-,,olyan aranyos..és könnyen sebezhető...˝-A démon
magához öleli fiát.-,,Nem engedem hogy bárki is bántsa őt..˝
Ezen a képen apuval vagyok.Körülbelül öt éves lehetek...
Ezen a képen már ott van az öcsém,Inuyasha is,aki félvér..
Hát nagyjából még ilyenek a mindennapjaim.
Ez majd megváltozik,amint azt majd később olvashatod.
Minden megváltozik..
Az életem egy rosszabbik szakasza.Apa elmegy,anya nem enged el vele.
Ez nagyon rossz.Fájdalmas emlékeim vannak ebből az időből.
Ráadásul még elég fiatal vagyok,kb 13 éves...
Sesshoumaru egy sötét sarokban ül.Könnyek folynak le az arcán.Sír.Az anyja kiabál vele.
-Hányszor mondtam neked,hogy ne hagyj életben halandókat?!-De..de apa nem örülne
neki ha...-Sesshoumaru megpróbálja befejezni a mondatot,de Seiya a szavába vág.
-Sosem volt teljesen normális!A halandókat meg kell ölnöd!Nem életben hagynod őket!
-Ne sértegesd apát!-kiáltja Sesshoumaru könnyes szemmel.-Ne merj rá rosszat mondani!
-Hallgas ostoba kölyök!-Seiya pofonvágja Sesshoumarut.-Takarodj a szobádba,és
ne gyere elő!Én most elmegyek ételt szerezni.Irány a szobádba és ki se gyere!
Sesshoumaru szomorúan bemegy a szobájába.Elővesz egy kis tarisznyát,és vár.
Mikor az anyja elmegy,Sesshoumaru kijön a szobából.Bemegy a kamrába,és
ételt pakol a kis tarisznyába,majd kimegy az ajtón,és az erdő felé rohan....
Néhány óra múlva már messze jár.Egy kis faluban van.Zavartalanul megy végig
az utcákon,pedig mindenki őt bámulja.Egy kihaltabb utcán aztán leül a földre.
-,,Milyen szép hely..˝-gondolja.-,,Emlékeztet egy másik falura...de egész
biztos nem ott vagyok.Az már meg se lep hogy megbámultak..hiszen én
nem olyan vagyok mint ők...˝-Sesshoumaru nekidől egy ház falának.
-Bárcsak megtalálnám apát..-mondja halkan..-de fogalmam sincs merre lehet...
Sesshoumaru feláll és továbbindul a rizsföldek felé.Egész úton azon gondol-
kodik,merre lehet az apja.Egyszer csak egy ismerős alakot pillant meg...
Gyorsan eltűnik.Sesshoumaru követi...
Megáll néhány méterrel egy ház előtt..Megdöbben..
Csak bámul,és nem bír szólni..-Tényleg..apa az?...-suttogja magában..
-Ő az...biztosan...-Sesshoumaru elindul a ház felé....
-Apa!-kiáltja-Apa!....
Inutaisho felnéz...-Sesshoumaru?
A démon feláll és a fia elé rohan...-Kisfiam!
-Apa!-Sesshoumaru odarohan az apjához.Inutaisho magához öleli fiát.
-Jajj..de jó hogy itt vagy...-Inutaisho szemében könnyek csillognak.
-Hiányoztál,apu..-Sesshoumaru átöleli az apját.-Te is hiányoztál nekem...
Na..gyere be...Biztos elfáradtál...-Inutaisho és fia bemennek a házba...
Harcok..de miért?....
Életem egy nehéz szakasza.Anya nem hagyja annyiban szökésemet,és eljön értem.
Apa nem akarja hogy elvigyen.A veszekedésből harcok lesznek.Nincs sok bele-
szólásom de amikor besokallok....
Elég sokszor elegem van abból,hogy egymást ölik,miattam.Főleg apát féltem..mi van ha valami baja lessz?...
-Nem érted hogy itt akar maradni?!-kiáltja Inutaisho miközben kitér egy csapás elől.
-Nem hagyom itt!Ő az én fiam is,és vissza fogom vinni!-Seiya újabb csapást mér Inutaisho-ra.
-De ő itt akar maradni!-mondta Inutaisho,miközben félreugrott.
-Akkor is elviszem!
Sesshoumaru,aki eddig a sarokban ült,most előmászott...
-Nem..nem megyek..el...-mondta remegő hangon...
-Sessy...kérlek ne szólj bele..nehogy bajod legyen...-mondta halkan Inutaisho.
-Menj vissza a sarokba ostoba kölyök!-Seiya szeme megvillant-Úgyis el foglak vinni...
-NEM!-Sesshoumaru az apja és anyja közé ugrott.-NEM MEGYEK!-kiáltotta.Remegett a dühtől.
-ÉS HOZZÁD SE MEGYEK VISSZA!-Itt az anyjára mutatott.
-Apa...-Sesshoumaru hangja hihetetlenül kedvesen csengett az előbbi üvöltéshez képest.-Kérlek ne
veszekedjetek...A kedvemért...nem bírom nézni amit egymással tesztek..nagyon kérlek...hagyátok abba...
Inutaisho bólintott.Eltette a kardját,és leült a földre...
Seiya meredten nézett...-,,Ostobák...˝-gondolta.-,,Legyenek boldogok,egyszer úgyis megöli őket valaki..˝
Seiya megfordult,és elment.
Egy ideig nyugtom is volt tőle..de vissza fog jönni...meglátod...
Úgy látszik,minden rendben lessz ezután..egy ideig.
Anyám nem hagyja annyiban ezt,és megint el akar vinni...
Majd meglátjátok mi lessz ebből....
Azt hittem minden rendben lessz végre..
Teljesen normális életem volt...
Olyan amilyet mindig akartam....harc,fájdalom,na meg persze,az anyám nélkül..
Csak...nem lehetett ez így...mindig történik valami...
Sesshoumaru az erdőben sétál.Csak megy,nem is nézi az utat.
Egyszer csak valaki a háta mögé áll...Sesshoumaru megfordul..
Frászt kap...az anyja az...
-Mit..mit akarsz?..-kérdezi Sesshoumaru remegő hangon...
-Elviszlek..innen..-Seiya felkapja Sesshoumarut.-Itt az ideje hogy normális
nevelést kapjál!
Normális nevelés alatt a gyilkolást meg az ehhez hasonló dolgokat értette...
Sesshoumaru próbált kiszabadulni,de Seiya túl erős volt.
A démon dühös kiabálásával mit sem törődve elindult...és lassan eltűnt ...
Hát...nagyon dühös lettem...már akkor eldöntöttem,hogy amikor alkalom adódik rá,elszökök...
Nem ment olyan könnyen...már mindenhová magával vitt...Vadászni is...
Kb 17 éves koromban viszont újra meglógtam...de akkor már...késő volt...
Forrás: http://sesshyvilaga.freeblog.hu/ |
AJÁNLOM AZ OLDALT
