Nincsen rózsa tövis nélkül,
Nincsen élet bánat nélkül.
Ha valaki megbántana,
Gondolj vissza e szavakra.

Mindennap megszűnik valami,
amiért az ember szomorkodik,
de mindennap születik valami,
amiért érdemes élni és küzdeni.

Legyen a sorsod bármily mostoha,
E pár sort ne feledd soha!
Ma még nyíló virág az élet,
De a vihar téged is letéphet.
Akit szeretni tudsz, csak szeresd
És ne sírj, mert nem érdemes.

Ki azt mondja: imád,
Sose hidd el szavát.
Ki azt mondja: szeret,
Talán igaz lehet.
De az, aki rád néz, hallgat,
Nem beszél és nem szavalgat,
Annak add egész szívedet,
Mert az forrón és hűn szeret!

Ha most megkérdeznék tőlem
Mit jelentesz nekem?
Én felemelt fővel azt felelném:
Semmit, semmit-
Csak az egész életemet.

Ha majd egyszer, évek múltán
Hajad fehér lesz, kezed reszkető,
Kisunokáid közt üldögélve
A legkisebb egy könyvet vesz elő:
Nézd nagymama, egy könyvet találtam!
S te felnyitod e kis könyv fedelét,
S eszedbe jutnak a régi arcok,
Valaki, kit tán rég takar a sír
S kisunokáid félve összesúgnak:
Nézzétek csak a nagymama sír!

Az élet egy angolkeringő,
Melyet eltáncolsz a sírig.
Életed csak attól függ,
Kivel táncolod végig!

Sok szép emlékvers díszíti könyvedet,
Én itt hátul őrzöm őket,
Hogy el ne szökjenek.

 Szólj, gondolj, tégy jót,-
S minden szó, gondolat és tett
Tiszta tükörként fog
Visszamosolyogni Rád!

Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás,
A legfélelmetesebb felfedezés,
A legtanulságosabb találkozás.

Gyönyörű, ha valaki
Maga előtt célt lát,
S azt meg is valósítja
Tűzön-vízen át.

Ha majd egyszer ki fogsz lépni
Az élet kapuján,
Akkor ismered meg az életet igazán.
Szeresd az Istentől áldott Édesanyád,
Ki vigyáz szerető szívvel rád.
Ne csüggedj el, ha jön az óra,
S nem védhet meg jó anyád karja.
Két dolog függjön szemed előtt mindig:
Becsület, tisztesség, mely legdrágább mindennél.

Sok jónak és igaznak
Legyen szíved nyitva.
Ez a boldogságnak
Legelső titka.
Négy szót jegyezz meg csupán:
Egyet szeress, de igazán!