Másnap Sora arra ébredt, hogy dörög az ég és rögtön lefordult a függőágyról a térdig érő vízbe. Az eső pedig egyre jobban zuhogott…

-        Ó-ó! Ez nem jelent jót. – Mondta Sora, majd felállt és elindult a többiek felé, de nem találta ott őket.

-        Hát ez klassz… Mostmeg itt hagytak! Legalább szólhattak volna. – Sora megpróbált haladni az egyre magasodó víztömegben, de sehol sem látta őket.

Egy ideig befelé ment a dzsungelbe de, mikor már derékig ért a víz megkapaszkodott egy fában, mert nem bírt tovább menni. Sora egyre gyorsabban vette a levegőt és nagyon kifáradt ráadásul még meg is volt fázva, de egy kis idő múlva újra próbálkozott. Ez nem volt valami jó ötlet, mivel megbotlott és bele zuhant a vízbe a fejét pedig beverte egy kiálló kőbe. Sora rögtön eszméletét vesztette és élettelenül sodródott a vizen. Már egy jó ideje úszhatott így a vizen, mikor Yuri észre vette, aki szintén elsodródott a tábortól.

-        Sora! – Kiabálta Yuri és rögtön Sora után ugrott. Elkezdett úszni a lány felé, de ez egyre csak nehezebb lett, mivel a sodrás nem engedte közelebb férkőzni. Hosszas próbálkozás után sikerült elérnie Sorát és beúszott vele egy barlangba ahol még nem volt olyan magas a víz. Yuri óvatosan lefektette egy sziklára és nagyon aggódott Sora miatt. Yuri nem tudott mit tenni, szájon át lélegeztette Sora-t. Sora, nemsokkal később gyorsan felült és elkezdett köhögni.

-        Yuri! Megcsókoltál!! – Akadt ki teljesen Sora mikor végre szóhoz tudott jutni.

-        Dehogy is én csak…

-        Ne próbáld le tagadni, láttam!

-        Csak szájon át lélegeztettelek!  És talán mondhatnál egy kösz-t vagy valamit! – Sora-nak ekkor eszébe jutott, hogy mi történt és, hogy elájult.

-        Sajnálom Yuri én… Köszönöm! – Mondta Sora és átölelte Yurit.

Yuri nem ölelte vissza a lányt csak szomorúan az egyre szakadó esőt nézte. Sokáig voltak így és nem szóltak egymáshoz, majd végül mind a ketten elaludtak. Nemsokkal később Sora felébredt és leugrott a szikláról. Már nem esett az eső… Sőt! Hét ágra sütött a nap és újra kánikula lepte el a szigetet. Sora felébresztette Yurit és elindultak, hogy megkeressék Zoey-t és Elliotot. Elösször a táborba mentek vissza. Elliot már régen ott volt és megpróbálta újratákolni az összedőlt, kunyhónak nem nevezhető izéket. Sora megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor meglátta, hogy Elliot teljesen jól van.

-        Zoey hol van? – Kérdezte Elliot.

-        Tényleg! Zoey! – Mondta kétségbeesetten Sora, meg fogta Yuri csuklóját és elkezdett rohanni, hogy megkeresse Zoey-t.

= Remélem nem esett semmi baja! = Gondolta magában Sora.

Hosszas keresgélés után végre megtalálták. Zoey egy fának dőlve, ájultan feküdt. A ruhája meg volt tépázva vadmacska fülei és farka pedig kint voltak. Sora és Yuri pedig döbbenten nézték a lányt. Zoey rögtön fel is ébredt.

-        Yuri?... – Kérdezte halkan a lány, mivel még nem látott tisztán. Mikor végre teljesen magához tért meglátta Yuriék döbbent arckifejezését és rögtön a fejéhez kapott.

-        Jaj ne! A füleim!!! – Akadt ki teljesen Zoey és gyorsan eltakarta őket.

-        Mi volt ez Zoey? – Kérdezte meglepetten Yuri.

-        Semmi! Biztos csak képzelődtél! – Hazudta Zoey.

-        Nem. Én is láttam! – Válaszolta Sora. Ekkor Zoey szeme hírtelen vörösen kezdett izzani, a karmai megnőttek és ezeket mélyen Sora vállába mélyesztette. Sora ijedtében elesett és vérző karját fogta.

-        Áu!... – Nyögte Sora és megpróbált felállni.

-        Ezt meg miért csináltad??? – Kérdezte ingerülten Yuri. Zoey szeme ismét visszaváltott és szédülni kezdett.

-        Nem tudom, mi van velem… - Válaszolta Zoey és a fejét fogta, majd elájult. Yuri a karjaiba vette és Sorával visszaindult a táborba.  

Délutánra már Zoey is felébredt és egy kicsit lecsillapodtak a kedélyek is. Legalábbis úgy tűnt…

-        Miért lógsz állandóan Yurin?? Szállj le róla! – Üvöltötte Zoey.

-        Én?? Állandóan?? Yurin??? Te teljesen meg zakkantál! Ne magadból indulj ki! Neked kéne leszállnod róla! Úgyértem… Engem nem érdekel ha vele vagy! – Zárta le a beszélgetést Sora és dühösen elsétált. De nem volt ideje messzire menni, mivel rögtön a kezébe nyomtak egy levelet.:

Szia Sora!

Te vagy a kedvencem! Tarts ki még egy kicsit! Ne vagy egyedül, mi szurkolunk neked és ígérem majd igyekszem minden nap írni, bár ezzel egy kicsit elkéstem.^^Csak annyit kérünk hogy nyerd meg a stay-t!!!! Hajrá Sora!!!!!!Te vagy a legjobb!!!!!!!

Üdv. mindenkinek: Sora első számú rajongója (rendőrbácsi után:D)

Sora örömtől csillogó szemekkel olvasta végig a levelet majd visszatette a borítékba és eltette. Eközben Zoey is megkapta a levelét.:

Add már fel! Te a DNS-ednek köszönhetően különleges képességekkel rendelkezel, de Sora normális ember és 1000x jobb mint te! Te csak mentsd meg a földet, és loholj Mark után. De a Kaleido Starokat hagyd békén!!!!

Ezután Zoey egy határozott mozdulattal eltépte a levelet és dühösen a háta mögé hajította.

- Heh… Méghogy Sora jobb nálam!?? Soha!... És nekem Yuri kell!

Hamar elment ez a nap is. Sora egész délután Elliottal volt Yuri és Zoey pedig magányosan… Este mindenki arra kényszerült, hogy a földön aludjon, mert mindent elmosott az eső. Zoey nem bírt aludni és ismét előbújtak a vadmacska fülei és farka, szemei pedig vörösen izzottak, karmai megnőttek és az alvó Sora felé közeledett. Szerencsére Sora felébredt még azelőtt, hogy Zoey lecsapott volna rá így éles karmai csak a hideg talajt érintették.

-        Mit akarsz Zoey?? – Kérdezte Sora remegő hangon.

-        Megölni. – Hallatszott a rideg válasz Zoey felől.

-        Hogy mii?? – Akadt ki teljesen Sora de nem folytathatta, mert Zoey ismét támadt, Sora pedig elugrott és Zoey karmai egy fába akadtak bele. Sora pedig, kihasználva az időt elkezdett rohanni a part felé. Sora olyan gyorsan futott, hogy elesett és halotta, hogy Zoey lassan de biztosan felé közelít. Sora már messziről is nagyon jól látta Zoey sötétben izzó élénkvörös szemeit.

-        Esélyem sincs… - Suttogta Sora, de azért tovább futott. Zoey ekkor már Sora hátamögött volt és erőteljesen bele karmolt Sora hátába. Sora előre bukott, de felvett egy nagyobb farönköt és maga elé tartotta. Zoey egy gyenge mozdulattal széttörte azt Sora pedig csak hátrált. Végül Zoey utolsó csapásra készült, de szerencsére az utolsó pillanatban Yuri ellökte Zoeyt és Sora mellkasa helyett az éles karmok csak a karját találták el. Sora ájultan esett össze a vízben, Zoey pedig ismét magához tért. Yuri nem szólt egy szót sem csak odarohant Sorához, felkapta és elindult a táborba. Zoey a földön ült és alig kapott levegőt.

-        Yuri én sajnálom! – Esedezett Zoey.

-        Életveszélyes vagy! – Mondta végül Yuri és visszavitte Sora-t a táborba…