Másnap Sora kisírt szemekkel ébredt és egy kicsit meg is fázott. Tekintete a tengerre vetődött majd egy borítékra, ami mellette volt. Sora remegő kezekkel bontotta fel a borítékot és vette ki a levelet.  

Szia Sora!

Nagyon sajnálom azt, ami tegnap történt, csak amikor megláttam, hogy Elliottal smárolsz állati féltékeny lettem!... De már rájöttem, hogy ennek nem volt semmi értelme és, hogy túlságosan is messzire mentem. És tudom, hogy mint barát is elszúrtam a dolgot és, hogy már hallani sem akarsz rólam, ezért többé nem próbálkozok. Legyél nyugodtan Elliottal én, viszont szakítottam Zoey-val mert nem szeretem. És kérlek, ne legyél szomorú miattam, mert nem érdemlem meg. Légy boldog… Elliottal. És kérlek, bocsáss meg.  

Yuri

Sora arcán egy könny csordult le, amit egy határozott mozdulattal le is törölt az arcáról.

= Nem fogok Yuri miatt keseregni! Tényleg nem éri meg. Folytatom tovább az életem. Nem dőlt össze a világ. De alig hiszem el, hogy írt egy ilyen levelet… Nagyon édes. De el kell felejtenem. Persze állandóan ezt mondom, de most végre cselekedni is fogok! = Határozta el magában Sora, majd felállt és visszament a táborba. Ott már mindenki ébren volt, Kagome pedig a reggelit csinálta. Sora úgy döntött, hogy segít neki, ezzel is el tudja terelni a gondolatait Yuriról. Az egész délelőtt csöndesen telt. Sora, Zoey és Yuri nem szóltak egymáshoz, csak Kagome, Sora és Elliot beszélgetett néha. Hamarosan Kagome egy levelet kapott, amelyben le volt írva, hogy sajnos el kell hagynia a szigetet… Sora nagyon szomorú volt emiatt, mivel teljesen azt remélte, hogy ő fog kiesni. Kagome gyorsan összepakolta azt a néhány cuccát, ami volt és odament elköszönni a többiektől.

-        Kagome nem hagyhatsz egyedül! – Mondta kétségbeesetten Sora és átölelte Kagomét.

-        Nem vagy egyedül Sora… Itt vagyok én is. – Mondta Elliot és Sora vállára tette a kezét. Yuri pedig csak féltékenyen nézte őket.

-        Éreztem, hogy én fogok menni… - Mondta szomorúan Kagome és visszaölelte Sora-t. – De talán jobb ez így. És Sora…

-        Igen?

-        Nyerd meg helyettem a Stay-t. Rendben? – Sora egy nagyot sóhajtott, majd válaszolt.

-         Rendben.

-        És tarts ki! Minden rendbe fog jönni. – Mondta mosolyogva Kagome és lassú léptekkel felszállt a hajóra.

-        Viszlát Kag. – Köszönt el szomorúan Sora, de azért integetett Kagomének, bár a többiek nem voltak ilyen lelkesek.

Miután Kagome elment, Sora nem nagyon tudott kivel beszélgetni. Persze ott volt Elliot, de vele most semmi kedve sem volt lenni, ezért felállt az ugró asztalra és gyakorolt. Yuri is magányosan ült és Sora-t bámulta. Ezért Zoey meg Elliot arra kényszerült, hogy egymással beszélgessenek. Elliotot elösször egy kicsit idegesítette Zoey, de egy kis idő múlva eléggé belejöttek a beszélgetésbe és jól elvoltak. Yuri pedig nem bírta tovább. Együtt akart gyakorolni Sorával, ezért felugrott az ugró asztalra és Sorával együtt mozgott. Sorát egy kicsit zavarta a dolog, de nem szólt egy szót sem. A végére már annyira belejöttek, hogy már arra sem emlékeztek, hogy mi történt és, hogy miért veszekedtek. Nagyon élvezték egymás közelségét, de még mindig nem szóltak egymáshoz. Sora viszont újra boldog volt. Yuri egy percre sem tudta levenni Soráról a szemét. De Sora is végig Yuri szemébe nézett. Annyira belemélyültek ebbe az egészbe, hogy észre sem vették, hogy Elliot és Zoey őket nézi. Csak a mutatvány végén eszméltek fel, amikor mind a ketten megtapsolták őket. Sora teljesen elpirult és gyorsan leugrott az ugró asztalról. Zoey egy kicsit féltékeny lett és állati dühös volt Sorára, mivel látta, hogy teljesen odavannak egymásért. És bár Yuri már kidobta Zoeyt, azért Zoey is bepróbálkozott, de még az ő hajlékony „vadmacska” testével sem sikerült lefőznie Sorát. Yurit sem kötötte le különösebben Zoey mutatványa, mivel egész végig Sora járt a fejében.