Pély Barnabás (énekes, zenész)

Pély Barnabás (29) elég feltűnő jelenség, és nem csak azért, mert ismert ember. Első ránézésre sugárzik belőle az energia, állandó pörgésben él. Ezzel az aktivitással és pozitív szemlélettel sikerült már huszonéves korára elérni a gyerekkori álmait, majd hamarosan túl is szárnyalta azokat. A közönség még a Kifutó című műsorban kezdte őt megismerni, de az igazi sikert az 1999-ben megjelenő első United lemez hozta meg számára. Azóta még két albumot készítettek, és nemsokára a negyedik is a boltokba kerül.

Sokszor hangoztattad a Megasztár zsűritagjaként, hogy a szakmádban fontos egy bizonyos szintű gátlástalanság. Ez már gyerekkorodban is jellemző volt rád?

Volt bennem egy természetes gátlásosság, mint minden gyerekben, de a szüleim úgy neveltek, hogy mindig próbáljak nyitott lenni, vállaljam fel az érzéseimet, és merjek lépni.

Nem voltak emiatt csalódásaid?

De igen, viszont így legalább megtanultam, hogy melyik irányba ne menjek, és sikerült megtalálni önmagam. Ha soha semmit nem próbálsz ki, akkor nem tudhatod, hogy valójában ki vagy. Az állandó gátakkal, amiket saját magadnak szabsz, bezárod magad egy világba, ami sokkal színesebb is lehetne.

Kamaszkorodban mi volt leginkább jellemző volt rád?

Mindig volt egy cél, ami nagyon ösztönzött, és meghatározta a mindennapjaimat. Kezdetben például imádtam kosárlabdázni. 13-15 éves koromig ez volt az életem. Aztán történt valami és bedarált a rock and roll.

Mi történt?

Mikulásműsor volt a gimnáziumban, ahol egy Romhányi verset kellett megzenésíteni különböző stílusokban, a Mozart gyerekműtől a heavy metalig. Én kitaláltam, hogy megcsinálom rock and roll-ban. A saját osztályomból toboroztam embereket a zenekarba, és végül két hét alatt sikerült összehoznom egy kilenctagú bandát. A fellépés nagyon jól sikerült. Az első hangnál felugrott az egész közönség, és ez olyan eufórikus érzéssel töltött el, hogy rájöttem: ez az, amit keresek, úgy éreztem, hogy a színpadra születtem.

Mikor kezdtél zenét tanulni?

Zeneiskolába jártam, 6 éves koromtól hegedültem, játszottam is vonós zenekarokban. Sokat gyakoroltam és mindig is szerettem a muzsikát, de azt élveztem a legjobban, amikor már zenekarban játszottam.

A gimnáziumban hogy érezted magad?

Esztergomba jártam a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumba, ami elég szigorú iskolának számít. A kollégiumban is komoly házirend szerint éltünk, minden nap három órát kellett tanulni délután, este takarodó volt, de valahogy megszoktam ezt, és beláttam, hogy van értelme ennek a rendszernek.

Nem voltál lázadó, aki kiszökik éjszaka és bulizni megy?

Nem. Szerettem megfelelni az elvárásoknak az iskolában és az életben egyaránt. Egyébként is inkább a saját világommal voltam elfoglalva, nem jártam szórakozni. Miután rátaláltam a zenére, az lett a legfontosabb, és abban mélyültem el. Nem vágytam a bulikba. Egyébként sem voltam egy központi figura, de nagyon szerettem a közösséget. Nem voltam egy olyan gyerek, aki az első két kollégiumi nap után haza akar menni. Én élveztem azt a szabadságot, amit a szülőktől való elszakadás hozott. Én magam dönthettem el, hogy mit akarok, persze az említett szabályokon belül.

Milyen tanuló voltál?

A ferences gimnázium elég erős iskola, sokat kellett tanulni. Ez elsőben még ment, és jó is volt az eredményem, aztán amikor elkezdtem a zenével foglalkozni, akkor átállt az agyam, így a tanulás háttérbe szorult. Annyira, hogy matekból a bukás szélére kerültem, és csak egy tüdőgyulladás mentett meg, mert a betegség alatt folyamatosan járt hozzám egy korrepetáló tanár, aki felkészített, így végül sikerült átmennem a záróvizsgán.

Viszont az érettségit már nem a ferences gimiben tetted le...

Igen, pont a nehézségek miatt mentem át egy lazább iskolába, a budapesti Szent László Gimnáziumba, ahová átvettek speciális angol szakra. A nyelv mindig is jól ment, mert sokat voltam külföldön, angol nyelvterületen.

Merre utaztál?

Az egyik nyaramat Cambridge-ben töltöttem egy angol iskolában, ahova kifejezetten tanulási céllal mentem, egy másik alkalommal pedig egy amerikai családnál nyaraltam, ahol nagyon mozgalmas élet volt. Sokat utaztam, még Mexikóba is eljutottam. Ezek meghatározó élmények számomra, ugyanúgy, mint a középiskolai évek. Ebben az időszakban alakult ki a világnézetem.

Voltak szoros barátságaid, amik máig megmaradtak?

Még az általános iskolában volt egy nagyon jó barátom, Fehér Gábor, aki most a Cotton Club Singersben énekel, és még most is nagyon jóban vagyunk. De nagyon szoros kapcsolataim nem igazán voltak, inkább időszakonként változott a társaságom. Nekem inkább szerető társra van szükségem. Fontos a barátság is, és az, hogy néha a haverokkal menj szórakozni, de a szerelem helyét nem veheti át.

Mikor voltál először szerelmes?

19 éves koromban, egy zongorista lányba zúgtam bele, aki a zenekaromba jelentkezett. Első látásra szerelem volt, össze is jöttünk, aztán pár hét múlva elhagyott.

Mikor jött be a bulizás az életedbe?

A középiskolában még maga a zene volt a szórakozás, folyamatosan volt zenekarom, és ez elég volt. Igazából csak két-három éve jöttem rá, hogy fontos az emberi közeg, mert abból inspirációt nyerhetek és feltöltődöm, ez pedig fontos, hiszen előadóművészként ezt az energiát sugárzom a színpadon. Valószínűleg korábban azért nem igényeltem a bulikat, mert nagyon erős volt a családi hátterem, és velük éltem meg az élményeket, akkor tőlük kaptam a töltetet. A szüleimmel mindig nagyon szoros volt a kapcsolatom, és a két nővérem is fontos volt számomra.

Valóra váltak a kamaszkori álmaid?

Sokkal több vált valóra. 11 éves koromban megkérdeztek, hogy mi akarok lenni, én meg azt mondtam, hogy popénekes. Később, 18-19 éves koromban önálló lemezt akartam. Mindkettő elég hamar teljesült, hiszen 24 éves voltam, amikor megjelent az első United lemez. Ez hatalmas eredmény volt számomra, nagyon boldog voltam. Az én zenémet játszhattam, és még tetszett is az embereknek. Aztán új lemezt akartam, és megint egy újat, és ezek is teljesültek. A fő célom az, hogy az információt, ami bennem van, eljuttassam az emberekhez a zene által. Egyrészt az érzelmeket akarom közvetíteni, másrész gondolkodtatni szeretnék. A popzenében ez nehéz, de azért megpróbálom.

forrás: www.necc.hu