A derecskei Megasztár - rajongók közösen gondolkoztak a kérdéseken kint a majálison. Mikor megtudtam, hogy a derecskei majális sztárvendége a United lesz, már rögtön tudtam, hogy az együttes frontemberével interjút akarok készíteni. Délután ötkor itt lesz Pély Barna - mondják izgatottan érdeklõdésemre a rendezõk.
Hosszas telefonálgatás után már azt is tudom, hogy fellépés elõtt válaszol kérdéseimre. Jobb is így, legalább utána már nyugodtan tombolhatok a Végsõ vallomásra – gondoltam magamban jegyzetfüzetemet szorongatva. Aztán fél hat, de még sehol semmi. Újra felhívják a szervezõk a menedzsert, s lám milyen az élet, még Hortobágyot öt perce hagyták el.
Hogy oldjuk a tömeg feszültségét? – kérdezik egymástól a szervezõk. Honnan jött az ötlet, nem tudom, de megszólaltam: „Mondjátok meg a népnek, hogy interjút csinálok Pélyvel, és akit valami érdekel vele kapcsolatban, az nálam tegyen fel kérdéseket, amiket én Barnusnak szegezek majd.”
Így is lett, jöttek sorra a derecskei Megasztár - nézõk kérdései. Úgymond közösen szerkesztettünk. Háromnegyed hatkor befordult a Sárostói sportpályára a sötétített üvegû kocsi, s kissé álmosan kiszállt Pély Barna, amolyan mindenható-stílusban; a hagyományokhoz híven persze most is félre volt „csapva” a haja, amit többen meg akartunk simogatni.
Õrjöng a közönség így nem lesz egyelõre cikk – mondja a menedzser – elõbb menj fel énekelni Barna, majd utána lesz interjú. Jó, sebaj, legalább az extázis után még jobban fogom faggatni az énekest – gondoltam magamban jegyzetfüzetemmel integetve a szabadtéri színpad felé.
Közben jöttek a kérdések sorra, örültek a derecskei rajongók, hogy valamilyenmódon õk is egy interjú részesei lesznek. És felcsendült a dal: Végsõ vallomás – nem túlzás, ha azt mondjuk, többen a lelki orgazmus örömében lebegtek. Majd öt-hat dal után vége lett a varázsnak, és lejött a United a színpadról.
Hurrá jön Pély Barna „élõ egyenesben”, hozzám, hogy válaszoljon. Vár rá még legalább négy másik újságíró is. Egy külön sátorba vezetnek be minket az interjúhoz, de megrohamozzák a sztárt: autogramért könyörögnek legalább 200-an. A menedzser nem tûrt, és szó szerint megfogta Barnát, betette a kocsiba, majd lassan a majálisozók között elhajtottak.
Csalódottan álltak a rajongók, az összesereglett újságírók, de én futásnak eredtem. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy megtudjak néhány dolgot. A távozó autó után futottam. Az ablakán észrevettem egy kis rést, amin felkapaszkodtam a haladó kocsira. Olyan szerencsém volt, hogy egyenesen Pély kezében kapaszkodtam, s közben kérdezgettem, bár jegyzetelni nem tudtam. A kocsi haladt, a menedzser hideg arcot vágott, én kapaszkodva kérdezõsködtem, Barna kissé fáradtan válaszolt.
Íme a villáminterjú:
Örülsz Caramel sikerének?
- Természetesen örülök, hogy Caramel lett a tegnapi Megasztár gyõztese. Én személy szerint neki drukkoltam. Nagyon jó a hangja.
Hogy bírod a tegnapi Megasztár döntõ után ezt a pezsgõ majálisi turnézást?
- Simán, ilyen jó közönség mellett.
Nagyon érdekli itt a derecskeiket, hogy miért kritizáltad annyira Tomit és Danit, amikor -véleményük szerint- jó hangjuk van?
- Mert egyszerûen nem jók.
Mi van Dorinával?
- Köszönjük, meg vagyunk.
Mennyire tûröd a beszólásokat? Nevezetesen arra gondolok, hogy páran „Hová tettük a fülünket?” feliratú transzparenssel vonultak ki ide a Sárostóra, és plüss fülekkel integettek, míg te a színpadon énekeltél?
Ez a kérdés talán örökre titok marad, begyorsított a kocsi, a sztár elsuhant, elmúlt a majális, a derecskeiek a munka ünnepe után pedig visszatértek a régi kerékvágásba.
Forrás:www.haon.hu