A tv2 új tehetségkutató műsora, a Megasztár versenyzői a magyar zenei élet elismert szakembereiből álló zsűri előtt kell, hogy bebizonyítsák tehetségüket, rátermettségüket. A zsűri egyik tagja Pély Barnabás, a United frontembere, a Lauschmann Gyula Jazz Szakközépiskola tanára. (Fotó: Birtalan Zsolt)
Pély Barnabás 1975. november 26.-án született Budapesten. Zenei tanulmányait (klasszikus hegedű) az újpalotai zeneiskolában kezdte 1981-ben. Középiskolai tanulmányait 1990-től 1993-ig az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban végezte, majd a budapesti Szent László Gimnáziumban érettségizett 1994-ben. 1996-ban felvételt nyert az LFZE jazzének szakára, ahol 2000-ben diplomázott. Jelenleg a Lauschmann Gyula Jazz Szakközépiskolában tanít. Zenekarai, a Road Kill Café és az Acid Company évekig jelentős szerepet töltöttek be a budapesti klubéletben. 1999-től a United együttes énekese, gitárosa.
- Te miben látod a saját sikered titkát? Sikeremet szerintem elsősorban a dinamikusságnak köszönhetem, ami azt jelenti, hogy nagyon gyorsan reagálok a körülöttem levő dolgokra. Ha adódott egy lehetőség, akkor azt azonnal megragadtam. Ez magában persze kevés lenne, a sikerhez szükségem volt arra, hogy a szüleim segítsenek mind érzelmileg, mind pedig anyagilag. Enélkül nagyon nehéz lett volna bármit is elérni. Fontosnak tartom, hogy már gyerekkoromtól kezdve mindig volt valami üzenetem, mindig volt valami bennem, amit el akartam mondani az embereknek. A művész alkatú embert az érzékenysége teszi képessé arra, hogy saját képet tudjon festeni a világról. Nekem szerencsém van, hogy azt a képet, ami bennem kialakult, a közönség elfogadja.
- Mi az, ami motivál a munkádban, illetve kinek akarsz megfelelni saját magadnak, vagy inkább másnak? Elsősorban saját magamnak. Van egy saját értékrendem, amit gyerekkoromban a szüleimtől illetve a gimnáziumban kaptam és van egyfajta érzékenységem. Ebből kialakult a saját elvárás-rendszerem, és én magam vagyok az, aki a követelményeket támasztja. Úgy érzem, ennek köszönhetem, hogy 25 éves koromra, ha nem is mindent, de sok mindent elértem, amiért más, aki a környezetének akar megfelelni, esetleg hosszú évekig dolgozik. Ami pedig motivál, az természetesen az újabb és újabb kitűzött célok elérése.
-Milyen lehetőségeid, támogatóid voltak az életedben, amik hozzásegítettek a sikerhez? Ez egy nagyon összetett dolog. Elsősorban a szüleim, a tanáraim és a barátnőim, de akik leginkább segítettek, azok a zenésztársaim. Rengeteget tanultam tőlük és erős visszajelzéseket kaptam arról, hogy amit éppen csinálok jó-e vagy sem. A zenésztársaim végig ott voltak mellettem. A jazz terén a Jazzpression sokat lendített a zenei karrieremen, de úgy érzem, hogy ez egy kölcsönös dolog volt. Miután láttam őket játszani, éreztem, hogy ez egy embertelen jó zenekar. Megkértem őket, hogy kísérjenek a rádiós koncertemen. Ebből aztán kialakult egy olyan kapcsolat, ami most már három éve tart, úgyhogy egész jól sikerült. A Jazzpression, és a tanítás együtt sokban hozzájárult a sikereimhez. Mindez persze igen kevés lenne, ha nem tennék le valami értékelhetőt az asztalra. Azt már persze az idő dönti el, hogy mi az, ami igazán értékes, ezt nem nekem kell meghatározni. Engem sosem az motivált, hogy megfeleljek a közönség igényeinek, hanem inkább a saját elvárásaimnak.
Miért vállaltad el a Megasztár felkérését? Mi az, amit vársz a versenytől, és mi az, amit Te tudsz hozzáadni? Miért tartod fontosnak, hogy ebben részt vegyél? Mindenképpen el akartam vállalni ezt a feladatot, mert olyan műsor még nem volt, ahova zsűriként hívtak el. Eddig nem volt jellemző, hogy olyan aspektusban kerülök a nagyközönség elé, mint pedagógus, vagy tanár, egy olyan ember, aki egyáltalán véleményt mondhat bárki teljesítményéről. Nem fogok hiteltelenül nyilatkozni bárkiről, hiszen, úgy érzem, van már annyi tapasztalatom, hogy ha énekel nekem valaki egy számot, abból már nagy valószínűséggel meg tudom mondani, milyen énekes, vagy hogy milyen képzettségi szinten áll. Remélem, egyszer majd leszek olyan tapasztalt, hogy azt is meg tudom állapítani, milyen ember. Ha a versenyzőhöz közel áll az én látásmódom, akkor neki egy jó útravaló lehet a bírálatom, akár negatív akár pozitív. Ha valaki pedig csak úgy ismer engem, mint a United frontemberét, akkor pedig ez a műsor kiváló lehetőséget kínál, hogy más oldalról is bemutatkozzam. Tehát olyan művészként, aki a tapasztalatát át tudja adni, és azzal többé tud tenni valakit.
A Kifutóban tűntél fel először a nagyközönség számára. Mit adott neked ez tehetségkutató verseny? A legfontosabb az volt, hogy megtapasztaltam egy olyan dolgot, amit addig nem, és később a Uniteddal már nem ért teljesen felkészületlenül és váratlanul. Ez konkrétan a médiaszereplés. A médiában szerepelni egy teljesen külön szakma. Lehet, hogy valaki éppen ezért hagyja abba az éneklést. Bármilyen tehetséges is nem tetszik neki a körítés. Nagyon nehéz úgy őszintének maradni a médiában, hogy ne vetkőztesd le teljesen meztelenre magad, de ugyanakkor hiteles is maradj. Hiteles képet kell adnod magadról, de sokszor az emberek nem fogadják el azt hitelesnek, amit valóban gondolsz magadról. Tehát mindenképpen figyelembe kell venned azokat a sztereotípiákat, hogy milyennek akarnak látni. És ezt honnan tudná egy 18-19 éves fiatal?! Másik, amit egy ilyen műsortól megtanul az ember, az az, hogy elviselje mind a pozitív, mind a negatív kritikát, és azokat saját karrierje építésében hasznosítsa is.
- Szerinted miért fontosak az ilyen versenyek, megmérettetések? Több szempontból nagyon fontos. Az egyik, – ez a legfontosabb a fiatal tehetségek szempontjából – hogy fórumot kapnak. Így frissíteni lehet a zenei piacot, és fel lehet töltődni a fiatalok tehetségéből. Ha felzavarja egy fiatal tehetség az állóvizet, akkor mindenkinek jobban kell taposnia és ezáltal egy sokkal minőségibb kulturális színvonal alakul ki. A jazz műfaj felpezsdítésére a Lauschmann Gyula Jazz Szakközépiskola igazgatója egy különdíjat is felajánl az iskola tanári kara által legtehetségesebbnek ítélt versenyzőnek. A Dr. Jazz különdíj három éves ingyenes képzést jelent az iskolában.