[7-1]
Meglátogattam Andrew-t. Hihetetlen, hogy összeköltöztek Lucyval. És még hihetetlenebb, hogy mikor majdnem felgyújtotta a konyhát, a füst szaga majdnem megmaradt a hajamban. Mikor hazamentem, Dawnyval szépítkeztünk kicsit, elvégre a külső nagyon fontos. Megcsinálta a körmeimet, de be kell vallanom, szerintem direkt csúfította el, hogy ő szebbnek tűnjön... De nem baj, mert lemostam, és újrafestettem. Háromszor. Az ikreknek vettem néhány új ruhát, elvégre az én fiaim nem járhatnak mindenféle rongyokban. Még a végén valaki azt meri mondani, hogy azért ilyen csúnyácskák, mert rossz géneket örököltek. Pedig csak a ruhák teszik...
Na de befejezem, sietnem kell. Vár a fodrász... |
Annyi minden történt mostanában, hogy követni sem tudom. Az elmúlt napokban úgy tűnik - például - hogy bőrruhákban jártam, ittam, dohányoztam,késdobálókbajártam, nem foglalkoztam a gyerekekkel, sem Ruperttel, ráadásul a hajamat is levágattam... vagyis teljesen kifordultam önmagamból. Nem értek semmit. Közben pedig még Xanderék esküvője is mindjárt itt van, és én még nem tudtam beszélni Anyával a ruhák ügyében... Na jó, belenyugszom, hogy ebben a városban soha nem fogok megérteni mindent... Most megyek. Brad sír... |
Itt járt Kitana. Ő fog segíteni nekem a kicsik mellett...Rupert ismeri és bízik benne. De nekem annyira furcsa. Érzek valamit vele kapcsolatban, valami megmagyarázhatatlant... De biztosan csak én gondolom így. Ez már biztos csak afféle megszokott gyanakvás. VÉgül is senkiben nem bízhatunk.. Csak ne lenne ez a folytonos gyanú... |
Szültem. Két gyönyörű kisfiút. Csodás volt. Meg fárasztó és fájdalmas. De csodás. Persze, mikor kezdődött pont egyedül ücsörögtem a Varázsboltban. Aztán elküldtem Xandert Rupertért, aztán megjelent Spike. Aztán Rupert és Xander, majd Stratton professzor. Az egész kicsit összevissza és teljesen követhetetlen volt. Emlékszem, hogy Xander elájult és Spike kezét szorongattam, és aztán a babák... Aztán kicsit elszenderedtem, aztán elindultunk a kórházba... szóval kicsit furcsa volt. Most boldog vagyok... itt ez a két csöpp kis angyalka, itt van Rupert, és itt vannak a barátaim. Csodás hely ez a Cleveland. Akkor is, ha a pokol szája.. |
Vége van. Mármint a folytonos villogásnak. Jött Rupert egyik barátja, egy démon, valami Kimondronus. Egy varázslattal elintézett mindent. Előtte kicsit megijesztett. De örülök nagyon, hogy jött. Miután elment elmondtam Rupertnek, hogy 2 bébire kell készülni. Igen meglepődött, de ezen nincs mit csodálkozni. Az elmúlt időszakban kicsit kivetkőztem magamból. Azt hiszem sok mindenkitől kell bocsánatot kérnem majd. De szerintem ezt már holnapra halasztom... |
Elmentem Ruperthez. ELmondtam neki mindent. Áthívta Willowt. Szerintük esetleg Shadow miatt lehet, mert eltűntette az ő Gilesukat és talán ez hat a kicsire. Hát nem tudom. De most nem is igazán érdekel. Csak legyen végre vége, még mielőtt megőrülök... |
Cleveland, Cleveland... Otthon, édes otthon? Nem számít. Itt vagyok. Az ok igen prózai, valahányszor megmozdul a baba, eltűnök. Vicces, nem igaz? Hát visszajöttem. Buffy próbált megnyugtatni, de nem igazán vagyok nyugodt. Ilyen dologgal még nem találkoztam. Félek. Nem akarok eltűnni, vagy meghalni. És a kicsi... Holnap elmegyek Ruperthez. Beszélnem kell vele. Mert, ha valami történik, ha valami történik... Rettegek. |
[7-1]
|