|
2.fejezet: A gyanú
dessyke 2006.02.03. 12:31
2.fejezet
A gyanú
Az igazgatóhelyettes bekísérte Shelát az igazgató úrhoz, a második emeletre. Nem szólt semmit, arcán mégis furcsa mosoly ült.
Shela eddig kétszer járt itt, és egyszer sem önszántából. Az első alkalomra rögtön elsős korában került sor, amikor egy lányra, aki csúnyát mondott az anyjára, átkot küldött. Na, nem mintha Shela boszorkány, mágus, varázsló, vagy éppen szellemidéző lenne! Egyszerűen csak kivett a könyvtárból egy könyvet, amiben egyszerű és hatásos ráolvasások voltak.
A második pedig tavaly történt. Az ok egyszerű volt; Shela ellógott a suliból...
Tandler úr semmit nem volt hajlandó elárulni. Amikor beléptek a szobába, Shela orrát megcsapta a már jól ismert epres tea illata, amivel az igazgató kínálta mindig a vendégeket. A zakója is ezt az illatot árasztotta.
- Küchtermall professzor - köszönt, egy apró biccentéssel kísérve Tandler úr. Küchtermall professzor hosszú ősz szakállal, és nagy, kék szemekkel rendelkezett.
Az igazgató mosolygott, de amint meglátta Shelát, az arca elkomorult.
- Shela, azt hiszem el kellene mondanod nekünk valamit - kezdte komoly, méltóságteljes hangon.
A lány óvatosan mondani kezdte:
- Ha arról van szó, - kezdte - hogy nem maradtam a ládával...
- Ha csak erről volna szó... - mondta búbánatos arccal az igazgató, majd fejcsóválva lesütötte a szemét. - Kérsz teát?
Shela idegesen nemet intett.
- Nézd Shela, mi az igazat várjuk tőled. Komoly dolgokról van szó, és meg kell kérdeznü nk; miért tetted?
Shela rettentően mérges volt. Mit csinált?
- Kérem, mondják el, hogy mit csináltam?! Ha nem válaszolnak, akkor az édesanyám jelenléte nélkül nem fogok beszélni. - ez persze nem volt igaz. Anyja lett volna az utolsó, akitől elvárná, hogy itt legyen, amikor kihallgatják őt. De a csel hatott.
A két férfi arca zavart tükrözött. Pár másodpercnyi kínos csend után hirtelen kicsapódott az igazgatói szoba ajtaja és egy zilált ábrázatú fazon jelent meg. Shela számrendszer tanára volt.
Körülnézett, majd amikor meglátta a lányt, arca elvörösödött, szemei elkerekedtek és teljesen úgy nézett ki, mint az egyik régi mesében a gülüszemü rém.
- Mit képzelsz te?! - ordította Shela fülébe, majd megrángatta a lányt.
- Én…
- Meg akartad őt ölni, igaz? Pedig ő semmit sem ártott neked! Te kis...
- Selnar professzor - emelte fel a hangját Küchtermall úr - köszönjük, hogy megtisztelt minket látogatásával, de a diákjai már bizonyára várják.
A számrendszer tanár még morgott egyet a nem létező bajusza ala tt, majd nagy léptekkel kicsörtetett a szobából.
Shela alig kapott levegőt, annyira meglepte Selnar úr viselkedése.
- Shela - sóhajtott az igazgató - az történt, hogy amikor ma bementél a Déli - Kapun és az iskola Déli - szárnyán tekeregtél, addig valaki bántalmazta Miss Davilont és ebbe a hölgy majdhogynem belehalt.
- Te jó ég… de - kezdte a lány - de ebben én hol szerepelek? Én csak a ládát vittem Miss Davilonnak, utána meg elmentem mosdót keresni.
Shelának csak most jutott eszébe, hogy még mindig nem mosott kezet.
- Elárulnád nekünk, hogy miért vittél akkor trágyát? Talán, az a szerencséthozó ládácskád, ami megvéd a gonoszoktól? - kérdezte gúnyosan Tandler professzor.
Shela nem ijedt meg - mint már mondtam nem szokása - hanem a férfi két szeme közé nézett.
- Ez volt a büntetőfeladatom. Sárkánytrágyát kellett hordoznom Miss Davilonnak a vizsgálatokhoz. Mellesleg, a tanár úr is ott volt. Tényleg, mit keresett ott?
Tandler zöld szeme vékony csíkká formálódott, ajkait megfeszítette, s lassan felelt:
- Semmi közöd hozzá, Filler. Egyébként - húzta ki magát az igazgatóra tekintve - Miss Davilonnál hagytam nemrég egy tárgyat. Azért voltam ott, mert azt akartam visszakérni.
Küchtermall bólintott. Ismét a lányhoz fordult.
- Figyelj - az igazgató bölcs arcán a gondterheltség ráncai is megjelentek - az a helyzet, hogy rajtad kívül senki sem tudja biztosan, hogy ez volt a büntetőfeladatod.
- De! Én és Miss Davilon is tudtuk. Ha nem halt meg, miért nem kérdezik meg tőle?
Az igazgató felállt, és lassan az ablakhoz lépett. Tandler professzor, pedig Shelához hajolt. Olyan közel volt, hogy a lány, szinte csak az igazgatóhelyettes két zöld, kígyószemét látta.
- Nézd, kedves Mindenttudó barátom. Az a helyzet, hogy Davilon professzor jelenleg kómában van.
Shelával nagyot fordult a világ. Nincs, aki igazolja, hogy ártatlan! Talán kirúgják az iskolából?! Vagy Tenwill Börtönébe zárják?! Az borzasztó lenne.
Miután végetért a teljesen értelmetlen kihalgatás, Shela hazafelé indult. Nehéz keserűség telepedett rá, amiről nem tudta mi az.
Kifelé menet megpillantotta bátyját, Markot, amint az iskola előtt üldögél egy padon.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezte meg a lány.
Mark összevonta barna szemöldökét.
- Te mit keresel itt! Nem kéne már otthon lenned?
Shela ráakart vágni egy frappáns poént, de semmi nem jutott az eszébe.
- Hát...de igen. Viszont halaszthatatlan dolgom akadt. - erről rögtön eszébe jutott Davilon professzor, és a többi. Rendkívül kínosan érezte magát, majdhogynem elpirult szégyenében.
Mark is észrevette ezt, mert felsóhajtott.
- Jól van, nem nyaggatlak tovább, de ne hidd, hogy ennyivel megúszod. Most viszont egyezzünk meg abban, hogy én nem szólok anyának arról, hogy titokban bent maradsz az iskolában és ki tudja miket csinálsz...
Shela éppen szólni akart, de bátyja folytatta.
... viszont te sem teszel említést rólam. Mármint, hogy itt láttál, érted?
- Értem.
- Jó. Akkor szervusz.
- Szia.
Shela most először érezte azt, hogy hálás lehet a sorsnak, amiért ilyen testvére van.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
