Igen, igen... Valóban festetem a hajamat. De tudjátok mi zavar a legjobban ezzel kapcsolatban? Az hogy magyarázkodnom kell: az osztályfőnökömnek, az ismerősöknek, a rokonoknak és még a barátnőknek is...
 Pedig az ember pont tőlük várná el azt, hogy elfogadják, nem?

 Abból van elegem, hogy ha valamilyen beszélgetés közepén járunk (legyen hivatalos, vagy baráti), és szóba kerül a hajfestés (pozitívan, vagy negatívan) mindig, mindenki rám néz!! Komolyan. 

Amikor a nagypapám meghalt, úgyéreztem, hogy változtatnom kell. Ki akartam törni. Új iskolába mentem, új hobbit találtam ki, új házba költöztünk és hát... új külsőt is akartam. Jövőre kapok egy kontaklencsét is, de azt azért mert szemüveges vagyok csak utálom, és ezért kell.. Először olyan vörös lett a hajam, mint Ronnak a HP-ben. Aztán nagyonvörösre festettem, és ez így maradt egy ideig. Idén pedig Pünkösdkor lett narancssárga :P. Sztem tök poén volt, nekem tetszett!!
 Aztán most nyáron vörösesbarna, szőkecsíkokkal (merthogy a vöröst nagyon kiszívja a nap).

Anyuék azt mondják, hogy ez jobb. De nekem a másik talán jobban tetszik. Imádom a vöröset!!!!!!!

Ezt csak azért írtam le, hogy ha mégegyszer valahol (pl egy tve gyűlésen) a hajfestésre terelődik a szó, akkor ne kezdjen el mindenki úgy bámulni rám, mintha egy gyerekgyilkos lennék.
 Bye, Dessy