Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból. A
zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le
tudja gyozni teológiai vitában, maradhatnak. A zsidók egy
bölcsességérol ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a pápával
a "párbajra". A rabbi azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát és
egyiküknek se legyen szabad beszélni. A pápa beleegyezett. A vita
napján a pápa és a rabbi leültek egymással szemben, a hívek köréjük
gyultek. A pápa felemelte három ujját. A rabbi felmutatta egy ujját. A
pápa egy kört rajzolt a levegobe. A rabbi a földre mutatott. A pápa
elovett egy ostyát és egy pohár bort. A rabbi elovett egy almát.
A pápa ekkor felállt:
- Feladom - mondta. - Te túl bölcs vagy, rabbi. Maradhattok.
Késobb megkérdezik a pápát a bíborosok:
- Miről beszélgettetek?
- Eloször felmutattam három ujjamat, hogy a Szentháromságra
emlékeztessem.O felmutatta egy ujját jelezve, hogy egy Isten van
mindkét
vallásban. Ezután rajzoltam egy kört a levegobe, mutatva, hogy Isten
mindenhol ott van körülöttünk. Erre a földre mutatott, jelezve, hogy
Isten itt is
van, velünk. Ekkor elovettem egy ostyát és egy pohár bort,
megmutatva, hogy Isten feloldoz a buneink alól. O elovett egy almát,
hogy az eredendo bunre emlékeztessen. Mindenre volt válasza. Mit
tehettem volna?
Közben a zsidók is körbeveszik a rabbit:
- Mi történt, rabbi?
- Eloször azt mutatta, hogy három napunk van elhagyni a várost.
Mutattam, hogy EGY zsidó sem fog elmenni. Ezután
körbemutatott, jelezve, hogy az egész várost megtisztítja a zsidóktól.
A földre mutattam, jelezve,
hogy mind itt maradunk.
- És utána?
A rabbi vállat vont:
- Nem tudom. Elovette az ebédjét, mire én is.