Lehet,h már olvastátok,mert terjed mailben is,de szerintem akkor is érdemes elgondolkozni rajta...

,,A szomszéd utcában van egy barátom,
Ebben a nagy és végtelen városban,
De a napok múlnak és a hetek szaladnak ,
És mielőtt észrevenném, eltelik egy év.
És soha nem látom régi barátom arcát,
Mert az élet egy egy gyors és rettenetes
versenyfutás,
Ö tudja, hogy most is éppúgy kedvelem ,
Mint akkoriban, amikor még becsengettem
hozzá.
És ő hozzám. Akkor fiatalabbak voltunk,
Most pedig elfoglalt, fáradt felnöttek.
Belefáradva az ostoba játékba,
Abba, hogy nevet szerezzünk magunknak.
"Holnap" mondom, "felhívom Jimet"
"Csak azért, hogy tudja, gondolok még rá."
De eljön és elmegy a holnap,
És a távolság köztünk csak egyre nő.
A szomszéd utcában- mégis mérföldekre...
"Táviratot kapott, uram" "Jim ma meghalt."
És ez az, amit végül kapunk és megérdemlünk.
Egy eltűnt barát a szomszéd utcában...

Mindig azt mondd, amire gondolsz.
Ha szeretsz valakit, mondd meg neki.
Ne félj kifejezni önmagad.
Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak,
hogy mit jelent számodra.
Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő
időpont,már túl késő lehet.
Ragadd meg a napot. Soha ne sajnálkozz
És ami a legfontosabb, maradj közel barátaidhoz
és családodhoz,
mert ők segítettek abban, hogy azzá légy, ami
ma vagy."