Ezeket a történeteket nem én írtam kaptam vagy olvastam valahol és ide beírtam,tehát nem saját kútfőből való. Ha tudsz te is egyet írd meg nekem és beteszem ide. Köszönöm.

Bruno Ferrero: A rózsa



A német költõ, Rilke egy idõben Párizsban élt. Naponta bejárt az egyetemre egy francia barátnõje kíséretében. Útja egy nagyon forgalmas útvonalon vezetett át. A keresztezõdésnél állandóan egy koldusasszony tartózkodott. Alamizsnát kéregetett a járókelõktõl. Mindig ugyanazon a helyen üldögélt. Mozdulatlan volt, akár egy szobor. Kezét elõre nyújtotta, szemét a földre szegezte.
Rilke soha nem adott neki egy fillért sem. Barátnõje ellenben gyakran belecsúsztatott a koldus kezébe egy-egy pénzdarabot. Egyszer a fiatal francia nõ csodálkozva meg is kérdezte a költõt:
- Te miért nem adsz soha semmit ennek a szegénynek?
- Olyasvalamit kellene adnunk neki, amit nem a kezének, hanem a szívének szánunk - válaszolta a költõ.
Másnap Rilke egy rózsabimbóval érkezett. Egyenesen a koldusasszonyhoz ment. A rózsát belehelyezte a kezébe és tovább akart menni. Ekkor azonban váratlan dolog történt: a koldusasszony felemelte a tekintetét, ránézett a költõre, nagy nehezen felkelt a földrõl, megragadta a férfi kezét és megcsókolta. Majd, a rózsát erõsen a szívére szorítva, eltávozott.
Egy héten át nem látta. A másik héten ismét ott ült az utcasarkon, a szokott módon: szótlanul, mozdulatlanul, mint korábban.
- Mibõl élhetett egész héten át, mikor semmit se kapott? - kérdezte a francia barátnõ.
- A rózsából - válaszolta a költõ.
_________________
"Az, amit másban szeretek, én magam vagyok.
Az, amit másban elutasítok, én magam vagyok."

 . a békéről, a hitről, a szeretetről, és a reményről, amit sose veszítsünk el! 

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

Azt mondta az első:

- ÉN VAGYOK A BÉKE!

De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni.

A második azt mondta:

- ÉN VAGYOK A HIT!

Sanos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem.

A következő pillanatban egy enyhre fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:

- ÉN A SZERETET VAGYOK!

Nincs már erőm tovább égni!

Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Erre ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:

- De hát mi történt?
Elkeseredésében hirtelen sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:

Ne félj! Amíg nekem van lángom, újra neg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.

ÉN VAGYOK A REMÉNY!

A gyermek szeme felragyott, megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit.

Legyen a REMÉNY eszköz a kezünkben, amely segít ébren tartani szívünkben a hit, szeretet és béke lángját!

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott.
Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott.
Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre.
Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb.

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy
ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen
ablakához közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a
plafont bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségrol, gyerekekrol, a
katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült,
azzal töltötte az idot, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát
az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvoembert egy ido
után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig
várta oket, ez volt minden változatosság az életében
Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak
távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes
virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimerítorészletességgel írta le a
kinti világot , a másik, folyton fekvobehunyta a szemét és maga
elélé képzelte a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló
karneváli menetrol beszélt. Bár a folyton fekvoember nem hallotta a
zenészeket,
maga elé képzelte oket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülonovér az ablak melletti embert
élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belsoágyon fekvobeteg
kérte, hogy a másik ágyban fekhessen.
A novér szívesen segített, kényelembe helyezve ot azon az ágyon, majd
magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és
megdöbbenve látta: az ablak egy tuzfalra néz.
Megkérdezte a novért, mi történhetett az eltávozott
szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A novér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.
Valószínuleg csak bátorítani akarta önt! - mondta a férfinak.

Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törodve
saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük oket, de ha derunket és
boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a
dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmipénzért.
Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek
száma - bármilyen sok is jusson - véges.

A sziget.
Egyszer volt hol nem volt egy nagyon régi időben, volt egyszer egy sziget, amelyen az emberek összes érzelme lakott. A jó kedv, a szomorúság, a tudat és mint minden más érzelem, a szerelem is. Egy nap közölték az érzelmekkel, hogy a sziget el fog süllyedni. Így hát az érzelmek fogták magukat, felszerelték a hajóikat és elhagyták a szigetet. Csak a szerelem akart az utolsó percig maradni. Mielőtt elsüllyedt volna a sziget, a szerelem végre segítséget kért. A gazdagság ment el egy Luxushajóval. A szerelem megkérdezte: - "Gazdagság, el tudnál engem vinni ?" - "Nem, én nem tudlak elvinni. A hajóm tele van arannyal és ezüsttel. . Itt neked nincs helyed. " Így hát megkérdezte a szerelem a büszkeséget, amelyik szintén egy nagyon szép hajóval haladt el előtte. - "Büszkeség, kérlek szépen, elvinnél engem?" - "Szerelem, én sajnos nem tudlak elvinni, " mondta a büszkeség, "itt minden tökéletes, te megrongálhatnád a hajómat" A szerelem megkérdezte a szomorúságot, aki elment mellette. - "szomorúság, el tudnál engem vinni?" - "Oh, szerelem, " mondta a szomorúság "én annyira szomorú vagyok, hogy egyedül akarok maradni. " A jókedv is elment a szerelem mellett, de ő annyira jól érezte magát, hogy nem is halotta hogy a szerelem hívja öt. Hirtelen azt mondta egy hang: - "gyere kedves szerelem, én elviszlek téged. " Egy öreg beszélt. A szerelem annyira hálás és boldog volt, hogy egészen elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor partra szálltak az öreg elment. A szerelem észrevette, hogy nagyon sokat köszönhet neki és megkérdezte a tudást. - "Tudás, meg tudod nekem mondani, hogy ki segített nekem ?" - " Az idő volt az. " mondta a tudás. - "Az idő?" kérdezte a szerelem. Miért segített nekem az idő?" És a tudás erre azt felelte: - "Mert csak az idő érzi, hogy mennyire fontos az életben a Szerelem. . . "

A fiú és a szögek

Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt.
Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor amikor elveszti a türelmét, vagy veszekszik valakivel: üssön be egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe.
Az első napon 37 szöget is ütött a fiú a kerítésbe.
Az elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán és a kerítésbe beütött szögek száma napról-napra csökkent. Felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint beütni a szögeket a kerítésbe.
Végül elérkezett a nap, amikor a fiú egyetlen szöget sem ütött be a kerítés fájába. Ekkor megkereste az apját és elmesélte neki.
Az apja azt mondta, hogy mostmár minden nap amikor megőrzi a nyugalmát és senkivel nem kerül veszekedésbe:húzzon ki egy szöget a kerítésből.
A napok teltek, majd egy napon közölte az apjával, hogy nincs már egy szög sem a kerítésben. Az apa elkísérte fiát a kerítéshez és így szólt:
Édes fiam! Te becsületreméltóan viselkedtél, de nézd csak meg, mennyi lyuk van ezen a kerítésen!
EZ MÁR SOSEM LESZ OLYAN, MINT AZELŐTT.
Amikor összeveszel valakivel, valami gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen!
Belemártasz egy kést egy emberbe, majd kihúzod azt, de A SEB ÖRÖKRE OTT MARAD.
Mindegy hányszor kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad.
A SZAVAKKAL OKOZOTT SEB olyan, mint a fizikai seb. 

                                                        

"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."

Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el.
    A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében.
    Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:
    - A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.
    A következo éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt,
átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jól aludtak.
    Amikor a következő napon a Nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.
    A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen.
    - Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki - vádolta. - A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
    - A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak - mondta az idősebb angyal. - Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam a tehenet.

"A dolgok nem mindig azok, aminek  látszanak.            

                                 

 Az eset megtörtént. Világhálón kering ez a történet, amely egy valóban
> megtörtént, tanulságos esetről ad hírt. Egy kislány bement a szobájába és
> a szekrénykéje mélyéről
> előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üveg ben lévő
> érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a
> végösszegnek nagyonpontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután
> óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és
> kisurrant a hátsó ajtón. A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek
> ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen
> várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen
> nagyon el volt foglalva. Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a
> lábát a padlón.Semmi.
> Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit
> csak lehet Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és
> megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
> - És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.
> Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezeréve nem láttam
> -tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
> - Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a
> patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
> - Az öcsém nagyon beteg és . egy csodát szeretnék venni neki.
> - Tessék? - fordult hozzá a patikus.
> - A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt
> mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe
> kerül egy csoda? - Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok
> neked segíteni -felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
> - Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne
> elég,kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül. A patikus testvére, akivel
> eddig beszélgetett, jólöltözött
> férfi volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
> - Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
> - Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy
> nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége, de
> Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
> - Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
> - Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az
> összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
> - Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi
> - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú
> csodájának az ára.
> Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
> - Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a
> szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
> A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az
> idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem
> telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen.
> Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig
> vezetett - Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya- vajon mennyibe
> került volna?
> Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba
> és tizenegy centbe no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a
> természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.
>
> Tudom, hogy továbbadod a labdát! Itt van, dobd hát oda valakinek, aki
> jelent valamit a számodra!A labda egy kör, illetve gömb, se eleje, se
> vége.
> Együtt tart bennünket mint a Barátok Körét. De a legnagyobb kincs
> számodra látni és érezni azt a barátságot, amiben te részesítesz engem.
> Ma én dobtam feléd a barátság-labdát. Most rajtad a sor: passzold tovább
> valakinek, aki a barátod.
>
> Esküszöm neked.
> Ha szomorú vagy . én fölszárítom a könnyeidet
> Ha elfog a rémület . én eloszlatom a félelmeidet.
> Ha aggodalmaskodsz . én reményt nyújtok neked.
> Ha össze vagy zavarodva . én segítek, hogy megálld a helyed.
> És ha elveszettnek érzed magad . és nem tudod meglátni a
> fényt,
> Én leszek a te világítótornyod . mindig fényesen ragyogva.
> Ez az én esküm . erre adom a szavamat, amíg eljön a vég.
> Miért? - kérdezheted tőlem . Mert a barátom vagy.