Távol vagy. Talán örökké,
Talán csak egy -két órét.
Nincs mit veszteni, nincs tét.
De százszor odaadnám az árát.

Gyomromban mardosó éhség,
Ki tudja mikor hagy aláb.
Szívemben tompa mélység,
Te legyűrheted talán.

Titokzatos égi viszony,
Ezt érzem én.
A magánytól való iszony,
S nincs aki enyém.

Két nap még a boldogság,
S nincs több édes mosoly.
Ez a földi valóság:
Élj; örülj; bomolj!

Várj, had legyek még boldog!
Szerelmes és bűnös.
Had halljam, szívem hogy dobog!
S, hogy a lélek milyen zűrös.

Sosem voltam ily vidám,
Míg nem láttalak téged.
Tudom, ez az én hibám:
Rádnézek és végem.

Szívem, csillapodj már!
Hisz mindjárt vége ennek.
Egy névtelen, vad világ vár,
A napok gyorsan mennek.

Ég veled, Kedvesem!
Elhagyjuk egymást.
Ints felém kedvesen,
S szeress majd mást.

De gondolj azért néha,
Egyszer, egyszer rám is.
Ne légy hűvös, néma
Ne felejts el máris!

S lassan muszáj elvánunk
De az öröm újra ránk talál,
Ha minden rosszat megbánunk,
Elkerül majd a halál.