A halál holló
dessy 2005.11.02. 17:18
Fekete szárnyai suhogva szállnak, Bölcs, sárga szemei végigcikáznak. Végigcikáznak városok népein, Ezer jó, és ezer rossz ember képein.
Ha - talán egyszer - a holló erre szállna, Nyomban összedőlne életed kártyavára. Melyet felépítettél életed folyamán, S melyet nem kapsz vissza tööbbé soha már!
E fekete holló elveszi lelkedet, S márvány sírba teszi elejtett könnyedet. Ezüst tollaival itatja fel bánatod De soha nem ereszti lelked, mit bezáratott.
Ha halálod óráján az égre feltekintesz S kezeddel kedvesen a sötét égbe intesz, Eljön érted akkor a sötét halál, S te örökre elalszol andalító dalán.
|