Tulajdonképpen hálás vagyok.
A feleségemért (barátomért/férjemért, barátnomért), aki
panaszkodik
a   vacsorára, mert így az estét velem tölti itthon, és
nem valaki
mással.
A lányomért/fiamért, aki azért panaszkodik, hogy
mosogatnia kell,
mert ez azt jelenti, hogy itthon van és nem az utcán, kóborol.
Az adókért, amelyeket ki kell, fizessek, mert azt
jelenti, hogy
alkalmazott   vagyok, van munkahelyem.
A takarításért egy buli után, mert azt jelenti, hogy
barátaimmal
tölthettem egy estét.
A ruhákért, amelyek egy kicsit szukek, mert van elég
ennivalóm.
Az árnyékomért, mert kint lehetek a napfényben.
Hogy nyírhatom a füvet, pucolhatom az ablakot, javíthatom a
csatornát, mert azt jelenti, hogy van házam.  A parkoló
helyért a
parkoló legmesszibb pontján, mert
ez azt jelenti, hogy   tudok járni és még autóm is van.
A nagy futés számláért, mert ez azt jelenti, hogy
melegben voltam.
Hogy a templomban mögöttem ülo hölgy hamisan énekel, mert azt
jelenti, hogy hallok.
A mosni- meg vasalnivalóért, mert azt jelenti, hogy van ruhám.
Az esti fáradtságért és izomlázért, mert azt jelenti,
hogy tudtam
keményen   dolgozni.
Hogy meghallom hajnalban az óra csengetését, mert azt
jelenti,
hogy
élek.
És végül a sok hülye e-mailért, amit kapok, mert azt
jelenti, hogy
van
családom és sok barátom, akik szeretnek engem és gondolnak rám. :DDD