Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni. Mindig
jókedvű és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte,
hogy hogy van, azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem."

Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt,
Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie.

Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt
mondtam: "Ezt egyszerűen nem értem. Hogy gondolkozhatsz mindig pozitívan?"

Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak:
"Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó-vagy rosszkedvű akarsz lenni.
Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy
elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal,
ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását
vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt
választottam."

"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." - szóltam közbe.  "De, egyszerű."
- mondta Michael, az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el,
hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek
hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottód: te döntöd el, hogy hogyan éled
az életed."

Gondolkoztam Michael szavain. Rövid idővel később elhagytam a Tower
Industry-t, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran
gondoltam rá, ha úgy döntöttem, hogy élek. Néhány évvel később megtudtam,
hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas
toronyról. 18 órás műtét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt
elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában.  Mikor meglátogattam,
megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő
lenne belőlem.
Szeretnéd látni a sebemet?" Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi
játszódott le benne a
baleset pillanatában. "Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a
lányom-aki pár hét
múlva jön világra - jól van-e? Mikor, pedig a földön feküdtem, emlékeztem,
hogy két lehetőségem van:
választhattam, hogy élek vagy meghalok."
"Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni. Michael folytatta:
"Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól
vagyok. De mikor begurítottak a
sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt
jelentette: 'Halott ember.' És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."
"Mit csináltál?" kérdeztem tőle.
"Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás
vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben
várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: 'A gravitációra!'
Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: Az életet
választottam. Tehát megoperáltak, mintha élő lennék és nem halott."
Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni
való hozzáállásával is. Tőle tanultam, hogy mindennap lehetőségünk van
választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj
amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma
az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.