Lucy: (Lucy az előszoba enyhén repedt tükre előtt áll, és huszadszorra fésüli át szép hosszú haját.) Andy, kedves, idehoznád az uborkás pakolást, amit most vettem? Úgy látom egy kis felfrissülésre lenne szüksége az arcbőrömnek...

Andrew: (Andrew épp a fotelban fekszik az uborkapakolással a fején.) Hát persze! Tényleg rád fér! De hol is van? (Felül a kanapén és a fejéről lefolyik az ölébe.) Oppá... Azt hiszem ezt már nem tudom odaadni, szívem... De ne aggódj! Még a arcodra kenhetsz egy tubus fogkrémet, biztos az is ápolj.

Lucy: Fogkrém?? Hogy fogkrémet? Van fogalmad róla, hogy az mennyire kiszárítaná a finom hamvas arcbőrömet? (Megnézi közelebbről a tükörben.) Ez tarthatatlan állapot. Egyébként fogfehérítőt is kéne venni...

Andrew: (Odasétál Lucy mellé a tükörhöz, odébb löki és nézegetni kezdi magát.) Hát nem tudom… Az én fogaim tökéletesek! Persze lehet, hogy neked nem ártana. Dehát ez már igazán nem az én problémám.. Látod? Milyen tökéletes az arcom! Hmm....

Lucy: Hát, nem tudom... Nem vetted még észre, hogy az utóbbi időben nagyon elmélyültek a nevetőráncaid? Bocsi, hogy ezt mondom, de igazán szörnyen nézel ki, amikor mosolyogsz. És mi ez a gubanc itt a hajadban? (Lucy türelmesen fésülgetni kezdi Andy nem túl hosszú haját.)

Andrew: Milyen gubanc? Nem látod, hogy tökéletesebb már nem is lehetne? Tényleg olyan szörnyű lenne a nevetőráncom? (Rángatni kezdi a száját.) Szerintem nincs baja... Vagy igen? Bár azért a Te karikás szemeid ellen is tehetnél valamit...

Lucy: Mi? Azok nem karikák... Még csak félig végeztem a sminkeléssel, azért néz ki úgy... Menj arrébb! (Ellöki a fiút a tükör elől, és egy harmadik réteg alapozót is magára ken.) A szemceruzám, hova tűnt?! (Berobog a fürdőbe, és átesik a küszöbön. Nagy nehezen felül.) Miért is indultam? (Maga mögé néz, az egész padló teli van törött és félig ép sminkcuccokkal.) Jesszus! Mikor vettem ezt a sok vackot?

Andrew: (Andew szájrángatva nézi az uborkapakolásos fejét a tükörbe, majd hirtelen értetlenül bámulja magát.) Ez már beteges! Lehet, hogy orvoshoz kéne fordulnom? És jesszum! Mi ez a fejemen!? (Berohan a fürdőbe lemosni magáról a sok kence-ficét, de óvatlanul lép be, így orra esik Lucyban.) Khm.. Bo-bo-bocsi!!...

Lucy: Andy... Mi ez a trutyi az arcodon? (A fejéhez kap.) És az enyémen? Kimeszeltek... És csupa rúzs vagyok. Nem hiszem el, hogy mindezt magamra kentem...

Andrew: Öhm... Fogalmam sincs! Keressük fel Buffyékat, valami bűzlik Amerikában... vagyis Dániában... Khm.. amúgy... izé... nekem... szerintem... így is nagyon szép vagy...

Lucy: Hehe... Köszi (Lucy nyakig elvörösödik.) Neked sem áll rosszul amikor mosolyogsz, sőt... Nagyon tetszik. Helyes vagy! Ne haragudj, hogy azt mondtam... Valami furcsa üthetett belénk, de Buffy biztos tudja. (Lucy feltápászkodik, és magával húzza Andrewt is, aztán a lendülettől megint hátraesik.) Jól vagyok! (Mosolyog a fiúra.) Gyere, pakoljuk el ezt a sok bigyót az földről!