Kevin: ( Kevin rohanó léptekkel közeledik a Varázsbolt bejárata felé. Ekkor veszi észre, hogy a falán, közvetlenül a bejárat mellett, óriási luk tátong. 'Ennyi erővel az ajtón is bemehetett volna...' - gondolja magában. ... Érzi, hogy szíve a torkában dobog, de erőt vesz magán és belép a boltba. Csupán az utca fénye szűrődik be, de így is látni mekkora káosz van bennt. A vízvezetékek eltörtek, így minden el van ázva és egy könyvespolc sincs, ami ne lenne darabokban. ... Csönd van, démonnak vagy akárki másnak semmi jele. Hosszú perceket áll Kevin szinte földbe gyökerezett lábakkal, de miután ezek alatt a hosszú percek alatt sem történik semmi, úgy véli, megbizonyosodott arról, hogy bárki is járt itt, már odébbállt.) Vi... (Suttogja, de nem jön válasz.) Vi! (Kiabálása megtölti a sötét szobát, de továbbra is csak a vízvezetékekből csöpögő víz monoton hangját hallani.)

Vi: (A bejárat felől halk csörömpölés halatszik) Áúú! A francba, itt minden tiszta víz! (Vi próbál felállni a nagy víztócsából, amibe sikeresen beleesett.)

Kevin: (Kevin először megrémül a zajok hallatán, de mikor felismeri Vi hangját boldogan rohan, hogy átölelje a lányt, de ölelés helyett Vi egy ügyes mozdulattal a földhöz vágja, mert támadónak véli. ) Huh, jó fogás! A múltkori nyálkás barátunkon is alkalmazhattad volna!  (Neveti el magát.)

Vi: (A félhomályban megpillantja a fiú arcát.) Juj, nagyon sajnálom Kevin... csak tudod, azt hittem, hogy valami démon vagy... (A bocsánatkérés után Vi gyorsan felsegíti Kevint a romok közül.) Mi történ itt?

Kevin: Mindent elmagyarázok, de tűnjünk el innen most! Kérlek! (Megfogja a lány karját, ám az határozott mozdulattal kirántja azt a fiú kezéből.)

Vi: Nem Kevin! Most mondd el, hogy mi történt itt! (Néz határozottan a fiúra.)

Kevin: Félek nem ez a legalkalmasabb hely, hogy mesedélutánt tartsak. Attól tartok visszajön... ( Tekint körül idegesen Kevin. )

Vi: Ki jönne vissza? Kevin, ki tette ezt? Minél hamarabb elmondod, annál hamarabb mehetünk el innen, úgyhogy a helyedben elkezdeném a ,,mesedélutánt"!

Kevin: Elkezdődött... Itt van az első főbűndémon és nem hinném, hogy kellemes lenne a vele való találkozás. A látomásaim egyre ijesztőbbek... Hajszálon múlott, hogy nem futottunk eddig össze vele, hát ne kísértsük a sorsunk!

Vi: Főbűndémon? Húúú! Elég sok mindenről maradtam le. És mit akar? Biztos a világvége-bulira jött el ha nem tévedek...

Kevin: Vi! Máskor értékelném a humorod, de egy órája sincs, hogy olyasvalamit láttam a víziómban, amit nem kívánok élőben átélni. Nagyon szépen kérlek ne értetlenkedj, fogd fel, hogy az életünkkel játszunk, ha itt maradunk!

Vi: Nah jó, menjünk, ha ennyire félsz egy vacak démontól! ( Éppen előrefele halad a bejárathoz, amikor egy üvegdarabot talál a földön. ) Jesszusom a hajam! Tiszta zsír és nem is fényes! Mondjuk nem csodálom, hiszen amióta itt vagyok még hajat sem tudtam mosni. (Továbbra is szörnyülködve nézegeti magát a tükörben.)

Kevin: Téged meg mi lelt? (Nézi értetlenkedve a tükördarab előtt gubbasztó lányt, majd egy kép ugrik be a legutóbbi víziójából és minden érthetővé válik számára.) A démon jelenléte teszi ezt velük... (Motyogja az orra alatt.)

A Kevélység démona: (Kevin súlyos karokat érez a vállain. Szabadulna a szorításból, de nem tud ) Milyen okos fiú vagy te!... Bizony... mind olyan hiúak... Nem tudják, hogy a halandó lét csakis halandó szépséggel járhat... Meg kell tisztítanom ezt a világot ettől a hamis szépségtől, hiszen nézd milyen tökéletlen! (Suttogja a női hang...) Bűzlessz a félelemtől Fiú! Ne aggódj, Te a végére maradsz. Először a lánnyal végzek... Vagy talán méltóbb halál illene a Hírnökhöz. Szeretnél az első lenni? Nem... Szeretném, ha látnád a saját szemeddel hogy, milyen múlandó az emberi szépség. (A démon felemeli a fiút úgy, mintha csak egy bábu lenne és a falhoz vágja.) Ott maradsz!

Kevin: (A falhoz csapódva Kevin tompa ütést érez. Nem bír talpraállni. Vi felkapja a fejét a zaj hallatán. Körülbelül három lépésre ott áll előtte a Kevélység démona) Menekülj Vi!

Vi: (A lány megdermedten áll, majd hirtelen megindul a démon felé és belerúg egyet, majd felordít a fájdalmomtól.) Á! Úristen miből van ez?!

A Kevélység démona: Milyen szánalmasan ronda lény vagy! A tested megmunkálatlan. Mondd, mit hittél? Hogy 50 kilónyi hús és vér e tökéletes test fölé emelkedhet, melyet a Pokol tüze edzett!?

Kevin: Vi, a nő tömör acél, semmi esélyed, kérlek fuss!

Vi: Azt már most leszögezem, hogy nem hagylak itt! (Vi odafut a fiúhoz és megpróbálja felállítani a földről, kisebb-nagyobb sikerrel. )

A Kevélység démona: Akárcsak húrra aggatott bábok... (Mosolyog a démon, majd szépen lassan melléjük sétál. Egyik kezével felemeli Vi-t, míg a másikkal Kevint a szemközti polcoknak vágja.) Oh, milyen csalódás... Ez lenne a Hírnök? (Teszi fel a kérdést a levegőben kalimpáló lányak.) Hiszen nézd, már alig van élet abban a testben és annyi sebből vérzik. Az arcát hogy elcsúfítja a vér...

Vi: Kevin! Kérlek térj magadhoz! (Kétségbeesetten kiabál az eszméletlen fiúnak. Próbálja megsebesíteni a démont, de csak kalimpálni tudo a levegőben a lábaival.) Jobb ha tudod,hogy úgyis megfogsz halni, ha nem én öllek meg akkor egy másik vadász!

A Kevélység démona: Hogy bánthatnád azt, mi részed? (Végigsimítja Vi arcát, majd körmével szépen lassan sebet hasít rá.) Olyan szánalmas vagy, ahogy itt a karjaim közt szenvedsz....

Vi: (A lány arca csupa vér, könnyei potyognak. Egy hirtelen mozdulattal megpróbál kiszabadulni a démon kezei közül, de sikertelenül és lehajtott fejjel csak zokog tovább.)

A Kevélység démona: Még arra sem vagy érdemes, hogy végezzek veled! (Dobja félre a tehetetlen lányt, majd elindul az eszméletlen Hírnök felé.  Felemeli majd egy visszafogott pofonnal téríti észhez. Kevin kinyitja a szemeit, de tudja mindhiába bármiféle kísérlet a menekülésre. Meglátja, hogy Vi még életben van. Sokkos állapotban, összekucorodva sír egy halom szétszóródott könyv között.) Mondd Hírnök, hogy szép vagyok! Hódolj be és meghagyom a hitvány kis életed!

Kevin: (Kevin összeszorítja száját és hallgat.)

A Kevélység démona: (Válaszként az engedetlenségre a démon eltöri a karját. A fájdalomtól felordít Kev.) Oh... akár egy gyönge gally! (Mondja kacagva.)

Vi: (Vi mozdulni sem tud, az arcán lévő mély seb okozta éles fájalomtól, de erőt vesz magán és a tőle pár méterre heverő tőr után nyúl.)

A Kevélység démona: (Már csak pár méter választja el a fegyvertől, ám nem jár sikerrel. A démon észreveszi, elereszti Kevint, aki a földre huppan. Felveszi a földön heverő tőrt, megragadja Vi kezét és beleállítja a az élespengéjű tárgyat.) Látod milyen segítőkész vagyok?! Nézd! Összevéreztél... Szeretnéd, hogy vége legyen az egésznek?

Kevin: Kérlek ne bántsad! Hagyd elmenni.... (Szól közbe Kevin.)

A Kevélység démona: Látod milyen tökéletlen az emberi lélek is! Meggyengítenek titeket az érzelmek... Olyan felesleges dolog érezni... Oh hogy remegsz, csak nem félsz a haláltól?

Vi: Nem félek a haláltól, ahogyan tőled sem! (Dühösen néz a démonra és próbál felállni, de hirtelen összeesik.)

A Kevélység démona: (A démon felemeli a teljesen kimerült lányt, arcát Kevin felé fordítja..) Hírnök! Lásd, ennyi ez emberi lét! (Vi és Kevin egymás szemébe néznek, mindketten zokognak. A démon önelégült mosoly kísétetében egy mozdulattal kitöri Vi nyakát. A lány élettelen teste a Varázsbolt padlójára hullik.)

Kevin: Ez nem lehet... (Mondja Kevin és arcát tenyerébe temeti.)