Helen: (Helen besétál a házba, és gyorsan keres egy tükröt. Megigazgatja a haját, és bemegy Dawnhoz.) Szia! Nagyon siettem. Remélem, nem borzolódott össze a hajam...

Dawn:(Dawn leveszi az uborkákat a szeméről. ) Hát nem is tudom... Tudod ez a frizura olyan hatvanasévekbeli... mi lenne, ha kivasalnám? (Kapja elő az ágy mellé készített kacatok közül a hajvasalót.)

Helen: Nem is tudom... Attól olyan száraz lesz és töredezni kezd a vége. Arra gondoltam, hogy újra levágatom, mint az undi bőrruhák idején. De az olyan közönséges! Nincsen valami tipped, mi állna igazán jól? (Beleszagol Dawn arcpakolásai közül az egyikbe, aztán fintorogva leteszi a tégelyt.)

Dawn: Hát őszintén szólva nincs. Tudod nekem a hajammal soha nem volt problémám. Jó géneket örököltem... (Pillant bele egy kis rózsaszín kézitükörbe önelégülten.) Amúgy egy olyan befásult és középszerű alak, mint Giles örülhet, hogy megkap ilyen nőt, mint Te. Hiszen nézd! A szemed árnyalata éppen olyan, mint az enyém...és elhiheted, ehhez bármilyen smink jól áll.

Helen: Igen... talán igazad van. Bár úgy vélem, páratlanul szép vagyok smink nélkül is. Rupert igazán hálás lehet, hogy a gyerekek az én csodálatos arcvonásaimat öröklik.... Mondd csak, jól állna nekem ez a vörös rúzs? (Találomra kikap egy rúzst a kupac közepéről)

Dawn :Attól függ milyen hatást akarsz elérni. Szerintem ki kellene lépned ebből az anyai szerepkörből kicsit. Nem éri meg ilyen hülyeségekkel elvesztegetned az életed, szerintem a babák miatt jelent meg az a pár szarkaláb is a szemed sarkában... (Helen ijedtében a tükör után kap és leejti a rúzst, Dawn csak erre a pillanatra várt.) Hát igen, ez inkább az én színem, szívem...

Helen: Jaj, Dawny! Ezek tényleg szarkalábak! Ki sem szabadott volna így mennem az utcára! Biztos mindenki látta! Most rajtam nevetnek! (Kétségbeesetten túr a krémek közé, kikap egyet és vadul kenegetni kezdi vele az arcát. Mikor már a fél tubust kinyomogatta, kicsit megnyugszik.) Remélem, ez segíteni fog. De a helyedben vigyáznék. Mintha egy pattanás akarna megjelenni a homlokodon...

Dawn: (Dawn szemei kikerekednek.) Nem az nem lehet! Annak az időszaknak már vége! Már csakis bikinivonalon pattogok ki néha... (Ujjával rátapint a dudorra. ) Minden bizonnyal mindjárt elmúlik... Csak a fény esik rá úgy, hogy pattanásnak látszik...

Helen: Tessék... (Újabb krémet húz elő. Elolvassa a feliratot, aztán Dawnnak adja.) Nem pattanásra való, de azért használhatod... (A tükörbe néz, és próbálgatja ujjaival feltűzögetni a haját.)

Dawn: (Dawn sértődötten kapja ki Helen kezéből a tükröt. ) Áhá! (Mutat rá ujjával, mintha tetten érte volna.) Szóval innen fúj a szél...Tudod jól, hogy nekem félzsíros a bőrtípusom, erre idenyomsz a kezembe egy ilyen szemetet, amire az van írva, hogy félszáraz bőrre... Pedig én még a fiúkat is lefektettem aludni az uborkás arcpakolás és a manikűr között!!!

Helen: Manikűr? (Helen kislányos lelkesedéssel vetődik le Dawn mellé, és csodálni kezdi a tökéletes körmöket.) Ez egyszerűen csodás... Nekem is meg kell csinálnom...

Dawn: (Dawn büszkén mutogatja kacsóját Helennek, és a dicséret el is feledtette az iménti merényletet az arcbőre ellen, így hosszan csacsogás közben nekifog megcsinálni Helen körmeit, ám gondosan ügyel arra, nehogy jobban sikerüljenek, mint az övéi. )