Lucy: (Lucy hangosan kopogtat a lakás ajtaján, amikor rájön, hogy egyrészt ő itt lakik, másrészt nyitva van az ajtó.) Aaaandy!!! (Kiabál amikor belép.) Meeeegjööötteeeem!

Andrew: (Andrew rohanna ki, hogy üdvözölje „rég” nem látott szerelmét, de mikor megindul felborul a lába elé kiborult edényekben és a földről üvölt ki Lucynak) Sziaaaa!! Mááár úgy hiányoztál! Itt vagyok a konyhában!

Lucy: (Lucy besiet a konyhába, majd átesik a kiborult edényekben, és a földre dönti az épp feltápászkodó Andrew-t.) Óóó... szia (Szájonpuszilja a fiút.) Hogy voltál nélkülem?

Andrew: Hááát.... izé.. tudod, kicsit hiányoltalak...(megvakarja a füle tövét), de aztán jött Helen és elbeszélgettem vele, miközben csináltam az ebédet. Épp terítek... Ööö.. Segítenél? (Lucy-val együtt feláll nagy nehezen a szekrénybe kapaszkodva, aminek az ajtóját majdnem magukra rántják.)

Lucy: Jaj, de jó, mit főztél? (A levegőbe szagol, de csak tömény füstöt érez, úgyhogy a gáz felé sandít, de az sem segít a dolgon.) Tök jól néz ki... Hozom a tányérokat! (Csodák csodájára sikerül az asztalra helyezni a terítéket úgy, hogy semmi sem törik el, csak az egyik reped végig.)

Andrew: Hááát őőő... ezt az... őőő... izééét... Nem emlékszem a nevére. De finom. Azt hiszem... És mit mondott az orvos?? Ugye nincs maradandó agykárosodásod?? Ugye jól vagy? Ugye...?

Lucy: Persze, semmi bajom, nem kell aggódni... Bár az orvos egy csomó furcsa dolgot mondott, amit nem értettem, és a kék-zöld foltokat és a sebhelyeket is furcsállotta mindenfelé a testemen, dehát, ilyen a vadászélet. (Sóhaj egy hatalmasat, mintha nem esésektől szerezte volna a sebeket, hanem vérre menő harcoktól.) Na de hagyjuk... Éhen halok! (Leül az asztalhoz, aminek véletlen majdnem kirúgja a lábát, amit a múltor félig kitörtek.)

Andrew: Hát jó... (Leül Lucy-val szembe az asztalhoz és szed a gusztusosnak nem nevezető elégett ebédből Lucy-nak és magának is.) Jó étvágyat!

Lucy: Neked is! (Jóízűen kanalazni kezdi az ételt, már a felénél tart, amikor hirtelen felpattan az asztaltól, és a wc-re szalad.) Uhh, ne haragudj... Hirtelen nagyon hányingerem lett....

Andrew: Hányinger? Miket mondott az orvos amiket nem értettél? Lehet, hogy valami olyat is magyarázott, ami ezzel kapcsolatos.... Jobban vagy már? Lucy!? Figyelsz rám? Jól vagy?...

Lucy: (Lucy erősen émelyegve jön ki a mosóból.) Úristen...  Andrew... Szerinted lehetséges... Uhh... Lehet, hogy terhes vagyok? (Kikerekedett szemekkel néz a fiúra.)

Andrew : (Andy, mint aki rosszul értett valamit néz Lucyra) MIII??

Lucy: Tudod... Akkor szokott az ember hányni, meg ilyesmik... Juj... Andy, siess, ott van a patika, a tudod hol, vegyél egy terhességi tesztet...

Andrew: Miiiiiiii?? (Andrew szinte sokkot kapva áll egy helyben és nem bír megszólalni, csak azt hajtogatja, hogy Miii??)

Lucy: Hát... tudod, egy terhességi teszt... Hogy van-e kisbaba a hasamban van nincs... Képzeld el... Ha lány lesz, akkor Jennifernek akarom hívni, ha meg fiú... Persze ez még nem biztos... De képzeld, milyen édes egy kis kölyök!!

Andrew: Miiii?? Hogy én.. meg te?.... Úristen... Apa elszek? (Andrew, mint az őrült elfut a patikába venni 1 terhességi tesztet, majd alig 5 percen belül visszatér és Lucy kezébe nyomja, amit vett)

Lucy: (Lucy tépkedi le róla a csomagolást, nézi, forgatja... Te, hogy van ez? (Előkapja a használati utasítást.) Jaj, Andrew, ez egy hőmérő!! A terhességi teszten van egy mosolygós fej... Vidd vissza, hátha visszaveszik...

Andrew: Ööö... Oké... (Elpirultan ismét rohanni kezd, majd ismételt 5 perc alatt vissza is tér, immár a teszttel a kezében, de még utoljára az ajtóban megnézi, hogy biztos az-e..)

Lucy: Na végre... Arra gondoltam, hogy oda a sarokba rakhatnánk a kiságyát, és ott lenne egy járóka (Mutogat körbe a szobában.) És ha nagyobb lesz, akkor odaadjuk neki a régi íróasztalom... Ehh.. Persze még semmi sem biztos... Az is lehet, hogy addigra összetörik... (Magyaráz tovább félhangosan, miközben bezárkózik a mosdóba.)

Andrew: (Andy kissé kétségbe esve leül egy fotelba és csak hallgatja Lucy magyarázását, de szinte semmit se fog fel belőle) Aha...

Lucy: (néhány perces csönd után Lucy nekicsapódik az ajtónak, aztán rájön, hogy magára zárta, és egy kis matatás után kitáncol a wc-ből.) Ezt néééézd, ezt néééézd, Andrew (Lengeti maga előtt a tesztcsíkot.) Sárga lett... Terhes vagyok!!

Andrew: (Andy felpattan a fotelből) Micsodaaa??... mutasd csak!! (kikapja Lucy kezéből, és mosolyra húzódik a szája) De ez... ez azt jelenti, hogy nem vagy terhes!

Lucy: Mi? Nem, az nem lehet... Nem látod, hogy sárga? (Gyorsan leveti magát a földre, hogy megkeresse a teszt dobozát, amit az előbb lehajított valahova.) Tényleg. (Nézi meg a doboz hátulját.) Kár, pedig... Tényleg jó lett volna neki a régi íróasztalom.

Andrew: (Megkönnyebbülten lélegez fel és esik vissza a fotelba) Tudom.... Ne aggódj, majd egyszer biztos... khm... (remélem nem mostanában)

Lucy: Én is remélem, hogy egyszer összejön. (Lerogy Andy mellé a kanapéra, bár elsőre a fiúra sikerül, de annak már fel sem tűnik.) Még úgysem rendezkedtünk be teljesen... (Végigmér a lakást uraló káoszon.)

Andrew: Igen... De... Mitől volt a rosszullét? Ezt még mindig nem tudom.. Lehet, hogy valamit belefőztem ebbe aaa... ebbe a finomságba? Az nem lehet, mindenre vigyáztam...

Lucy: Andy, ugye nem tettél bele abból a fűszerből, ami a piros üvegben van, a polc tetején...???

Andrew: Fűszer? Miféle fűszer?... Sok fűszer van ott, ami piros üvegben van...

Lucy: Az, amelyik sárga, és leghátulra tettem, csak hogy legyen a sütikbe, hogyha jön valaki vendégségbe! (Lucy felpattan, és csípőre vágja a kezét.) Arra allergiás vagyok!

Andrew: Ugyan már..... Tudod, hogy nem raknék bele ilyeneket... (Lucy fenyegetően néz Andyre, már amennyire tud) Nah jó... talán egy keveset... csak az íze kedvéért...

Lucy: Ezerszer megmondtam, hogy semmiképp sem! Ki fogom hajítani az ablakon! (Szalad is a konyhába, hogy véghezvigye a tervét, de ahogy lekapja a polcról az üveget, az kicsúszik a kezéből, és összetörik a földön, Lucy pedig köhögőrohamot kap a mindenfelé szálló portól.)

Andrew: (Andrew megmenti a lányt a nagy porból és elkezdi feltakarítani a földről.)

Lucy: Huh... Köszi szépen... (Belekarol Andrew nyakába.) Azért nem haragszom rád... Különben is, kell majd egy apa a leendő gyerekeimnek. (Andrew szájához hajol, hogy megcsókolja, de sikeresen egy hatalmasat tüsszent.) Uhh... Bocsi.